A gabonanövények ökológiai (talajtani) feltételrendszerét befolyásoló mikroflóra

A gabonanövények termesztésével szembeni elvárások az egész világon és itthon is jelentősen növekedtek, legyen szó mennyiségi növekedésről vagy a minőség javulásáról. Ezeket a nagyobb elvárásokat ugyanakkor változó – az esetek döntő többségében romló – környezeti, ökológiai feltételek között kell teljesíteni. Mondhatnánk úgy is, hogy mindenki más lapokkal játszik, és azokból kell kihoznia a maximumot.

A régebben sokat vitatott és napjainkban az éghajlatkutatók által képviselt egységes álláspont, hogy globális klímaváltozás jelenségei játszódnak le Földünkön, így Magyarországon is. Ennek a globális klímaváltozásnak a közvetlen helyi hatásai hazánkban is hol jelentősebb mértékben, hol enyhébb tünetekben jelentkeznek. Az 1870es évektől kezdődő egzakt meteorológiai méréseket alapul véve, a hazai évjárattípusokat megfigyelve és elemzéseket végezve prof. Szász Gábor vizsgálatai egyértelműen azt igazolták, hogy a növénytermesztés szempontjából aszályos, száraz évjáratok gyakorisága 22,5%-ról 52%-ra nőtt. Alig változott a csapadékos évjáratok gyakorisága (22,5%, ill. 21,1%), viszont jelentősen csökkent az átlagos évjáratok aránya (55,0%-ról 26,3%-ra). Szép számok, de vajon mit is jelentenek ezek a mindennapokban, mit mondanak ezek az adatok számunkra? A valóságban ez azt jelenti, hogy valószínűleg minden második év aszályos lesz. A felmérések azt is vizsgálták, hogy az elemi károk közül az aszálykár jelentkezhet a legnagyobb gyakorisággal (42,4%), míg a többi meteorológiai tényező okozta károk (jégkár, vízkár, fagykár stb.) gyakorisága lényegesen csökken. Reméljük a biztosítótársaságok nem olvasták ezt a kutatást, mert akkor az aszálykárra köthető biztosítás díjszabását nem kis mértékben felemelhetik. Így lenne logikus.

A gabonanövények termesztéstechnológiájában harmonizációra, vagyis az ökológiai, biológiai és agrotechnikai tényezők összehangolására kell törekednünk. Ennek a törekvésnek az eredményessége határozza meg a termésmennyiséget, a termésbiztonságot és a termésminőséget. E hármas feltételrendszerben alapvető fontosságú az agroökológiai feltételek ismerete. Ilyen feltétel helyesen és körültekintően megválasztani a termesztendő gabonafajt, a fajon belül pedig a megfelelő fajtát/hibridet. Fontos az is, hogy milyen agrotechnikát alkalmazunk, gondolunk itt többek között az intenzitásra.

A fentebb említett agroökológiai feltételrendszer szükségszerűen magában foglalja az időjárási, genetikai, környezeti, éghajlati, talajtani, mikrobiológiai, illetve domborzati feltételeket. Az előbbiek jelentős mértékben meghatározzák a biológiai alapok megválasztását. Nyilván a legszárazabb vagy a legcsapadékosabb területekre nem ugyanazt a fajtát vagy hibridet érdemes választania egy profit-orientált gazdaságnak. Ugyanakkor meghatározza az alkalmazott agrotechnikát is. Az adaptáció rendkívül fontos, mert Magyarország területén az alapvető kontinentális klímahatások keverednek óceáni és mediterrán éghajlati elemekkel. Jelentős mértékben megnövelte az extrém időjárási hatások előfordulásának gyakoriságát, valamint megjelenésük mértékét, súlyosságát a globális klímaváltozás hatása. Az időjárási-éghajlati tényezők hatással vannak ugyanakkor szinte mindegyik agrotechnikai tényezőre a gabonanövények esetében is: vetésváltás, talajművelés, tápanyagellátás, vetés, növényvédelem, öntözés, betakarítás, talajjavítás, baktériumtrágyázás stb.

A gabonanövények termesztéstechnológiájának kialakítása során nem csak a talajtani-domborzati feltételek hatnak az agrotechnika kialakítására. A hatás fordítva is jelentkezik, vagyis a kölcsönhatási folyamatok során az alkalmazott agrotechnikai beavatkozások kisebb-nagyobb mértékben befolyásolhatják, módosíthatják a talajok fizikai-mechanikai tulajdonságait, kémiai paramétereit, víz- és tápanyag-gazdálkodási jellemzőit.

Ezek a kölcsönhatások a gabonanövények termesztéstechnológiája során folyamatosan jelentkeznek, pozitív és negatív módon befolyásolva a talajtulajdonságokat. Talajaink néhány évenként történő bevizsgáltatása azért fontos, mert csak pontos adatok birtokában készthetünk tápanyag-gazdálkodási tervet, ami pedig elengedhetetlen a tápanyag-mérleg egyensúlyban tartásához, ez pedig lehetővé teszi számunkra, hogy a termőföldünk hosszú-hosszú évtizedekig termő is maradjon. Sajnos a saját tapasztalatunk az, hogy a gazdák egy része nem a talaj tápanyagmérlegét alapul véve termeszt évről évre, hanem pusztán az adott növénykultúra igényeit veszi figyelembe a maximális terméshozam reményében. Ez szerintünk fordított szemlélet, hiszen lehet, hogy a növényünk számára kitesszük a szükséges mennyiségű tápanyagot, de arról már nem gondoskodunk, hogy a talaj, amiben növekedni fog, termő legyen és táplálni tudja a növényt! Azt senkinek sem kell elmondani, hogy sem a búza, sem a kukorica nem a kék vagy zöld vagy bármilyen színű apró granulátumokat, bogyókat veszi fel. Növényeink mindössze elemeket vesznek fel, amelyek a periódusos rendszerben megtalálhatóak, és tömegüket μg-ban fejezzük ki. Ebből már sejthetjük, hogy a grammban kifejezhető tömegű műtrágya-granulátum nem közvetlenül hasznosul. Tehát hiába juttatunk ki (precíz számítások után) műtrágyát, ha a talaj adottságait nem vesszük figyelembe. Tankönyv szerint az alábbi lépéseket kell(ene) figyelembe vennünk egyegy adott kultúra megtervezésénél, a műtrágyaadag kiszámításánál:

• szántóföldi termőhelyek azonosítása – a talajok termékenységének jellemzői a főbb agronómiai tulajdonságok alapján;
• a termesztendő növénykultúra termésszintjének tervezése (t/ha);
• a talaj tápanyag-ellátottsági szintjének megállapítása a talajvizsgálati eredmények alapján (humusz %→N-ellátottság, AL-P₂O₅ →P-ellátottság, AL-K₂O →K-ellátottság);
• a növény fajlagos tápanyagigényének megállapítása (kg/t termés);
• az N, P, K műtrágyahatóanyag-igény megállapítása a talaj tápanyag-ellátottsága alapján;
• a termés tápanyagszükségletének (műtrágyahatóanyag-szükségletének kiszámítása=fajlagoshatóanyag-igény × tervezett termésmennyiség);
• korrekciós tényezők (a műtrágyahatóanyag-igényt módosító tényezők) figyelembevétele;
• átszámítás tényleges műtrágyára (N-P₂O₅-K₂O kg/ha).

A gazdálkodás egyik célkitűzése a fenntartható fejlődés feltételeinek a megteremtése, ami magában foglalja a természeti erőforrások védelmét és a talajtermékenység megóvását. A talajtermékenység a talajnak az a tulajdonsága, amely biztosítja a növények akadálytalan növekedését és fejlődését. Számos tényező befolyásolja, így – többek között – a növényitápelem-tartalom (Loch, 2004).

A gabonanövények termesztésének biológiai alapjaiA gabonanövények termesztéstechnológiájának meghatározó eleme – az ökológiai feltételeken és az agrotechnikai elemeken túl – a biológiai alap, amely magában foglalja a genotípus helyes megválasztását, valamint a szakszerű vetőmaghasználatot. A genotípust növénytermesztési szempontból 3 alapvető tulajdonságcsoport jellemzi:

– termőképesség,
– termésbiztonság,
– termésminőség.

Ideális esetben az adott genotípus mindhárom értékmérő tulajdonságban maximális paraméterekkel rendelkezik. A nemesítés alapvető célkitűzése ez, azonban a gyakorlatban kompromisszumokat vagyunk kénytelenek tenni. A fenntartható fejlődés követelménye, hogy a termelés környezetkímélő és gazdaságos legyen, és alkalmazkodjon az ökológiai feltételekhez. A környezetkímélő tápanyag-gazdálkodás elvárása, hogy a növények tápanyagellátása a környezet minimális terhelésével, túltrágyázás nélkül történjen, és a termőhely adottságait messzemenően vegye figyelembe.

Hihetetlennek hangzik, hogy a talajainkat túl is tudjuk trágyázni – pedig könnyebb, mint azt hinnénk. A fenti felsorolás utolsó előtti pontja a korrekciós tényezők figyelembe vétele. Itt sok esetben nem számolnak a mikroorganizmusok összetett tevékenységével. Ennek okai lehetnek, hogy nem ismerik azokat, és ebből az információhiányból következik az is, hogy nem merik alkalmazni őket. Sok esetben gazdasági érdekekre hivatkoznak: „túl drága”, pedig összességében nem ismerik a költségeket vagy épp a költségek csökkentésének lehetőségeit. Egy komplex mikrobiológiai készítmény tucatnyi folyamatba képes bekapcsolódni. Egyik ilyen a magágy-előkészítés során a tápelemek felszabadítása. Célszerű olyan mikrobiológiai készítményt használni, amelyik komplex és a lehető legszélesebb spektrumú, mert ez savanyú adaptív közegben fermentált, és magas csíraszámban tartalmaz gombákat is a baktériumok mellett. Így a magágy-előkészítéshez szükséges összes biológiai feltétel adott. Ha minden feltétel adott, akkor az egy év alatt a talajból felvett és a terménnyel be nem takarított növényi maradványok visszaforgatva, lebontva tápanyagként szolgálnak a következő vetésnek. Mindenféleképpen olyan készítményt kell választani, amely széles spektrumú, tehát több törzset is tartalmaz, baktériumokat és gombákat vegyesen.

Az előbbiekből látszik, hogy a csak és kizárólag a cellulózbontó baktériumokat tartalmazó készítmények önmagukban kevesek. A pektinbontó mikroorganizmusok és a ligninbontó gombák jelenléte nélkül a kívánt tarlóbontás nem valósul meg. A talajéletet és így a lebontó mikroorganizmusokat is erőteljesen befolyásolja több tényező mellett a talaj pH-ja. Legjobb szándékunk és legnagyobb igyekezetünk mellett is a hazai talajok többsége savanyú vagy savanyodik. A gombák, amelyek képesek akár az egész szervesanyagbontás folyamatát véghezvinni, a savanyú talajokon is kifejtik hatásukat, nem csak a semleges vagy közel semleges talajok esetében. Savanyú közegben a baktériumok száma általában jelentősen lecsökken. Ma már rendelkezésünkre áll olyan készítmény és technológia is, amelyik a magágy előkészítésétől kezdve egészen a tarló lebontásáig képes a növény és persze a mi számunkra (is) kedvező folyamatokat segíteni, a környezet egészét befolyásolni, ezáltal garantálva a hasznos mikroorganizmusok elszaporodását.

Egy ilyen rendszer lehetővé teszi, hogy a magágy-előkészítéskor a talajban lévő tápanyagokat feltárja, és az a vegetatív szakaszban már a növény rendelkezésére álljon. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni ezt, mint korrekciós tényezőt a tápanyagszükséglet kiszámításánál. Ugyanis adott, hogy mennyi N esszenciális tápelemre van szükség, de ha nem vesszük figyelembe a mikroorganizmusok által akár légkörből fixált, akár feltárt mennyiséget, akkor könnyen túletethetjük a növényünket. A talajok nitrogénforgalma meghatározó jelentőségű a termékenység szempontjából. A termés szintjét legnagyobb mértékben a nitrogénellátottság befolyásolja, ezért a növénytermesztés eredményességéhez a talaj nitrogénforgalmának, valamint nitrogénmérlegének kémiai és biológiai jellemzőit minél teljesebben meg kell ismernünk. A nitrogén bősége erőteljes vegetatív növekedést eredményez, a virágzás elhúzódik, serkenti a megnyúlásos növekedést. Ebből következik, hogy muszáj a N-műtrágya-hatóanyag mennyiségét korrigálni, jelen esetben csökkenteni. Ismeretes, hogy egy komplex, széles spektrumú mikrobiológiai készítmény rendszerbe állítva – talajadottságoktól függően – képes akár 70 – 200 kg/ha/év N-hatóanyagok fixálni. Fontos, hogy a pontos számot rendszerbe állítva és szaktanácsadó vagy talajszakértő segítségével állapíthatjuk meg. De már 70 kg, ami a jelen példánál maradva a minimum, is nem kevéssel befolyásolja a költségvetést. Ugyanígy meg kell vizsgálni a többi mikro- és makroelem korrekcióját is, és annak megfelelően – elkerülve a túltrágyázást – kiszámítani a szükséges műtrágya mennyiségét. Ilyen hatóanyagszükséglet-csökkentés mellett a technológia beállítása sok esetben még „jövedelmezővé” is válhat.

Sipos Nikolett