Az idei kemény téli fagyok után mindannyian reménykedve várjuk a jó időt, a meleget és a napsütést. Szükség is van rá, hiszen az idei tél végre hóval és tartós faggyal járt. A tartós fagy szerencsénkre a patogén szervezeteknek, kórokozóknak, rovaroknak nagymértékben csökkentette a számát. Viszont a hótakaró olvadása mellett a talaj kicsit lassabban enged fel így a vízelvezetés is ugyanilyen lassan megy. Sok helyen van teljesen átázva, teljesen nedvességgel telítve a talaj. A jó időnek, melegnek köszönhetően ez hamar megoldódik. Bízzunk abban, hogy minden optimális, és az olvadás, a tavaszi esőzések következtében nem alakul ki tartós belvíz. Persze fennáll az esélye annak is, hogy a másik véglet valósul meg, és a tavasz folyamán a szárazságé lesz a főszerep. Ilyenkor teljesen másképp kell a kukoricához állni.
Tengeri: tengernyi vízigény és sok megoldás
A kukorica az egyik legvízigényesebb növényünk. Legjobb eredményt öntözött területeken, meleg időben érjük el. (Vagy kedvező eloszlású, optimális mennyiségű csapadék mellett, de őszintén szólva a mi történetünk nem mese, és végképp nem a Grimm testvérek írják.) A vízigénye nem csak a termés mennyiségét befolyásolja, mint ahogyan a nyereség sem csak és kizárólag ettől függ. A vízigénye és annak kielégítése befolyásolja a tápanyagfelvételét, hatással van a növény fejlődési ütemére, egészségére. Könnyen segíthetjük (erősíthetjük) vagy hátráltathatjuk (gyengíthetjük) az immunrendszerének működését. A megfelelő mennyiségű és a kedvező időben érkező csapadék létfontosságú a minőségi kukorica termesztés során. Sokan szerencsések és rendelkeznek öntözési rendszerrel, csatornával, kellő vízmennyiséggel, öntözhető területtel. Viszont a legtöbben nem ilyen szerencsések.
A legtöbb gazdálkodó ki van szolgáltatva az időjárás viszontagságainak, a csapadék mennyiségének. Ha nincs elég nedvesség, mit lehet csinálni? Reménykedni, hogy másnak is ugyanilyen rossz a helyzete, és kevés kukorica terem országszerte, ami majd felviszi az árát? Vagy semmit? Egyszerűen beletörődni és számolgatni a kártérítést, a biztosítást és a támogatást, hogy így se legyen veszteséges a termesztés? Ennyi?
Szerencsére nem csak ennyi! Van lehetőségünk. Több is mint gondolnánk…!
Amikor más már nem segít
A növényeink stressztűrő képessége fokozható. Ebbe sok kutatóintézet, sok kutatója, nemesítője nagyon sok energiát és időt fektetett eddig is és fog is a jövőben. A fajtanemesítés a 21.században rekordokat dönt. A fajta helyes megválasztásával kihozhatjuk a területünkből a maximumot. Elviekben. De ez a gyakorlatban nem mindig igaz. Sok esetben előfordul az, hogy a lehetőségeinkhez megfelelően a legjobb vetőmagot szerezzük be, a legjobbnak vélt műtrágyákat, növényvédőszereket választjuk és optimálisan választjuk meg a vetés idejét, a kezelések idejét, a betakarítás idejét mégsem alakul minden a terveink szerint. A termés minőségében, mennyiségében visszamaradást tapasztalunk, és a bevételünk is elúszik.
Ha eddig a lehetőségeinknek megfelelően a legtöbbet megtettük, mégis elmaradás van, akkor adott még egy rész, még egy terület, amelyet befolyásolhatunk, mégsem gondolunk rá.
A védekezés is lehet stresszes
A világ körforgásában a mikroorganizmusok szerepe a legnagyobb. Irányított mikrobiológiával lehetővé tesszük a kiválasztott fajtának, hogy a nemesített fajtatulajdonságai ténylegesen előjöjjenek és bizonyítsanak. A műtrágya hasznosulása maximalizálható, mennyisége értelemszerűen csökkenthető, ezáltal minimalizálható a lekötődési vagy elillanási veszteség. Csökkenthető a növényvédőszer mennyiségének felhasználása, sőt adott esetben elhagyható a felszívódó gombaölőszerek használata. Helyette kontakt, felületi szereket használhatunk, amik egyrészt olcsóbbak, másrészt a növényt is kevésbé terhelik meg. Az vitán felül áll, hogy egy-egy totális irtószer nem vitamin a növénynek. Ez lehet gombaölő, gyomirtó vagy rovarölő szer. Minden ilyen kijuttatott vegyszeres kezelést hatalmas stresszhatásként él meg a növény, aminek a helyreállításához a növekedéstől, a fejlődésétől és természetesen a termésképzéstől vesz el energiát és időt. Ezt ugyanakkor hátráltatja vagy akár ellehetetleníti a szárazság. Tartós szárazság esetén az az eshetőség is fennáll, hogy a napi átlaghőmérséklet magas, és gyakran lépjük majd át a kritikus 35 °C-ot. A 35 °C azért kritikus, mert ennél a hőmérsékletnél a növények tápanyagfelvétele minimálisra csökkenhet, vagy akár leállhat. Az aszályos, száraz területeken sokkal könnyebben alakulnak ki ilyen stresszhelyzetek. A nedves talajban ez értelem szerűen nem (vagy nem gyakran) lép fel, mert a párolgás (evaporáció) a talajt folyamatosan hűti. A növény a saját szervezetét, testfelépítését a transpiráció hűti. Ebből következik, hogy a talaj nedvességmegőrzése egy ésszerű cél. Ennek egyik lehetséges módja öntözetlen területen, hogy a talaj vízháztartását kell befolyásolnunk valamilyen módon.
Kihasználható megoldások
A növények immunerősítésére és a talaj javítására ma már kész technológia áll rendelkezésünkre. Több olyan mikrobatörzs is van, amelyek egyik másik folyamatban aktívan segítenek. Vannak olyan törzsek, amelyek az immunerősítést szolgálva vitaminokat, enzimeket, hormonokat szintetizálnak. Mások a talaj szervesanyag-tartalmát bontják, azaz humuszt képeznek, míg megint mások a talajszerkezetének átalakításában vesznek részt. A gombatörzsek hifafonalaik révén beszövik a talaj akár mélyebb rétegeit is. Ezáltal létrehoznak egy „hálót” a talajban, amelynek a vízmegtartó képessége hatalmas. A mikroorganizmusok vízigénye megegyezik a magasabb rendű növények vízigényével. Azonban agresszívebbek, ha vízgyűjtésről van szó, mint például a kukorica. Ezt kell kihasználnunk.
Van más lehetőség is egy összetett készítménnyel, amely egyaránt tartalmaz az immunerősítésben segédkező mikrobákat és a talajjavításra szolgáló, „vízgyűjtő” mikrobákat. Egy komplex mikrobiológiai készítménnyel a fenti problémák kezelhetőek és ráadásul egy menetben.
Csoda nincs, de…
Persze ez nem azt jelenti, hogy innentől kezdve az aszályos homokos területünk virágzó oázissá változik. Nem. Ez egy folyamat beindítását jelenti. Azt jelenti, hogy kis odafigyeléssel biztosabbá tehetjük a terményünket. Biztosítani tudjuk, hogy a területből, a talajból a lehető legtöbbet hozzuk ki és optimalizáljuk azt. Ha a talajban optimalizáljuk a nedvességtartalmat, akkor elkerülhetőek a szárazságból és a magas hőmérsékletből adódó fejlődés-visszamaradás, terméskiesés. Persze egy extrém problémát nem tudunk egy csapásra megoldani, viszont tudjuk mérsékelni és ezáltal a kértételt is mérsékelhetjük. Kitolhatjuk a növény stressztűrő képességének határait, és erősítjük az immunrendszerét, így egy egy problémával szembesülve a növényünk fejlődése nem áll le, ezáltal a kórokozók kártételét is mérsékelhetjük. Érdekes kísérleti eredmény, hogy egy ilyen technológiával immunerősödött kukoricatábla gyökérfelülete másfélszeres növekedést mutat a kontroll területekhez képest. Konkrétan a kukoricabogárral (Diabrotica virgifera virgifera) szemben az immunerősítés semmilyen hatással nem volt, viszont a gyökérzetének növekedése ellensúlyozni tudta a rovar kártételt.
A legkisebb nagyágyú
Az irányított mikrobiológiai rendszer beállítása összetett folyamat, összetett megoldás, összetett problémára. Ok-okozati összefüggés van a különböző folyamatok között. Egyik bioszintézis katalizátora egy másiknak és így tovább. Tehát ha a növényeink szárazságtűrését fokozni szeretnénk, vessük be a legkisebb „nagyágyúnkat” a mikroorganizmusokat. Sokan sokféle feladatot látnak el, csak egy kis útmutatás és irányítás kell nekik, azaz irányított mikrobiológia.
Magyar Nikolett
