A magyar szürkemarha reprodukciós teljesítményéről

Nem az irodalomból lett összeollózva az itt közreadott ismeretanyag, hanem saját eredmények alapján, valós adatokkal támasztva alá mondanivalónkat.

Meglepően jó eredményeket sikerült esetenként elérni a csatárpusztai szürkemarhatenyészetben. Olyan viszonyok között, melyek nem minden esetben tekinthetők az ideálishoz közelállónak. Szakmai kiértékelés során nemegyszer intézték el az eredményeinket azzal, hogy ezek “statisztikailag nem releváns”-ak. Ez lehet, hogy igaz, de mindenképpen figyelemre méltóak, mert igazolják, hogy a bemutatott kiemelkedő eredmények benne vannak a fajtában. El lehet érni ilyen eredményeket és törekedni kell megismétlésükre.

Nem feltétlenül mi találtunk ki mindent, ami új abban amit csinálunk. Azon túl más is rájöhet magától is erre. Lekicsinylően bírálta egyszer technológiai újításunkat egy szakember, mondván, hát persze hogy több a szaporulat, ha mindig a tehenek között van a bika. Mintha ez egy lényegtelen részlet lenne. Pedig, hogy több a szaporulat, az húsmarhatartásban nem mellékes dolog, hanem olyan valami, ami közvetlenül kihat a jövedelmezőségre.

A szarvasmarha unipara állat, azaz egyet ellik egyszerre, azt is jobbára egyszer egy évben. A fajták közötti rangsorban a szürkemarha a szaporodást jellemző mutatók szerinti rangsorolásban általában hátul kullog. Az első ellési kor magas, a két ellés közti napok száma ugyancsak a legnagyobbak között szokott lenni, mikor a statisztikai adatokat nézzük.

Nem kellene ennek így lenni!

Magyar szürke tehenek télvégén a legelőkertben

Természetközeli tartás esetén egy olyan robusztus fajta, mint a magyar szürke meglepő módon egalizálni tudja az úgynevezett kultúrfajták eredményeit.

Ellések gyakorisága

Nézzünk meg egy egyedet, az ebben a hónapban elhullott 5076-os használati számú tehenünket, mely 1994-ben hasban érkezett hozzánk Bugacról, eredetileg azonban a városföldi gulyából származott. 19 évet és 10 hónapot élt, de nem öregség miatt pusztult el, hanem sajnálatos módon tartási hiba miatt. Beszökött a legelőről a többiek előtt, és bezabált a kukoricadarából, minek laktacidózis lett a következménye. A városföldi gulyáról annyit lehet tudni, hogy húsz évvel ezelőtt (amikor onnan vehemként hozzánk került a most elhullott 5076-os tehenünk) az az ország legjobb kondíciójában levő gulyája volt. Tenyésztésvezetője következetesen rámára szelektált, a tehenek jellemzően impozáns, erőteljes testalkattal, vastag nagy tülökkel rendelkeztek.

Lentebb kimásoltuk az ENAR rendszerből ennek az egyednek az életteljesítményét. Nézzük a listát, mit tudott egy városföldi tehén:

• Az első ellés hat éves korban lett feljegyezve. Ez egy olyan eredmény, mely mellé lentebb egy kérdőjelet fogunk tenni.
• Az első ellés után zsinórban ellett 7-szer, a két ellés közötti idő átlagosan 367 nap. Külterjes tartási viszonyok mellett!
• Aztán kihagyott – az ENAR nyilvántartása szerint – egy évet.
• Aztán megint zsinórban ellett 4-szer, miközben a két ellés közötti idő 405 nap volt.

Mit jelent az a fenti 367-es szám, mely hat év átlagának eredménye? Dákay Ildikó “Húshasznú tehenek reprodukciós tulajdonságainak vizsgálata “című doktori értekezésében kiértékelte mindazon tizenhárom húsmarha-fajta ellési adatait, melyek 1998 és 2003 között Magyarországon tenyésztésben voltak. Az OMMI adatai szerint egyetlenegy fajta egyetlenegy évben ért el az 5076-os tehenünk eredményénél, 367 napnál jobb átlagot. A többi fajta átlaga feljegyzések szerint minden évben rosszabb, mint amit a mi magyar szürke tehenünk produkált.

Nem ellett a tehén a feljegyzések szerint 2000 előtt, 2007-ben és 2010 után. Elveszett egy egyed a szaporulatából a feljegyzések szerint 2006-ban. Tapasztalt, a helyi viszonyokat ismerő, és a külterjes szarvasmarha-tartást évtizedek óta gyakorló állattenyésztőben felmerül a kérdés, hogy azért nincs feljegyezve szaporulat az 1998-as, az 1999-es, a 2007-es, a 2012-es és a 2013-as évekre, mert a tehén nem ellett, vagy pedig arra a sorsra jutott a megszületett szaporulat mint a 2003-ban született testvérük, azzal a különbséggel, hogy ezek a borjak regisztrálásuk előtt vesztek el? Elvesztésnek nevezzük itt azt, amikor a legelőn egy borjú egyik legveszélyesebb természetes ellenségének, az éhes embernek áldozatává válik. Kifejezetten meg kell említeni a vagyonbiztonság problémáját, mert külterjes állományokat nehéz megvédeni. Talán az elektronika fejlődése (RFID és aktív chip) segít majd a probléma megoldásában. Fontos részkérdés ez, hisz a fejlődés egyik alapfeltétele, hogy az könyvelje el a hasznot, aki az értéket megtermelte.

Első ellési kor

Húsmarháknál az első ellési kor az egyik legfontosabb értékmérő tulajdonság. A Magyar Szürke Szarvasmarhát Tenyésztők Egyesülete által ajánlott tartástechnológia szerint az üszők először három éves korukban vemhesülnek és négy éves korukban ellenek először. Csatárpusztán, az MSz-16-os tenyészetnél a természetközeli tartási viszonyokra való törekvést jellemző alkalmazott tartástechnológia szerint az üszők korábban vemhesülnek. A 2006 és 2009 között az első ellési kor 3,1 év körül mozgott.

Ellések lefolyása, borjúnevelő képesség

A magyar szürke önállósága az ellés és a borjúnevelés során legendásnak nevezhető. A tenyésztő egyesület statisztikája szerint a nehéz ellések aránya rendre 1 % alatt van. A szürkemarha hóval borított legelőn is megelli borját, szárazra nyalja, és hazasétál vele…

Keresztezett magyar szürkemarha tehén borjával

Fajtatiszta és keresztezett

Keresztezett magyar szürkemarha tehén borjával. Kiemelkedő eredményeket sikerült Csatárpusztán elérni keresztezett szürkemarhákkal. Keresztezési partnerként egyrészt apai úton behozott piemonti vérhányad szolgálta az egyik alapanyagot. A szaporulatot aztán mindig magyar szürke termékenyítette. Az a borzderes a másik behozott vonal, amit idegen nyelveken “svájci barná”-nak hívnak. (Kivéve az USA-t, ott a “Brown Swiss” az Amerikában tejtermelésre kitenyésztett vonalat jelöli). A svájci vonal, a “schweizerische Braunvieh” kifejezetten kettős hasznosítású. Emellett ma külön tenyésztőegyesületek foglalkoznak az eredeti (original) “barnamarhával”, mely oly értelemben asonló a magyar szürkemarhához, hogy ebben az ősi hegyi marha vérén kívül semmiféle idegen vérhányad nincs. A csatárpusztai keresztezéshez tenyészanyagot szolgáló borzderesek “Braunvieh” és “Original Braunvieh” egyedek voltak.Időközben kiderült Csatárpusztán, hogy az ideális tartásnak, a megfelelő környezetnek, meg a kiváló fajtatiszta bikáknak köszönhetően a szürkemarhával is elérhető a kultúrfajták teljesítménye. Nem átlagban, hanem csak a kiemelkedően jó egyedekkel. De elérhető. A szelekció a hústermelésre tenyészetünk fő célja. Az út ígéretesnek tűnik. Persze nagyon oda kell figyelni a tartásnál is, és a tenyésztésnél is. Ez utóbbi területen a kiváló minőségű tenyészanyag (tehén, bika) kulcsfontosságú szerepet tölt be. De a cél nemcsak elérhetőnek tűnik, hanem ígéretesnek is.

Néhány adat az MSz-16os keresztezett állomány reprodukciójához: az első ellési kor 2006 és 2009 között 2,7 évre csökkent. Az ellések gyakorisága a fajtatiszta egyedekre kapott (kiváló) értékek körül mozgott. A választási súly rendre 50-60 kg-mal több szokott lenni, mint a hasonló korú és ivarú fajtatiszta egyedeké. A legnagyobb választási súly egyes években a 330 és 335 kg-ot is elérte. Még egy fontos adat a keresztezett tehénhez: mivel a svájci vérhányadú tehenek bőséges tejhozammal rendelkeznek, idegen borjút is el szoktak fogadni, egyszerre többet is. A szürke az idegen borjút agyonrúgja.

A magyar szürkemarhától a kultúrfajtákig

Miután a keresztezés egy-két kiemelkedő eredményére rámutattunk, térjünk vissza még egy gondolatnyira a fajtatiszta magyar szürkemarhához. Egyre többen ismerik fel a fajta itt dicsért tulajdonságait, meg még más pozitívumokat is.

Lehet, hogy eljutunk oda a magyar szürkével, hogy „…a magyar név megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez…”