A humusz a talaj „barna aranya”

Az Európai Unió termőtalajainak 50%-a áll mezőgazdasági művelés alatt, mely tevékenység a talajdegradáció egyik legnagyobb előidézője. A talaj a Föld teljes biodiverzitásának 25%-át – egyes becslések szerint (MTA) 30%-át – adja. Az egyik legnagyobb probléma, hogy a termőtalajaink erőforrásaiból sokat veszünk ki, de keveset pótolunk vissza, lényegében csak a makroelemeket (N, P, K). A monokultúra sem kedvez a talajéletnek, mivel az adott kultúrára jellemző kártevők és kórokozók felszaporodásának meggátlására fokozott növényvédőszer-felhasználásra van szükség. Ezek a vegyszerek nem csak a káros, de a hasznos élőlényeket is elpusztítják, tovább csökkentve ezzel az egészséges biodiverzitást, nem beszélve az egyéb negatív hatásokról, mint a növényvédő szerek, ill. azok maradványainak a táplálékláncba való esetleges bekerülésének növekvő kockázatáról.

Üröm az örömben

Az MTA monitoringvizsgálatai alapján Magyarország talajainak humusztartalma lényegében nem csökkent a mezőgazdasági művelés alatt álló területeken az elmúlt 18 évben, az erdőterületeken pedig még kismértékű növekedés is volt. Mindez bíztatóan hangzik, de ne felejtsük el, hogy az elmúlt két évtizedben sokkal inkább háttérbe került a szántás, és szerepét egyre jobban átveszi a talajok szerkezetét jobban kímélő talajművelési módok alkalmazása, melyekkel a talaj humusztartalma is jobban megőrizhető. Arról nem is beszélve, hogy egy sok évtizedes gyakorlat következtében már eleve lecsökkent talaj-szervesanyagszint megtartásáról beszélhetünk jelenleg. A talajélettanban mélyebben járatos szakértők számára további kérdéseket vethet fel a már említett szervesanyag-tartalom összetételbeli változásának kérdése is. A szakemberek számára közismert tény, hogy a talajban a szervesanyagok még a talaj humusztartalmán belül is több különböző stabilitású vegyületcsoport formájában vannak jelen – fulvosavak, huminsavak, huminok, stb. –, így nem csak annak mennyisége, de összetétele sem lényegtelen szempont a talajélet és a talaj tápanyag-szolgáltató képessége, tehát termékenysége szempontjából. Fontos tisztában lenni azzal is, hogy a talajok humuszanyagainak képződése igen lassú folyamat, melynek során az olyan értékesebb és stabilabb vegyületek kialakulásához melyek a csernozjom talajokat jellemzik lényegesen több idő szükséges, mint az egyszerűbb és kevésbé stabil vegyületekéhez, amelyek a „genetikailag” kevésbé fejlett talajokban találhatóak meg első sorban.

Negatív folyamatok és új utak

Az MTA az említett időszakban a műtrágya-kijuttatás mértékét is vizsgálta Magyarországon és a szakemberek azt tapasztalták, hogy a rendszerváltás után az azt megelőző időszakoz viszonyítva a műtrágya felhasználás jelentősen visszaesett, majd napjainkig tartó folyamatos növekedést mutat ismét. Egyes szakértői vélemények szerint mértéke némileg akár még növelhető is lenne környezetszennyezés nélkül is. A szakemberek szerint hazánk talajainak tápanyag-ellátottsága a három legfontosabbnak tartott elemet tekintve (N, P, K) megfelelőnek mondható. Ez önmagában szintén bizakodással tölthet el, de ne feledkezzünk meg a fokozott műtrágyahasználat negatív következményeiről sem. Ma már közismert tény, hogy a termőtalajok elsavanyodásának egyik lehetséges okaként nevezhető meg a nem megfelelő műtrágyahasználat. Arról nem is beszélve, hogy a műtrágyák olyan anyagokat is tartalmazhatnak, melyekre a növényeknek nincs szükségük, így azok környezetterhelő tényezőként is jelentkezhetnek. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a műtrágyák fokozott használata a talajban természetesen megtalálható mikroorganizmusok tevékenységére is kedvezőtlenül hat. Tudományos vizsgálatok is igazolják, hogy a N-tartalmú műtrágyák fokozott alkalmazása negatívan befolyásolja a talajban található N-kötő baktériumfajok természetes N-kötését is. Fontos tisztában lenni azzal a ténnyel is, hogy a szervestrágyák műtrágyákkal történő kiváltása több kérdést is felvet az említetteken kívül. Megtermelt terményeink beltartalmi értékeinek csökkenésében vitathatatlanul szerepet játszik az a tény, hogy a műtrágyákkal csupán a mezőgazdasági termelés sikeressége szempontjából legfontosabbnak ítélt három makroelemet (N, P, K) pótoljuk vissza termőtalajainkba. Az említett vizsgálat a talajok mikroelem-ellátottságára vonatkozóan sajnos nem nyújt támpontokat, azonban a jövőben minden bizonnyal célszerű lenne vizsgálni ezt is.

A talajban található élőlények egyedszámát és fajgazdagságát tekintve hasonló negatív hatásokról számolhatunk be az intenzív mezőgazdasági termelés hatásait vizsgálva. Mindez arra vezeti azokat, akik aggódnak a jövő fenntartható mezőgazdasága miatt, hogy új utakat keressenek a kérdés megoldására.

A termőföld varázslói

Több és jobb minőségű élelmiszert termelni kevesebb erőforrás felhasználásával? Ez elsőre túl szépnek hangozhat, hogy igaz legyen, de a gazdák sok milliárd segítőre lelhetnek, hogy elérjék ezt a nagyratörő célt. Ezek a segítők pedig nem mások, mint a környezetünkben élő mikroorganizmusok. 2012 decemberében az Amerikai Mikrobiológiai Akadémia összehívott 26, a növények és a mikrobák kölcsönhatásainak vizsgálatában jártas szakértőt, hogy megvitassák, hogyan segíthetik a mikrobák a mezőgazdaságot és a világ élelmiszer előállítását. A konferencián külön kitértek arra is, hogy milyen módon lehet mindezt a gyakorlatba is átültetni, ezzel fellendítve a mezőgazdaság produktivitását, közben szem előtt tartva a takarékosságot és a környezet védelmét. A téma fontosságát jelzi, hogy a kérdésnek a Magyar Tudományos Akadémia is egész napos konferenciát szentelt 2016-ban.

A talaj tápanyag-ellátottságának és humusztartalmának fontossága ma már egyetlen gazda számára sem kérdés. De mi van az ott élő mikrobákkal? Pedig ha a szervesanyag a talaj „barna aranya” akkor nyugodtan állíthatjuk, hogy a termőföld „alkimistái” a mikroorganizmusok. A mikrobáknak döntő szerep jut a szervesanyagok lebontásán túl a különböző tápanyagok és elemek mobilizálásában, a növények számára felvehető formába történő átalakításában is. Nélkülük hatékony mezőgazdasági termelésről aligha beszélhetnénk. Nem véletlen, hogy egyre inkább terjedőben vannak a mezőgazdaságban a különböző mikrobiológiai készítmények, közismert nevükön „baktériumtrágyák”. A jövőben remélhetőleg egyre több gazda kívánja majd csökkenteni a műtrágya-felhasználás mértékét, vagy éppen a tarlón maradó szármaradványok hatékonyabb és gyorsabb lebontását célozzák meg a mikroorganizmusok segítségével. De vajon mire érdemes odafigyelni akkor, amikor döntést hozunk a tekintetben, mely készítményt részesítjük előnyben. Sokan a magas élő csíraszámot határozzák meg legfontosabb szempontként, azonban nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy az adott termék sikeres használata szempontjából legalább ennyire fontos a felhasznált termék faj összetétele és faj gazdagsága is. Gondoljunk csak bele, ha betegek vagyunk, hasznos lehet, ha C vitamint fogyasztunk, de nem véletlenül léteznek multivitamin-készítmények, amelyek a szervezetünk számára hasznos vitaminokat együtt tartalmazzák. Senki számára nem lehet kétséges, hogy egészségünk megőrzésére hatékonyabb eszköz egy komplex készítmény. Persze az ideális a változatos vitaminokban, ásványi anyagokban gazdag étrend. Nincs ez másként termőtalajaink esetében sem. A talajokban, nagyon sok baktérium és gomba faj igen nagyszámú egyede található meg, természetes körülmények között. Az intenzív mezőgazdasági termelés, a nem megfelelő talajművelési módok sok évtizedes alkalmazása, a szervestrágyák használatának visszaszorulása, és a műtrágyák és növényvédő szerek fokozott használata mind kedvezőtlenül hatnak a talaj biodiverzitására, sőt a vizsgálatok azt mutatják, hogy a hasznos talajlakó élőlények egyedszámára is. Ezt felismerve nem nehéz belátni, hogy a mikrobiológiai készítmények segítségül hívása egyik kulcs kérdése lehet a jövő hatékony és környezetkímélő, fenntartható mezőgazdaságának. Amikor ilyen készítményt választunk, célszerű szem előtt tartani az imént felsorolt érveket, és lehetőség szerint fajokban minél gazdagabb komplex készítmények közül választani.

Az EM sikerei

Japánban évtizedekkel ezelőtt felismerték, hogy célszerű lehetőség szerint minél magasabb fajszámú mikrobiológiai készítményekkel kísérletezni, jobban megközelítve a természet összetettségét. Ez a felismerés és hosszas kísérletezések vezettek el az effektív mikroorganizmusokat tartalmazó készítmények kifejlesztéséhez. Az effektív mikroorganizmusok (EM) egy gyűjtőfogalom, mely több mint 80 féle mikroorganizmust, ezen belül baktériumokat, gombákat foglal magában. Az ilyen és ehhez hasonló készítmények alkalmazásának a fentebb említetteken túl még számos előnye van a gyakorlati felhasználás szempontjából is. Az effektív mikroorganizmusokat tartalmazó baktériumtrágyák komplexitásuknak köszönhetően stabilabbak, és kevésbé érzékenyek a környezeti hatásokra, vagy éppen a talaj pH-ra. Ezen felül fajgazdagságuknak köszönhetően minden növénykultúrában sikerrel alkalmazhatóak. Alkalmazásukkal serkenthetjük az egészséges talajéletet, a bennük található N-kötő és P-mobilizáló baktériumoknak köszönhetően csökkenthetjük a kijuttatandó műtrágyák mennyiségét, és az egészségesebb környezetnek, illetve a káros mikroorganizmusok kiszorításának köszönhetően a növényvédő szerek mennyiségét is. Mindezeken felül egészségesebb környezetben, jobb minőségű talajon, jó beltartalmi értékekkel rendelkező és jobban eltartható jó minőségű terményeket állíthatunk elő a termésátlagok növelésével párhuzamosan.

Rozsnyói Gergely
agrármérnök