A csonthéjas gyümölcsfák vírus és vírusszerű betegségei című sorozatunkban ez alkalommal a csonthéjasok európai sárgulása fitoplazma (European stone fruit yellows phytoplasma) hazai kártételének ismertetéséről számolunk be.
A fitoplazma (Phytoplasma) elnevezés a baktériumoknak egy nemzetsége: az idetartozó növény-patogén fajok a növényi floém-szövet, illetve a hordozó (vektor) rovarok obligát parazitái. Annak ellenére, hogy vírusfertőzéshez hasonló tüneteket idéznek elő a növényeken, mégis a Gram-pozi-tív baktériumok közé tartoznak. A fitoplazmák a növényeken általában sárgulást, torzulást vagy burjánzást idéznek elő. Az ilyen sárgulásos, törpüléses, seprűsödő növényi betegségeket korábban vírusos eredetűeknek vélték. Az 1960-as évek végéig a kórokozót mint vírust tartották számon. Először 1967-ben fedezték fel őket, és a kutatók mikoplazmaszerű szervezeteknek, vagy MLO-knak (mycoplasma-like organism) nevezték el. Az 1994-ben megrendezett Nemzetközi Mikoplazmoló-giai Szervezet 10. kongresszusán kapták meg a fitoplazma nevet, ami egyértelműen jelzi növényi kórokozó mivoltukat. Sejtmentes közegben, táptalajon (in-vitro) nem szaporíthatóak. Jellemző rájuk a sejtfal hiánya (háromrétegű membránnal határoltak), a soka-lakúság, továbbá nem tartalmaznak kromoszomális struktúrával rendelkező sejtmagot. Átmérőjük normálisan 1 mikrométernél kisebb, genomjuk is igen kicsi.
A fitoplazmák fontos kultúrnövények, köztük a cukorrépa, a cukornád, a szőlő, a rizs, az almás termésűek és a Prunus nemzetség gyümölcsfáinak kórokozói. A kártételük az enyhe sárgulás-tól a hervadáson át a fertőzött növény pusztulásáig terjednek.
A trópusi és szubtrópusi éghajlat alatt a legelterjedtebbek. A fitoplazmáknak szükségük van terjesztő vektorra, ez leggyakrabban a kabócafélék közül kerül ki, melyekben szintén képesek a sokszorozódásra, de a növényi élősködő aranka is képes átvinni a fertőzést. Mivel a baktériumok „lágy bőrű” Mollicutes osztályához tartoznak, az eddig tanulmányozott fitoplazmák sejthártyája egyetlen immundomináns, ismeretlen funkciójú fehérjét tartalmaz, ami a sejthártya fehérjetartalmának nagyobb részét teszi ki. Morfológiailag nagyon sokrétűek, vannak kicsiny gömbölyű (60-100 nm átmérő) a nagyobbak (150-1100 nm átmérő), gömb vagy hengeres, szabálytalan, elágazó, filamentumos (1-2 μm-es vagy hosszabb), lehetnek nyúlványaik és sarjadzó részeik is. A fitoplazmák a floémben fordulnak elő, és képesek átjutni a rostacsöveken is.
A csonthéjasok európai sárgulása fitoplazma
A betegség tüneteit először Franciaországban írták le 1924-ben. 1992-ben Magyarországon is megfigyelték, és bár vírusos eredetűnek vélt tüneteit már jóval korábban is észlelték hazánk területén; Kártétele Európában az utóbbi években került előtérbe, Magyarországon is az elmúlt évtizedben kezdett súlyos méreteket ölteni, elsősorban kajszin, de előfordul más csonthéjas fajokon is. A különböző csonthéjas fajok eltérő mértékben fogékonyak a betegségre. A fogékonyság mértéke szerint a legfogékonyabb az őszibarack, majd ezt követi a japánszilva, kajszi, sajmeggy, mandula és a szilva. A betegség Európában karantén kórokozó. A kórokozó az ültetvényekbe elsősorban fertőzött faiskolai anyagokkal kerülhet be. Az ültetvényen belüli terjesztéséért elsősorban a szilva levélbolha (Cacophylla pruni) a felelős, de ezen kívül különböző kabócafajok is terjeszthetik. A fertőzött fa körül a betegség körkörösen terjed, amely valószínűleg a szilva levélbolha-terjesztő tevékenységére vezethető vissza.
Az őszibarackfák fitoplazmával fertőzött levelei az időjárástól függően a nyár közepéig tünetmentesek, majd ezt követően a levelek fajtától függően megpirosodnak (3. kép), és a levélcsúcs lefelé görbül. A nyár folyamán a levelek sárgulnak, a levelek szélei felfelé sodródnak (1. kép).
1. kép A csonthéjasok európai sárgulása fitoplazma tünete őszibarackfán
A fák hervadásos tünetet mutatnak, és már augusztusban megindul a levélhullás. Az ilyen tüneteket mutató fák két három éven belül kipusztulnak (2. kép).
A fák pusztulásának mértéke függ a fertőzés idejétől. Amennyiben a fák idősebb korukban fertőződnek be, akkor a betegség lassúbb lefolyású A fiatal fák a tünetek megjelenésétől számítva korán, 1-2 éven belül kipusztulnak. Az idősebb fákon a pusztulás általában lassúbb és fokozatosan 3-4 év alatt következik be (4.kép).
2. kép A csonthéjasok európai sárgulása fitoplazma által fertőzött pusztuló vadőszibarackfa.
3. kép Csonthéjasok európai sárgulása fitoplazma által előidézett pirosodás őszibaracklevélen
4. kép Csonthéjasok európai sárgulása fitoplazmától kipusztult őszibarackfa
A japánszilván az első fitoplazmás tünetek június-július hónapban jelennek meg. A fertőzött fa levelei kisebbek, mint az egészségeseké, felfelé kanalasodnak és klorotikusak (5.kép). A levelek merevek, törékenyek és gyakran vöröses elszíneződést mutatnak. A vesszők végei gyakran elszáradnak, a terméskötődés csökkent mértékű. A lombozat gyakran szeptember végére lehullik, majd október-november folyamán újból kihajt és virágzik. Ezek a hajtások és virágok az első fagyoknál elfagynak. Jellemzője továbbá a betegségnek az erős sarjhajtás növelése is. A fertőzött fák 2-4 éven belül kiszáradnak.
5. kép Csonthéjasok európai sárgulása fitoplazma levéltünete japánszilván
Kajszin a betegség tünetei május végétől jelennek meg. A levelek színük felé kúposan kanalasodnak (6. kép) és gyakran fajtától függően sárgulnak. A kanalasodás kezdetben csak egyes ágakon jelentkezik, később az egész fára kiterjedhet. A fertőzött fa növekedése lelassul, a lombozat színe világosabb árnyalatú. A vesszők végei tavasszal nem hajtanak ki, hanem elszáradnak. A beteg ágakon méz-gásodás soha nem figyelhető meg, és az elszáradt levelek egy ideig a fán maradnak. A betegségnek a fában való terjedése folyamán az egész fa kipusztul. A beteg fa törzse és az ágak háncsszövete igen érzékeny a fagyokra. Tipikus jellemzője a betegségnek, hogy a fa hormonális egyensúlyának felborulásának következtében az enyhe teleken a rügyek kihajtanak, sőt a virágok is megjelenhetnek.
6. kép Csonthéjasok európai sárgulása fitoplazma levéltünete kajszin
Mandulafán is az egyéb csonthéjas fajoknál leírt tünetek jellemzőek. A fa egyes ágain a levelek sárgulnak. A fertőzött fák levelei jóval kisebbek az egészségesekéhez viszonyítva.
A fitoplazma tesztnövényei:
Prunus persica a GF 305: Az üvegházi és szabadföldi fásszárú tesztelés során a fertőzött növények levelein sárgulás, kanalasodás tünetek jelennek meg.
A fertőzöttség kimutatása:
Üvegházi fásszárú és szabadföldi biológiai teszt, molekuláris kimutatás (PCR).
A fertőzés szemzéssel, oltással és vegetatív szaporító anyagokkal, kabőca és levélbolha vektorokkal terjed.
Védekezés egészséges szaporítóanyag használatával, a vektorok elleni hatékony védekezéssel.
7. kép Csonthéjasok európai sárgulása fitoplazma tünete mandulafán
Dr. Pocsai Emil