A biológiához meg kell érni

A Gyümölcstermesztési Kutatóintézet múlt század közepén történő megalapításakor az ország négy pontján a termesztő körzetekhez igazodva létesítettek olyan kutató-állomásokat, melyek mindegyike az adott tájegység gyümölcstermő adottságának megfelelően foglalkozhatott a fő fajok kutatásával. Cegléden a csonthéjasok (kajszi) tanulmányozása folyt, Fertődön a bogyós gyümölcsök (ribiszke, málna, bodza) termesztésére irányult a figyelem, Érden a cseresznye, a meggy és a dísznövények nemesítése volt a feladat, Újfehértón pedig az alma, majd a meggy, a naspolya és a birs lett a fő kutatási terület.

A történelem folyamán a négy kutatóállomás hol egy cégként, hol önállóan tevékenykedett, tavaly január 1-től azonban újra együtt, a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ (NAIK) égisze alatt dolgozik, november 1-től az újfehértói állomással kiegészülve. Így már nemzetközi szinten is jelentős méretű intézményként kapcsolódnak a világ tudományos vérkeringésébe, növelve a hazai agrárkutatás elismertségét.

A kutatóállomás épülete

Az almabirodalom mindennapjai

A 264 hektáros területen fekvő, nagy múlttal rendelkező Újfehértói Gyümölcstermesztési Kutató és Szaktanácsadó állomáson 5 tudományos fokozattal rendelkező munkatárs, tizenöt fejlesztő mérnök és kutatási asszisztens végzi a kutató-fejlesztő munkát.

A fajta- és a technológiai kísérletek (alma, körte, birs, naspolya, köszméte) mintegy 90 hektáros területen folynak (3000 db, 1000 db és 400 db fa/ha), illetve egy kisebb, 2-4 hektáros területen pedig a génbank működik, ahol minden fajta 2 db fával képviselteti magát. A termések elhelyezését egy 500 tonna befogadó képességű, ULO-rendszerű tároló segíti.

Az állomáson folyó fajta- és technológiakutatásról, valamint a szaktanácsadásról Dr. Takács Ferenc, az intézet tudományos főmunkatársa, az Észak-Kelet Magyarországi Alma és Egyéb Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács (ÉKASZ) elnöke adott felvilágosítást.

Szaktanácsadás

– Az intézet életében mindig fontos feladat volt, hogy a kutatások során megszerzett ismereteket, információkat, tapasztalatokat átadjuk a termelőknek. Ezért nagyon sok rendezvényt, tanfolyamot szerveztünk, számos könyvet írtunk, 13 éven keresztül havi rendszerességgel megjelenő lapot adtunk ki a Terméktanáccsal közösen, így a térségben élő almatermesztők is napi információt kaptak tevékenységünkről. Ez az utóbbi időkben kicsit leszűkült, de a termelők ma is nagy érdeklődéssel keresnek bennünket.

Vásárlásra is nyílik itt lehetőség?

– Nálunk van az alma-, körte-, birs-, naspolya-génbank, ami arra szolgál, hogy a köztermesztésből kiszoruló régi fajtákat a jövő nemzedékei számára nemesítési alapanyagként fenntartsuk. Ha valaki akar egy ilyen régi fajtát, mert pl. a nagyapja kertjében evett például a London pepin almából, és ma már sehol sem találja, de kellene neki belőle 5 db fa, akkor a kollégáim előállítják, és jövő ősszel eljöhet érte. Így lehet nálunk oltványt vásárolni, de üzemi árutermelő faiskolánk egyenlőre nincs. Szeretnénk majd ezt is beindítani, de ma még inkább az a gyakorlat, hogy aki gyümölcsültetvény telepítésén gondolkodik, eljön hozzánk, mi pedig szaktanáccsal látjuk el arra vonatkozóan, hogyan és miként induljon el az ültetvénytelepítésnél, milyen fajtával és milyen technológiával érdemes foglalkoznia.

A térség mindig is híres volt almaterméséről

Kutatómunka

– „Újfehértói fürtös” meggy, „Debreceni bőtermő”, „Kántorjánosi 3” – ezeket az elismert meggyfajtákat aligha kell bemutatni az ország termelőinek, és büszkén mondhatom, hogy mindegyik ehhez az állomáshoz kapcsolódik. Nemesítőként az elmúlt időszakban 3 új meggyfajtát jelentettünk be, és reméljük, hogy a termesztők is nagyon meg fogják szeretni. Ez a Petri és az Éva, valamint egy apróbb szemű, ami az ipari és lé feldolgozásnak lehet az alapja, ez pedig az Erika. Ezekben a fajtakutatásokban nagyon komoly eredményeket értünk el. A fajtanemesítésen túl honosítással és fajtateszteléssel is foglalkozunk. Mert hiába nemesítenek pl. Új-Zélandon egy új almafajtát, ha ami ott zöld, itt piros lesz. Van is erre példa: egy fogkrém-reklám hatására a Granny Smith zöld almafajta nálunk is nagyon népszerű lett, de nálunk ez a zöld alma mire november elejére megérik, halvány-rózsaszínes fedőszín alakul ki rajta. Nagyon fontos, hogy a termelők ne ugorjanak be minden külföldi reklámnak, és telepítsék azt a fajtát mindjárt nagy területen, mert nagy gazdasági kár keletkezhet abból, ha az a fajta a mi mikroklímánk alatt másként viselkedik.

A hazai talajviszonyok meghatározzák egy-egy fa termőképességét?

– A talajadottságok inkább az alanyfajtához köthetők. Egy almaoltvány két vagy több komponensű anyagcsererendszer, ami a gyökeres és nemes részből áll. A gyökeres rész (rendszertanilag szintén egy fajta) van a talajban, és egy rövidebb 10-25 cm-es része a talajfelszín fölött, az oltást jelző forradás fölött pedig a nemes fajta (amit úgy ismerünk, hogy Jonatán, Gala stb.). A nemes fajták alkalmazkodóképességénél számítanak olyan környezeti tényezők, mint a páratartalom, hidegigény, csapadékmennyiség, napsütéses órák száma stb.

Dr. Takács Ferenc

Milyen tevékenységet fed le a technológiai kutatás?

– Itt növényvédelmi, termesztéstechnológiai, koronaforma- és térállás kísérletekre kell gondolni, vagy például, hogy egy ültetvény telepítésekor milyen koronaformát kell kialakítanunk (pl. a meggynél, hogy alkalmas legyen a rázógépes technológiára). De idetartozik a metszés is, ami az időponttól függően más-más hatást eredményez, épp ezért más a célja is. Ha ezt a gyümölcstermesztő tudja, nagyon széles skálán tud beavatkozni a fák életébe, és olyanra formálhatja, amilyenre csak szeretné.

A metszéssel milyen mértékben lehet befolyásolni a következő évi termést?

– A metszés tulajdonképpen egy mechanikai termésritkítás. Továbbá a hajtások térbeli elhelyezkedésének és szögállásának módosításával nagymértékben befolyásolhatjuk a virágrügyképződést. A jövő évi termés genetikai alapja már a nyár folyamán kialakul. A virágrügy differenciálódás már a nyár folyamán lejátszódik, de a meleg napsütéses őszi időjárás is kedvezően befolyásolja.

Az elmúlt időszakok enyhe telei a kártevők elleni védekezés szempontjából nem voltak túl kedvezőek.

– Mindig jönnek elő új növényvédelmi problémák, ezeket próbáljuk megoldani. Például a tűzelhalás ellen különböző készítményeket próbálunk ki, ezek eredményeit megosztjuk a termelőkkel, hogy ők már a gyakorlatban hatékonyan tudjanak védekezni. Vagy a szintén széles skálán mozgó öntözési- és tápoldatozási kísérletekkel ugyanígy; az élet mindig diktálja a termesztésben felmerülő problémákat, melyekre mi próbálunk hatékony választ találni.

A klímaváltozással rendszeresen jelennek meg korábban nem ismert kórokozók és kártevők. Erre a talán már folyamatosnak mondható jelenségre fel lehet készülni?

– A meggytermesztésben 8-10 éve megjelent az antraknózis nevezetű gombabetegség, ami éréskor támad, ezért nehéz ellene védekezni. Tehát olyankor kell, amikor még nem látszik, mert ha látjuk a gyümölcsön a tünetet, akkor már nem lehet mit tenni. A cseresznyelégy új változata szintén nagy gondokat okoz, mert az európai faj kártételére még érés előtt egy héttel fel tudtunk készülni, de ez közvetlenül érés előtt érkezik, ezért még kihívást jelent. A csonthéjasoknál jelentkező moníliára már kidolgozott technológiánk volt, most megjelent egy sokkal agresszívebb új változata, ami már nem csak a sebzéseken támadja meg a gyümölcsöt, hanem az ép gyümölcshéjon keresztül is, így óriási gondot okoz. De a világ most arról cikkezik, hogy a cseresznyében és egyéb gyümölcsökben is megjelent a Drosophila suzuki nevezetű kártevő (pettyes szárnyú muslica), ami ellen egyszerűen csak úgy tudnak jelenleg védekezni – mert ez is éréskor, a piros színre támad -, hogy az egész ültetvényt rovarhálóval fedik le – oldalt is, nem csak felül -, hogy ne juthasson be a kártevő az ültetvénybe. Minden időszakban megjelennek új problémák, nagy kihívás elé állítva a kutatókat, fejlesztőket. Amikor hallok egy új kórokozóról vagy kártevőről, elkezdek foglalkozni a gondolattal, szakirodalomban utána nézek, kiderítem, mi okozza, a kollégáimmal közösen gondolkodunk, összedugjuk a fejünket, és próbáljuk kidolgozni a megoldást. Ez az innováció és a kutatás lényege, folyamata, és vagy sikerül megoldást találni, vagy nem. Ezért izgalmas.

Maximalizmus és megértés

Dr. Takács Ferenc a műszaki pályát elhagyva, igen vadregényes úton vált kertésszé. Emellett azonban annyira elkötelezte magát, hogy már a főiskola befejezése előtt felajánlották neki az újfehértói kutatómunkát, ahol azóta is rendületlenül dolgozik. 

– Nagyon szerencsés helyzetben vagyok, mert olyan kiváló kutatókkal dolgozhattam együtt az Újfehértón eltöltött évek során, akik még ma is meghatározóak a magyar gyümölcstermesztésben. Fiatalként is befogadtak, és úgy gondolom, hogy egyenrangú partnernek tekintettek. Velük a mindennapos munkában is nagyon sokat tudtam beszélgetni, nem csak a konferenciákon vagy szakmai előadások során, hanem a gyümölcsfák között is. Amikor egy-egy ilyen kis szakmai csapat összeült, nagyon sok aspektusból vizsgáltuk meg az adott problémát. Ez az oknyomozó tevékenység pedig engem valahogy mindig a biológiai alapokhoz vezetett vissza. Úgy gondolom, anélkül nagyon nehéz megérteni akár csak a metszésnek egy-egy részterületét is, ha az ember nem tudja, hogy mi játszódik le a levélben, hány darab levél kell egy fára, hogy ki tudja nevelni a termést, hogyan hat egy növényvédőszer, miként öli meg a gombaölőszer a gombát, vagy hogy milyen ponton avatkozik be az életfolyamatokba.

Ez a kutatói elhivatottság vált mára szenvedéllyé?

– Az elhivatottság jó szó, de rám nem feltétlenül igaz. Inkább a maximalizmust és a szűnni nem akaró kíváncsiságot emelném ki, mert mindent próbálok megismerni és megérteni. Ahogy az ember elkezd kutatni, és sorra keresi a válaszokat arra, hogy mitől és miért is működik valami, egyre inkább olyan mélységekbe jut, hogy – elcsépelt dolog, de tényleg igaz – megtapasztalja: minél többet tud, annál inkább látja, hogy még mennyi mindent nem. Az elhivatottság véleményem szerint nem az ismeretlen megismerése iránti vágyat mutatja, csak azt, hogy valamire rászántam az életem, és azzal foglalatoskodom. Azonban vihet más irányba az élet, de a belső indíttatás akkor is ugyanaz marad. Mert ha pl. egy külföldi konferencián látok egy jó előadást, és érdekelni kezd a téma, akkor nem elégszem meg annyival, hogy „igen, ez az, amiről hallottam”, hanem azt akarom tudni, hogy hogyan működik, mitől lett ez ilyen jó, miként lehet továbbfejleszteni. Egyszerűen csak kíváncsi vagyok.