Talajélet növelése könnyen kijuttatható szerves anyagokkal

Az elmúlt évszázadban uralkodóvá vált azon szemlélet, mely szerint kizárólag műtrágya használatával a tápanyag utánpótlás teljes körűen megoldható. Ez évtizedünkre már megkopott, és idejét múlttá vált. A jövőben a szemléletnek tovább kell változnia, melyhez segítséget nyújtanak új, hatékony trágyaféleségek, melyek szerves anyagot és egyéb mikroelemeket is tartalmaznak.

Nem olyan nagy titok, hogy a már korábban jól bevált istállótrágyák használata növeli a talajéletet, ezáltal a talajban lakó hasznos szervezetek is jelentősebben hozzájárulhatnak növényeink egészséges fejlődéséhez.

Így nem csupán a korábban már említett könnyebb talajművelés és jobb szerkezet lehet a szervestrágya-használat előnye.

Sok termesztő azonban még nehezen mozdul, és ódzkodik a természetes eredetű trágyák használatától.

Az intenzív termesztéstechnológiában nagy problémát jelent a kijuttatás, illetve növény-egészségügyi gondokkal jár a rossz minőségű istállótrágya használata (vasvilla, gumicsizma, talicska és nehéz kézi munka).

Az utóbbi években egyre közismertebbé válnak azok a szerves-trágyák, melyek a kijuttathatóság, tápanyagmennyiség és tisztaság szempontjából messze felülmúlják az istállótrágyák paramétereit.

Ugyanakkor nem lebecsülendő, hogy ezek az anyagok nagyon hatékonyan kiegészítik a műtrágyákat, mi több, ezekkel a fejtrágyázáskor is besegíthetünk.

Az új generációs – részben istállótrágya alapú – szerves trágyáknál már kiemelt szempont a könnyű kijuttathatóság (pl. szárított granulált, pelletált forma), illetve a koncentrált és garantált hatóanyag-mennyiség.

Ilyen módon talajaink védettebbé válnak a szerkezetromlást elősegítő hatások ellen, és végül termesztésünk a fenntartható rendszerekbe illeszkedik.

Ez utóbbinak gyakorlati jelentősége is van, hiszen a termesztő megélhetését adó földterület egészsége a növény egészségét is megalapozza.

Termesztett növényeinknek nem lökésszerű műtrágya adagokra, hanem kiegyensúlyozott, folyamatos és mikroelemekkel kiegészített tápanyagellátásra van szüksége.

Az utóbbi 20-30 évben a tápanyag-visszapótlás döntő része csaknem kizárólag műtrágya használatra, tápoldatozásra, időnként „varázslásra” hagyatkozott, a technológiákból fokozatosan kiszorultak a szerves anyagok.

Mivel a talajmérési adatokból ismert, hogy az egyoldalú és intenzív tápoldatozás a talaj szerkezetének romlásához, víztartó képességének, szerves anyag tartalmának csökkenéséhez, ily módon a termesztés költségeinek emelkedéséhez vezet, a trágyázási technológián ideje lenne változtatni.

Az egyoldalú műtrágya használat nagyobb esélyt ad az erózióra, deflációra, elősegíti az aszály- és fagykárok kialakulását, csökkenti a növények immunreakcióit.

A fennálló termesztési technológiák már lehetővé teszik a szerves trágya és műtrágya ésszerű kombinálását, mely adott esetben költségcsökkentő is lehet.

A granulált természetes tápanyagok széleskörű alkalmazásával ugyanakkor a kevéssé jó minőségű istállótrágya könnyen helyettesíthető és az egyoldalú műtrágya használat is megszüntethető.

Hollandiában és Olaszországban már évek óta folyamatosan gyártják az állattartó telepek az olyan pelletált szerves trágyaanyagokat, melyek könnyű kijuttathatóságuk mellett messzemenően tisztábbak a friss istállótrágyánál.

Ezeket az anyagokat a komposztálás folyamatain viszik végig, darálják és keverik őket, míg végül granulátum, vagy pellet formában lesznek „felhasználó-barát” anyagok (1. és 2. ábra).

Az így létrejött trágyaszert már műtrágyaszóró géppel is könnyen ki lehet juttatni.

A szerves tápanyag-utánpótlás terén Európában elsők közt lévő Hollandia és Olaszország élen járnak olyan termékek előállításában, melyek makro elemek tekintetében (nitrogén, foszfor, kálium) állandó minőséget biztosítanak.

E termékek egy részét már hazánkban is elérhetik a termesztők, sőt az öko gazdálkodók is felhasználhatják.

Számos kísérlet bizonyítja, hogy a szerves trágya igen megbízható, jó hatásfokú is lehet a termesztésben.

Egy ilyen az Ital pollina nevű olasz szervesanyag-előállító cég szerves trágyáit vizsgálta a Viterbo-ban (Lazio tartomány, Olaszország) található nagy hírű Universita della Tuscia egyetem agrár karának területén.

Itt a burgonyatermesztőket is segítendő a gumókban mérhető nitrát-tartalom változására hathatós kísérletet állítottak be különféle trágyák használatával.

A vizsgálatban három fő trágyázási technikát vettek górcső alá.

Az egyik kezelésben kizárólag műtrágyát alkalmaztak, a másik kezelés esetében a csökkentett műtrágya-mennyiség mellett természetes foszforban emelt, a harmadik esetben a csökkentett műtrágyahatóanyag-mennyiség mellett természetes úton emelt nitrogéntartalmú szerves trágyát használtak.

Az egyes eseteknél a körülbelül azonos mennyiségekre kiszámított fő hatóanyagoknak (N, P₂O₅, K₂O) megfelelően körülbelül azonos termésmennyiségeket tapasztaltak, ám a gumók beltartalmi mutatói, illetve a gumóméretek arányos eloszlása a kezeléseken belül erősen eltértek.

Érdekes megfigyelés volt, hogy a kizárólag műtrágyával kezelt területen a 40. napig gyakorlatilag 5-ös pH jellemezte a talajt, mely a másik két kezelésnél 6-os pH körül alakult.

A talaj csak a 60. napra vált újra 6-6,3 pH-júvá. A műtrágyák talajt elsavanyító hatása ismert volt, ám kevéssé propagálták az utóbbi években.

A nagyobb gumóméret tekintetében a foszfor-emelt szerves trágya + csökkentett mennyiségű műtrágya alkalmazás adta a legjobb eredményeket, a legrosszabb ebben a tekintetben a nitrogén-túlsúlyos szerves trágya + csökkentett műtrágya adagolás adta.

A legmeghökkentőbb eredmény azonban a nitrogén-felhasználás tekintetében volt.

Ugyanis megállapították, hogy a héjban található nitrogén mennyiség egységnyi friss tömegre vetítve éppen azon parcellákból betakarított burgonyagumók esetében volt a legkevesebb, ahol a nitrogén-emelt szerves trágyát használták a csökkentett műtrágya mennyiségek mellett.

A granulált, illetve pelletált trágyaszerek esetében könnyen bizonyítható a szerves eredetű anyagok használatának sokrétű előnye.

Ez nem csupán bizalmi kérdés, de immár sok-tízéves tapasztalat eredménye is.

Pap Zoltán PhD

Budapesti Corvinus Egyetem, KeTK

Zöldség- és Gombatermesztési Tanszék