Hibridrepcék – Miért is növekszik a vetésterületük?

Európa szerte megfigyelhető jelenség, hogy az elmúlt években a hibridek egyre nagyobb részarányt képviselnek az őszi káposztarepce vetésterületéből.

Németországban, a repcetermesztés fellegvárában pl. a tavalyi évben 17 %-os növekedést elérve, közel 950.000 hektárra emelkedett a hibridrepcék vetésterülete. Más országokban is hasonló tendencia figyelhető meg és ez alól Magyarország sem képez kivételt.

De milyen teljesítményt mutatnak valójában a hibridrepcék a gyakorlatban, mit tapasztalnak maguk a repcetermelők?

Az egyik meghatározó mezőgazdasági piackutatatással foglalkozó vállalat Németországban immáron 6 éve, közel 7.000 gyakorló gazda, szakember bevonásával összegzi a hibridrepcékkel kapcsolatos gyakorlati tapasztalatokat. A feltett kérdések a vetésidőtől az alkalmazott talajművelési rendszeren és tápanyagellátáson át egészen a betakarításig igen széles spektrumot ölelnek fel. Habár a rendelkezésre álló adatok legszigorúbb tudományos kritériumoknak megfelelő kiértékelése nem lehetséges minden esetben, a nagyszámú gyakorlati eredmény alapján azért egyértelműen olyan trendek válnak felismerhetővé, melyeket a kisparcellás kísérleti eredmények is igazolnak.

A legfontosabb: a terméstöbblet

A legmagasabb, 80% feletti vetésterület-részesedéssel az északi tartományok rendelkeznek, a legalacsonyabbal pedig Rajna-Pfalz, Észak-Rajna-Vesztfália és Szászország tartományok. Dél-Németországban mintegy 60%-os részesedést értek el a hibridek. A gyakorlatban a hibridrepcék minden évben egyértelmű termésfölényt mutatnak a fajtákkal szemben. A tartományonkénti termés összehasonlítás azért sem könnyű, mert a hibrid-fajta részarány eloszlása nem egyenletes vagy nem áll rendelkezésre kellő számú adat. Tendenciaként azért megállapítható, hogy a hibridek fölénye a fajtákkal szemben legmarkánsabban Schleswig-Holstein és Brandenburg tartományokban valamint Bajorországban érhető tetten.

Mi a helyzet eltérő talajművelési rendszereknél?

Érdemes megnézni a különböző intenzitású technológiák terméseredményeit. Nyilvánvaló, hogy a magasabb N-adag magasabb termést is eredményez. De a hibridek termésfölénye különösön az alacsonyabb N-utánpótlás esetén válik jelentőssé! Ilyenkor ugyanis hatványozottan jelentkeznek erőteljesebb gyökérrendszerük és jobb tápanyag-hasznosító képességük előnyei. A hibridek használata tehát hatékony eszköz a termésszintek stabilizálására egy költségtakarékosabb, csökkentett szintű tápanyag-utánpótlás esetén is.

A fajták-hibridek reakciója az eltérő N-adagokra természetesen összefüggésben van a talajok minőségével, termőképességével. Egy kiváló talajon egy magas N-adag nyilvánvalóan magas hozamot biztosít. Az extenzív tápanyag-utánpótlás inkább olyan területeken jellemző, ahol eleve behatárolt az elérhető maximális termésszint (átlag alatti, könnyű talajok, homoktalajok, aszályhajlam). Ezen vidékek jobb területein a hibridek terméselőnye mintegy 200 kg/ha, ott viszont ahol átlagos vagy annál is gyengébb talajokon folyik a termelés akár 500 kg/ha különbség is kialakul a hibridek javára.

Nincs különbség a talajművelési módok között

Több év termelői válaszait kiértékelve az látszik, hogy mintegy 60%-ban alkalmaznak szántást és 20-20% a sekély- és mélylazítású mulcsvetés aránya. Érzékelhető mértékű terméskülönbségek nem alakultak ki az egyes talajművelési módok között, azaz: nem maga a talajművelési mód a döntő, hanem az, hogy azt milyen színvonalon műveli az adott terület gazdája. A fajták és hibridek közötti legkisebb különbség – a legalacsonyabb hozamok mellett – a sekély lazítású mulcsvetésnél alakult ki. Mélylazításos mulcsvetés és szántás esetén a hibridek a fajtákkal szemben 330 kg-os termésfölényt értek el hektáronként. Ezen eredményekből nem lehet azt a következtetést levonni, hogy a hibridek különösen alkalmasak lennének a mulcsvetésre, de fordítva sem, miszerint a fajták különösen alkalmasak lennének a szántásos talajművelésre. Fontosabb itt, hogy egy jó teljesítményre képes hibriddel rendelkezzünk. Ezt meggyőzően igazolják a 2009. évi gyakorlati terméseredmények, ahol a VISBY valamennyi talajművelési módnál élen jár, és a korábbi hibridekkel szemben is meggyőző fölényt mutat.

Mi a helyzet a vetésnormával?

Már jó néhány éve, hogy a hibridek átlagos vetésnormája 50 csíra/m² alá csökkent, 2009 őszén átlagosan 47 csírát vetettek négyzetméterenként. A fajták esetében csak az elmúlt évek hoztak jelentősebb vetési norma csökkenést, legutóbb az 52 csíra/m² volt az átlag. Természetesen a vetésidőtől, földrajzi elhelyezkedéstől, fajtatípustól függően széles tartományban, akár 20 és 100 csíra/m² között is változik a vetésnorma. Az elmúlt 6 év átlagában mind a fajták mind a hibridek esetén a 40 és 50 csíra/m² közötti vetésnormák biztosították a legmagasabb termést.

A gyakorlat igazolja a hibridek előnyeit

A hibridek különösen akkor mutatják meg erényeiket, amikor fokozódnak a kihívások repcenövénnyel szemben, pl. késői vetésnél, gyenge tápanyag-ellátottság esetén, gyengébb termőképességű talajokon és aszályos körülmények között. A talajművelési módtól és az alkalmazott vetési normától függetlenül a hibridek stabilan hozzák termésfölényüket a fajtákkal szemben. Sok év szántóföldi eredménye, tapasztalata alapján ennek mértéke eltérő évjáratok és körülmények között is mintegy 200-400 kg/ha. A piacra kerülő újgenerációs hibridrepcéknek köszönhetően pedig (pl. VISBY, ARKASO, ROHAN, ABAKUS) az elkövetkezendő években tovább javul a hibridrepcék termesztésének gazdaságossága.

RK, BK, BZ