A 2013-ban betakarított kukoricaszilázsok „minősége”

Hazai adatok a 2013-ban betakarított kukoricaszilázsok táplálóanyag-tartalmáról

A 2013-ban betakarított kukoricaszilázsok keményítőtartalma – a tavalyi tendenciához hasonlóan – rendkívül szűkös.

Ez, a korábbi ellátottsághoz képest jelentős ’keményítőhiány’ generálhatja azt, hogy a bendőben nem lesz elegendő fermentálható szerves anyag (’energia’) a mikrobák szaporodásához.

A keményítőhiány mértéke látható az 1. táblázatban.

Hozzá kell azonban tenni, hogy a kukoricanövény az esetek megközelítően 30%-ban viaszérés előtt lett kényszer silózva.

Ennek káros hatása az alacsonyabb hozam, a gyengébb keményítő- és energiatartalom, a rosszabb szervesanyag-emészthetőség.

Utóbbi meglepő, kedvezőbb emészthetőséget várnánk a fiatalabb kukoricanövény esetében.

A fiatalabb növénynek azonban magasabb a rosttartalma, abból kifolyólag, hogy a szemérés kezdetén a rost beépülése lelassul, a növény a szemekbe építi a keményítőt, továbbá a cső súlyaránya nő a szárhoz és a levél tömegéhez képest.

Tehát a fiatal, tejes érésű növényben több a (keményítőhöz képest nehezebben emészthető) rost, ezért gyengébb a szerves anyagok emészthetősége.

Ebből következik, hogy limitált a szervesanyag-tartalom a fiatal növényből készült szilázsban, és a bendőben fermentálható szerves anyag mennyisége is lehet korlátozott.

A korai betakarításnak azonban nem csak káros következményei lehetnek.

Az alacsony keményítőtartalom együtt jár egy kedvezőbb rostösszetétellel, nagyobb hemicellulóz-tartalommal, kedvezőbb bendőbeli rostlebonthatósággal, így több a bendőben lebontható NDF az ilyen szilázsban.

Ezen paraméterek segítik a cellulózbontó baktériumok szaporodását és a tejzsír képződését!

Ez lehet az egyik válasz, amiért az őszi időszakban az elmaradó tejnövekmény kedvező beltartalommal társult számos tenyészetben.

1. táblázat A 2013. évi betakarítású kukoricaszilázsok egyes értékmérő paraméterei

(ÁT Kft, 2013. szeptember 27. és november 10. között beérkezett 165 db silókukorica-szilázs minta eloszlása)

1NFC – nem rost jellegű szénhidrátok, 2NSC – keményítő + cukor, 3OMd – szerves anyagok emészthetősége,

4DOM – emészthető szerves anyag, 5FOM – fermentálható szerves anyag,

Számos szilázs esetében tapasztaltuk, hogy a szárazanyag-tartalom 30% fölött volt, miközben a rosttartalom és a rostösszetétel a tejesérés fenológiai fázisára utalt.

Ezen adatok átlaga szintén az 1. táblázatban látható.

Kerestük az okát a tendenciának. Az egyik ok bizonyára az időjárás speciális hatása.

A hősokk (35-40°C) általában korai betakarításra készteti a gazdákat, ami alacsony szárazanyag-tartalmú kukoricaszilázst eredményez (a levél lehet száraz, de a szem és a szár még vizes).

Ebben az esetben az alacsony szárazanyag-tartalom megfelel a növény fenológiai fázisának (tejesérés).

A klasszikus értelemben vett aszály azonban más hatással jár, hosszan tartó alacsony csapadékmennyiségről van szó, ami ’kényszerérést’ eredményez: a növény fiatal fenológiai fázisban kezd el száradni, így a tejesérés keményítőtartalma és rostösszetétele egy a viaszérésre jellemző szárazanyag-tartalommal párosulhat.

A tejes érésre jellemző rostösszetételű szilázsok között (összesen 165 mintából: 53 db), 45% (22 minta) esetében volt a szárazanyag-tartalom 30% felett, tehát közelebb a viaszérést jelző tartományhoz, ami a kényszerérést jelzi (1 táblázat utolsó oszlop).

Ezen hatás ugyanúgy megfigyelhető a viasz érés-teljes érés fázisában is.

Összességében, a hiányzó keményítőtartalom korlátozhatja a tejtermelést.

Amennyiben az alacsony keményítőtartalmú kukoricaszilázs szemroppantottsága kedvezőtlen (kevesebb, mint 50%), akkor akár további 100g keményítő is hiányozhat 1 kg szárazanyagból, ami súlyosbítja a helyzetet.

Az energiatartalom első lépésben (’csak’ időjáráshatás) 6,0 MJ/kg sza. értékhez közeli, a második esetben (az időjárás és a műszaki technológia együttes hatása) akár 5,5 MJ/kg sza. értékre csökkenhet.

A tej fehérjetartalma nem kompenzált keményítőhiány esetében csökken (FOM-hiány a bendőben), míg a tej zsírtartalma emelkedhet (bendőben lebontható NDF kedvező mennyisége).

A kompenzáció során mérlegeljék, hogy a FOM hiánya nem csak keményítő bevitelével mérsékelhető (túlzott abrakarányt fog eredményezni), a cukorszerű szénhidrátok és a nem strukturális hemicellulóz-források segíthetnek!

Arra is van hazánkban példa, hogy a tarlómagasságot 60-70cm-re emeli a termelő a keményítőtartalom növelése és az emészthetőség javítása érdekében.

Ennek hatására a szilázs keményítőtartalma akár 100 g/kg értékkel is növekedhet!

Ne hagyjuk azonban figyelmen kívül, hogy

• a gyenge szemroppantás ebben az esetben még nagyobb kárt tehet, mint normál tarlóval történő betakarításkor (hiszen a szárazanyag 15-20%-át a tarlón hagytuk a kedvezőbb keményítőtartalom érdekében) és
• a hiányzó NDF- továbbá bendőben lebontható NDF pótlását más rostforrásból kell megoldanunk az adagban!

Összességében megállapítható, hogy a 2014. évi tejtermelést nem szolgálja az új silókukorica-szilázs bázisunk keményítő- és energiatartalma.

Értő és szakértő szemmel kezelve a helyzetet, némileg kompenzálhatjuk az adagból hiányzó táplálóanyagokat