Biomassza tüzelés a gyakorlatban - különös tekintettel az engedélyezési eljárásra

A biomassza alapú hőenergia előállítás alkalmazási területei szinte korlátlanok azokban az elsődlegesen skandináv országokban, ahonnan a technológiák jellemzően erednek. A hazai biomassza tüzelés – annak ellenére, hogy a mezőgazdasági termelő üzemek (sertéstartók, baromfinevelők, kertészetek, marhaistállók) és vidéki kistelepülések számára a válság túlélésének, a megmaradásnak az egyik meghatározó eszköze lehet – még gyerekcipőben jár.

A skandináv példa

A mezőgazdaságban egyaránt vevők az állattartók, kertészetek, terményszárítók, gépüzemek.

Az élelmiszeriparban a sok technológiai meleg vizet igénylő tej-, sajt-, hús, olaj- és egyéb üzemek állandó piacot jelentenek.

A magyar elképzelésektől eltérő módon az önkormányzati szektor az egyik legnagyobb beruházó a biomassza tüzelés területén.

Nagyon gyakori kombináció az energiafűz ültetvény közvetlenül a települési szennyvíztelep mellett (kihasználandó az ülepített szennyvíz jótékony hatásait), együtt a kiserőművel, amelyik az intézményi és lakossági fűtési igények egy részét is kielégíti.

Hasonlóképpen jellemző, hogy települések a környezetükben lévő gazdákkal megállapodva, szalmatüzeléssel oldják meg energiaellátásukat.

Így együttesen környezetvédelmi és gazdaságossági szempontból is fenntartható és követendő megoldásokat valósítanak meg.

A hazai valóság

A magyar gyerekcipő ellenére az is elmondható, hogy a 30-90% közötti gázhoz mért energia megtakarítás, a rövid – gyakran 1-3 év közötti – megtérülési idők és a beruházásokhoz kapcsolható ÁTK és KEOP pályázatok az utóbbi években gyors fejlődést hoztak, jellemzően a nagyobb, tőkeerősebb vállalkozások, önkormányzatok körében.

A még gyorsabb elterjedésnek számos gátja van, melyeket a beruházók csak professzionális közelítéssel, a biomassza fűtési rendszerek tervezésében, gyártásában, telepítésében jártas szakmai partnerekkel szorosan együttműködve tudnak leküzdeni.

Akadályok idehaza

A fűtési célú biomassza fogalmának tisztázatlansága, megtakarítások ismeretének hiánya

Elméleti megközelítések helyett egy nagyon gyakorlatias megközelítést javaslunk a biomassza fűtésen gondolkodók számára.

Fűtési célú biomasszaként kezelhető a vállalkozók, települések és a lakosság vonatkozásában minden olyan évente újra keletkező természetes vagy termesztett növény illetve melléktermék, amelynek fűtési célú felhasználása gazdaságilag, műszakilag és környezetvédelmi szempontból értelmes, indokolható és elfogadható.

Jellemző példák: búza, kukorica, repceszalma, mezőgazdasági zöldhulladék, ártéri területeken keletkező fahulladék, valamint ipari és mezőgazdasági eredetű faaprítékok.

Nagyon fontos szempont, hogy a helyi hozzáférhetőségi, fenntarthatósági viszonyokhoz igazítva válasszuk meg a fűtőanyagot és az intézményenként, épületenként hozzá optimalizált kazánt és fűtési rendszert.

Nagyon sok esetben születnek meg úgy „divatos”, túldimenzionált, nem kellőképpen elemzett beruházási döntések, hogy a végkifejlet a nem fenntarthatóság a fűtőanyag nem megfelelőségéből adódó gazdaságtalanság vagy a fűtőanyag teljes hiánya miatt.

A problémák elkerülésének kulcsa a megfelelő szakemberekkel végzett alapos felmérés bázisán hozott körültekintő döntés.

Az engedélyezési rendszer kiforratlansága, ismeretlensége

Ugyan létezik szabályozás, de nincs egységes keretbe foglalva és a gyakorlatlanság miatt az engedélyező szervek és a velük együttműködő hatóságok szakemberei sincsenek teljesen tisztában a feladataikkal.

Így az eljárási rendben, az átfutási időkben, igényelt dokumentumokban jelentős különbségek lehetnek az ország különböző régióiban.

A beruházóknak arra kell készülniük, hogy hosszú átfutási időkkel szembesülnek, ha az engedélyeztetésben nem jártas tervezőket, szállítókat választanak.

A kisközösségi vagy mezőgazdasági, ipari célú beruházásoknál szokásos méretben 5 MW alatti biomassza tüzelési rendszereknél a kémények miatt szükséges az önkormányzati építési engedély, viszont általában az engedélyezési hatóság a Magyar Kereskedelmi és Engedélyezési Hivatal (MKEH) területi szerve, mert a nagyteljesítményű, külső téren elhelyezett biomassza kazánok sajátos építményként engedélyeztethetők.

Tehát az engedélyezési eljárás szokványos esetben kétszintű, de ezek egymással párhuzamosan folyhatnak.

A tervezők gyakorlatlansága a tervezési és engedélyeztetési szakterületen

Egyelőre még sajnálatos jelenség, hogy a hagyományos építész- és gépésztervezők között nem alakult ki egy jól képzett kör, aki tanulta volna, illetve a gyakorlat révén, készség szinten ismerné a biomasszás rendszerek tervezési és engedélyezési eljárásait.

A helyes módszertant és a megfelelő tervezői kört általában a gyártók, importőrök környezetében lehet megtalálni.

Alapérdekük, hogy a rendszereik egy bizonyos betanulási idő múltán gyorsan és problémamentesen tervezhetőek legyenek és kapjanak használatba vételi engedélyeket.

A feladatot nehezíti, hogy 2011-ben új szabvány született a kéményekre, így a biomassza fűtési rendszerek kéményeinek már az esetek nagy részében minősített, hőszigetelt, szerelt kéménynek kell lenniük.

Az építész, gépész fejezetek mellett külön figyelmet kell szentelni a környezetvédelmi megfelelőségnek, a tűzrendészeti fejezetnek, a kéményeknek és nem szabad elfeledkezni a zajszámításokról sem.

A tervezés, engedélyeztetési procedúra ismerete különösen fontos, ha a beruházó pályázati vagy egyéb (pl. megtérüléses alapú energetikai finanszírozás = „esco” finanszírozás) külső forrást kíván figyelembe venni a projektje megvalósítása során, mert nehéz összehangolni a különböző tervszinteket, azok költségeit és pénzügyi kockázatait az átfutási időkkel.

A legideálisabb megoldás – amennyiben a beruházó mindenképpen meg kívánja valósítani a fejlesztést –ha egy megvalósítási tanulmányt követően rögtön kiviteli tervek készülnek, amelyek alapját képezik a pályázatoknak, vagy más pénzügyi konstrukcióknak is.

A beruházók járatlansága

Természetes, hogy a lehetséges beruházók szintén járatlanok e szakterületen, hiszen a kiforratlan szabályozás, a kevés e téren képzett tervező, műszaki-gazdasági tanácsadó, az importőrök és gyártók relatíve kis száma mind ebbe az irányba hat.

A járatlanság egyúttal veszély is a beruházók számára, hisz az ilyen kiforratlan területek természetes módon kitermelik a szakma „vámszedőit”, akik sokszor gátlástalan módon alacsony műszaki színvonalú és hatékonyságú termékeket kínálnak a vevőknek, nem is beszélve a környezetvédelmi megfelelőségekről.

Tipikus hiba, hogy a vevők hajlandóak „hallomás” után dönteni a kazánról és a tüzelőanyagról, vagy az egész fűtési rendszerről, ami súlyosan meg tudja bosszulni magát, ha nincsenek a tervezési szakaszban figyelembe véve a helyi adottságok és a fenntarthatósági szempontok.

Nem szabad megspórolni a szakmaiságot, a helyi környezet és a fűtendő épületek auditját, a műszaki-gazdasági összehasonító vizsgálatokat.

Ajánlatos működő hazai vagy külföldi referenciákat megnézni, az üzemeltetők tapasztalatait közvetlenül megismerni, elkérni a környezetvédelmi mérési jegyzőkönyvek eredményeit.

A nagyobb teljesítményű biomassza fűtési rendszereket nem sok komoly cég kínálja a magyar piacon, de ezektől már általában elvárhatóak a fenti információk.

Az eligazodáshoz néhány információ

A lényegesebb törvények, rendeletek:

EKB „Zöld Könyv” (SEC(2000) 317),
20/2010. (XII.31.) NGM Rendelet
314/2005. (XII.25) Korm. rendelet
4/2011 (I.14.) VM rendelet (kibocsátási határértékek)
MSZ 845:2010, „kéményszabvány”

A legfontosabb lépések:

Tanácsadó (tervezés, megvalósítási tanulmány, finanszírozás…) kiválasztása.
Épület (intézmény) energetikai audit elkészítése (több műszaki-gazdasági verzió).
A lokális gazdasági környezet elemzése fűtőanyag szempontjából.
Megvalósíthatósági tanulmány készítése, döntés az alternatívák között.
Ajánlatok bekérése (fűtési technológia, fűtőanyag, fűtőanyag előállítási technológia).
Referenciák megtekintése, lehetséges szállítók előzetes vizsgálata.
Finanszírozási megoldások kiválasztása.
Döntés a végleges fejlesztési irányról és finanszírozási módról.
Tervezés, engedélyeztetés, pályázat, végleges szállító kiválasztása.
Szerződéskötés, szállítás, próbaüzem, használatba vétel.