A csonka eszközrendszertől a szövetkezetig

Már egy egész generáció felnőtt a szövetkezeti forma megbuktatása óta Magyarországon, sajnos a szövetkezet szó is rossz szájízzel maradt meg nálunk, pedig számos buktatója mellett előnyei is voltak az összefogásnak.

Hogyan látja egy integrátor, a mai összefogások kinőtték ezeket a „gyermekbetegségeket”, működik ez a mai gazdasági környezetben, a magyar mentalitás mellett?

Az ország egész területét lefedi értékesítő, szaktanácsadó, valóban integráló hálózatunk, így gyakorlatilag a családi gazdálkodótól kezdve a farmer gazdaságig van rálátásunk a gazdálkodói formákra, azok tudás- és eszközellátottságára egyaránt.

Tulajdonképpen az általunk integrált összes terület 1/3-a 500 hektár alatti, 1/3 része 500-1500 hektár közötti, 1/3-a pedig ennél nagyobb.

Viszont ha ezt számszerűsítjük, akkor kiderül, hogy a gazdálkodók 80%-a az első kategóriába tartozik, tehát kis területen, kis gépparkkal, kis tőkével, mégis hasonló céllal próbál érvényesülni, tegyük hozzá, ugyanazon a piacon.

Az élet és a gyakorlat hozta, hogy az egy helységhez tartozó kisebb és nagyobb gazdálkodók között kialakult egy kooperáció, amit mi kis integrációnak nevezünk.

Ez ma már elég jó együttműködésnek számít.

Azok a kisebb gazdaságok, melyek csonka eszközrendszerrel rendelkeznek a termeléshez, beintegrálódnak a „nagyokhoz”.

Ez a csonkaság elsősorban a szárításban és tárolásban mutatkozik meg, de van ahol egy betakarítógép, egy permetezőgép vagy egy nagyobb erőgép hiányzik épp a termelő gépparkjából.

Az utóbbi 5-8 év fejleménye az, hogy a „nagyobbak” az eladásban is közreműködnek (hiszen ők szárítják, tárolják az összes terményt).

A homogén áru biztosítása érdekében belenyúlnak, bele próbálnak nyúlni az alkalmazott technológiába, az inputba, akár a fajtaválasztásba is.

Véleményük már nemcsak mérvadó, de a gyakorlatban feltétel is.

Egy 500-1.500 hektár közötti gazdaságra pl. jellemző, hogy a területének 10-30%-ának megfelelő mennyiséget még integrál.

Ez néhány tíz termelőt jelent, ami részben törpegazdaság ill. az említett csonka eszközparkú, akár pár száz hektáros gazdaság.

Nincs a szövetkezeti „rossz szájíz”, nem az eszközpark a közös, hanem az elvárt minőség és a cél (pl. egy gabonacsoporttal sikeres üzleti pozíciót elérni).

Ez ma már működőképes üzleti és gazdasági kapcsolat.

Az integrátoroknál, egyáltalán az együttgondolkodásnál maradva megállapíthatjuk, hogy ennek a történelmen kívül még földrajzi alapjai is vannak.

Valószínűleg ezek a különbségek már kultúrával, mentalitással is összefüggésbe hozhatóak.

Nemzetközi összehasonlításban hová helyezné hazánkat?

Ha az európai viszonyokat elemezzük, akkor hamar kiderül, hogy északról délre haladva kisebb a szövetkezetek súlya, ezt viszont erősen befolyásolja a jelenlegi EU-s központi költségvetés.

A támogatási feltételek ugyanis jobban kedveznek a sikeresen/ gazdaságosan termelő összefogáson alapuló „szövetkezeteknek”.

De ha a példákkal elmegyünk egész az USA-ig, disztribútorokkal és szövetkezetekkel vegyes mezőgazdaság sokkal hatékonyabban működik.

(Szerk.: A mezőgazdaság innovációi az utóbbi évszázadban is Amerikából származnak, a traktorok mellett ne feledkezzünk meg a minimum művelésről, a GPS-ről és a biotechnológiáról.)

Van tehát összehasonlítási alapunk, példa is előttünk, a versenyképes piaci pozíció megtartása – mint minden más ágazatban – a mezőgazdaságban is megtalálta a megfelelő megoldást.

Vannak ágazatok, ahol az integrációnak különös létjogosultsága van, ilyen lehet az állattenyésztés, a kertészet és a zöldség-gyümölcs termesztés.

Ha pedig a már említett gabonapiaci pozíciók miatt kapcsolódó gazdálkodókat említjük, akkor a szántóföldi növénytermesztést is idesoroljuk.

Így lassan lefedjük a teljes mezőgazdaságot, ebből is az látszik, hogy a meglévő feltételeket és az elérhető lehetőségeket kell mérlegelni a döntéskor termelőnek, integrátornak egyaránt.

(Szerk.: Ma már szinte településenként találunk legalább egy, magát integrátornak nevező céget, itt is működik a konkurencia.

Ugyanakkor vállalják annak kockázatát, hogy a termelő akár az integrátorokat cserélve, kötelezettségeket hátrahagyva keresse a lehetőségeit.)

– A közelmúltban még a foglalkoztatás fellendítésének lehetőségét és természetesen a hazai mezőgazdaság egyik kitörési pontját látták a kertészet támogatásában.

A KITE kertészet üzletágánál már vannak kedvező jelei ennek a – kormányzati – törekvésnek?

A kertészetnek Magyarországon is lenne létjogosultsága, csúcs minőségen, és ha a vertikális lépéseket nem engedjük ki a kezünkből.

Ma a friss zöldségnek vagy gyümölcsnek a postharvest része többe kerül és több hozzáadott értéket tartalmaz, mint maga a termelés.

Vannak kertészetek, akik ezt valóban megcsinálták, és vannak, akik ennek hiányában nehézségekkel küzdenek.

Tehát itt is elmondható, hogy amikor az igényeket a hatékonysággal állítjuk szembe, nem fog menni, a versenyképességünk nem fog emelkedni.

Sőt, ha a költséghatékonyságra hivatkozva visszavesszük a munkabért, a jó munkaerőnk elmegy külföldre.

Ez egy negatív spirál, ami nagyon sokat tud ártani, hosszú távon egy-egy gazdaság életképességét is megingathatja.

Konkrét példákkal illusztrálva: vannak családi gyümölcsösök, ahol már fajtában, technológiában és tudásban felkészült,20-40 hektáros ültetvény lát el egy családot munkával és stabil árbevétellel.

Ugyanakkor a másik „csapat” a léalma értékesítésének problémájával küzd, mindennapi megélhetési gondok mellett.

De van egy terület, ahol konkrét, pozitív tapasztalataink vannak, ez pedig a nagymagvúak termesztése.

A csemegekukorica, zöldborsó termesztés technológiájának gépesítésében 80%-os piaci részesedéssel már teljes rálátást tudhatunk magunknak.

Ebben a szegmensben a gazdálkodók már európai termésátlagokkal és piaci pozíciókkal rendelkeznek, korlátot már csak az öntözés hiánya jelenthet számukra.

Az állattenyésztés korszerűsítésére már jelentős támogatások találtak „gazdára”.

Erre az ágazatra is a fenti két pólusú korszerűség a jellemző?

Valóban vegyes az állattenyésztő telepek színvonala.

Ma az állattenyésztési versenyképesség nagy koncentrációt igényel, így a nagy, korszerű, zöldmezős beruházások érik el a gazdaságosság szintjét.

Ugyanakkor a 70-es években felépült állattenyésztés még ma is küszködik, és lássuk be, ezekből van jelenleg több Magyarországon.

Ezen a mérlegen pl. a trágyaprogram nem tudott billenteni.

– Az integrátori munka már 40 éves múlttal rendelkezik Nádudvaron, hiszen a Kukorica és Iparnövény Termelési Együttműködés kukorica- és cukorrépa-termesztésre és annak koordinálására 1972-ben alakult.

Ma viszont a gépesítettség jut először a termelő eszébe a KITE nevét hallva, beszélgetésünk helyszíne és apropója is az AGROmashEXPO és Agrárgépshow.

2013-ban melyik üzletágon lesz a hangsúly?

A szántóföldi „nagy” növények termesztése, és az erre épülő ágazatok – agronómia, vetőmag, növényvédelem, kertészet, műtrágya – erősebb piaci pozíciót, kb. 40-50%-os piaci részesedést mutatnak jelenleg.

A műszaki ágazatoknál 25-30%-os piaci részesedést értünk el, ezen belül a gépértékesítésünk jelenleg a gyengébb, az alkatrész kereskedelmünk az erősebb.

Viszont valóban gépeink, különösen a John Deere erőgépeink miatt a köztudatban gépforgalmazóként, gépi szolgáltatóként vagyunk ismertebbek.

A kiállításon már hagyományosan a teljes F pavilont megtölti gépkínálatunk, ahol így is csak ízelítőt tudunk adni a teljes termékpalettáról.