Az integrált szántóföldi növénytermesztésben a lucerna az egyik legjelentősebb pillangós növényfaj lehet. Termesztését Magyarországon Tessedik Sámuel honosította meg 1768-ban. A lucerna nagy zöld- és szárazanyag (széna) termést adó, magas fehérje- tartalmú, pillangós virágú szálas takarmánynövény. Kiváló takarmányértékét – a benne található fehérje kitűnő biológiai értéke mellett – a magas karotin-, ásványi anyag- és vitamintartalomnak is köszönheti.
Jelentős emészthető nyersrost- tartalma miatt elsősorban a kérődzők kiváló szálastakarmánya.
A fenntartható gazdálkodás fontos pillangós növénye, növeli a talajok termékenységét, mert gyökérzete nitrogénben és – feltörés után – szerves anyagban is gazdagítja a talajt. A vele szimbiózisban élő Rhizobium baktériumok évente 60-80 kg légköri N-t kötnek meg hektáronként. Mélyre-hatoló gyökérzete révén (20 m-re is lehatol) kalciumot, káliumot és foszfort hoz fel, gazdagítva ezzel a felső termékeny talajréteget. Elővetemény-értéke azonos egy közepes adagú istállótrágyázással. Víz- és szélerózió (defláció) ellen védi a talajt, mivel állandó fedettséget biztosít egész évben és több éven keresztül, továbbá erőteljes, a felszínhez közel dúsan elágazó (főként a tarkavirágú fajtáknak) gyökérzete átszövi a talajt. Zöldtermése etethető hagyományosan zölden és renden szárítva szénaként, szilázs, szenázs és szárítmányok (lucernaliszt és granulátum) formájában. Kedvező táplálkozás-élettani hatása miatt humán célú fogyasztása (lucerna kapszula, lucernacsíra) is terjed. A magyar lucerna vetőmag pedig jól exportálható észak- és dél- Európába egyaránt.
A világon 33 millió hektáron termesztik. Észak-Amerikában (USA) termesztik a legtöbb lucernát, majd Európában, a többit pedig Ázsiában. Magyarországon a vetésterülete 150 ezer hektár körüli. Ez a 1996-2000 évek átlagának (216 ezer ha) 70%-a, A lucerna terület – elsősorban az állatállomány csökkenésével összefüggésben – csökkenő tendenciát mutat. Átlagtermése 5 t szárazanyag /ha körüli, ami jobb agrotechnikával lehetne akár a duplája is.
Biológiai alapjai
A magyar lucernafajták kiváló tulajdonságaik révén külföldön is versenyképesek és így vetőmagjuk keresett egész Európában. A Nemzeti Fajtajegyzékben szereplő 33 fajta zömében magyar nemesítésű.
Magyarországon (Pannon medence) szaporításra legalkalmasabbak azok a tájegységek, ahol a virágzás és betakarítás időszakában meleg, száraz időjárás jellemző. Talaj szempontjából a gyengébb termékenységű talajok (meszes homok, réti) jobbak a vetőmag termesztésre. Ezt tükrözi a magyarországi szaporító területének elhelyezkedése is, amely az alföld melegebb-szárazabb tenyészidőszakú, talajadottság szempontjából pedig gyengébb termékenységű területeire koncentrálódik A lucerna vetőmag szaporítások 85%-a a Békés, Csongrád, Bács-Kiskun, Szolnok és Heves megyei területeken helyezkedik el.
Magyarországi termesztésben a legjelentősebb a Kékvirágú lucerna, majd ezt követően a Tarkavirágú lucerna. A ma termesztett fajták közül több fajtában – elsősorban a kisvárdai nemesítésű „homoki lucernákban” – előnyösen kombinálódnak a két faj kedvező tulajdonságai. A fajtaminősítő hatóság ezért e két fajt és a fajtákat nem különíti el a Nemzeti Fajtajegyzékben, hanem egységesen Lucerna-Medicago sativa L. néven sorolja be. A Tarkavirágú típusú fajták – elsősorban a felszínhez közel dúsabban elágazó gyökérzetük révén – igénytelenebbek, jobban hasznosítják a talaj kisebb tápanyag-és/vagy vízkészletét, ezért inkább a kitettebb, gyengébb területeken – főleg homokon- terjedtek el, de az újabb „fajhibrid” fajták (pl. Olimpia) a jobb termékenységű talajokon is versenyképesek a kékvirágú fajtákkal.
Grábner Emil az Országos Növénynemesítő Intézet igazgatója már 1910-ben megkezdte az Óvári tarkavirágú lucernafajta nemesítését, amelyhez a nemesítési alapanyagot homokvidékekről gyűjtötte.
Kisvárdán az Állami Királyi Növénynemesítő Telep alapítását (1943) követően indította Teichmann Vilmos a savanyú homoktalajokon is eredményesen termeszthető, ún. „homoki” tarkavirágú lucerna nemesítését, majd a termesztéstechnológia kidolgozását. A nemesítés kezdetén (1943) egyedkiválasztásos nemesítési eljárással a Tuzsoni lucerna és Medicago falcata természetes keresztezéséből származó populációs kiindulási anyagból állították elő az 1956-ban fajtakísérletekre bejelentett Kisvárdai fajtajelölt lucernát. Teichmann időközben folyamatosan javítja a fajtajelöltet és a „Kisvárdai” fajta végül a tömegkeresztezési (polycross) kísérletben a savanyú homoktalajon legjobban szereplő klónok keverékéből származik. Így 1963-ban történt előzetes elismerés után 1967-ben „Kisvárdai” néven állami minősítésben részesítik az 1. fajtát, amely lehetővé tette, hogy a savanyú homoktalajokon is – megfelelő technológiával – eredményes lucernatermesztést lehessen folytatni.
A legújabb ilyen típusú fajhibrid fajta az OLIMPIA, amely kiválóan alkalmas integrált és ökotermesztésre is. Termesztése gyenge termékenységű homoktalajokon, erdőtalajokon és lejtős, erodált, sekély termőrétegű és savanyú talajokon is eredményes. Jó termékenységű talajokon is versenyképes fajta. Megfelelő agrotechnikával savanyú, gyenge termékenységű talajokon is képes 5-6 éves élettartamra és jó termésre. Ilyen talajokon telepítés előtt javasolt legalább 2-3 t/ha CaCO3 (mész) kiszórása.
Telepítésének szempontjai
A lucerna tavaszi tiszta (takarónövény nélküli) telepítése javasolt. Tavaszi telepítés biztonsága a csapadék nagyobb valószínűsége miatt jobb. Viszont a nyár végi telepítés előnye a következő évi nagyobb termés és kisebb gyomosodás. Ennek ellenére csak akkor válasszuk a nyár végi telepítést, ha a keléshez szükséges nedvességet biztosítani tudjuk a talajban (vízmegőrző talajművelés, öntözés). Önmagában történő (tiszta) telepítés esetén nemcsak a telepítés biztonsága, de a lucerna várható termése is növelhető. Öntözetlen, csapadékszegény körülmények között és a nyár végi telepítés esetén viszont minden esetben takarónövény nélkül vessük a lucernát. A takarónövény nélküli, tiszta telepítés esetén egyenletesebb és optimális növényszámú állományt érhetünk el, míg takarónövényes vetéssel ritkább lesz a lucerna és az értékes terméskiesést a takarónövény termése sem pótolhatja. A lucerna tiszta telepítése általánosan javasolható nemcsak nyár végi, de tavaszi telepítésben is. Vetési paraméterek: vetőmagmennyiség 20 kg/ha (10 millió csíra), vetésmélység 2 cm, gabona sortávolságra (12-15 cm), és ami még nagyon fontos – vetés előtt és után is hengerezni!
Dr. Kruppa József PhD
tb. egyetemi docens, címzetes főiskolai tanár
