A mezőgazdasági gépi munkák várható költsége 2016-ban

A mezőgazdasági gépek teljesítésének és költségének ismerete azért fontos, mert a gépüzemeltetés a mezőgazdasági termelés költségei között jelentős részarányt képvisel, és a gazdálkodás eredményességének javítása érdekében a gépüzemeltetésre fordított kiadások növekedését mérsékelni kell. A termelőknek, illetve általában a mezőgazdasággal foglalkozóknak (oktatóknak, kutatóknak, irányító és szaktanácsot adó stb. szakembereknek egyaránt) tehát a jó döntésekhez ismerniük kell, hogy a különböző gépféleségek milyen önköltséggel dolgoznak, hogy az adott körülmények között az ökonómiailag legmegfelelőbbet választhassák.

Az árak és a költségek változása

A gépüzemeltetési költség terén bekövetkező változásokat – az utólagos ellenőrzés, és az előrejelzés során egyaránt – a bázisgazdaságok tény- és tervszámai, a gép- és alkatrész-forgalmazók tapasztalatai, a KSH adatai, és a különböző rendeletek előírásai alapján határoztuk meg. Ezeket figyelembe véve a 2015. évre készített költségszámok, és az év során bekövetkezett változások között csak két területen volt számottevőbb eltérés. Az egyik a gázolaj ára, mely a tervezettnél sokkal erőteljesebben esett (az évi átlagok alapján számolt 2,5%-kal szemben 14,7%-kal, a 2014. decemberihez viszonyítva a 2015. decemberi ár pedig 16,0%-kal). A másik a gépek javítási-karbantartás költsége, mely a csekélyebb újgép-vásárlás, illetve a gépek fokozottabb „öregedése” miatt kissé nagyobb arányú volt. E két változás egymást nagyrészt kiegyenlítette, így a 2015. évi tényleges költségek a tervezetthez képest kis mértékben csökkentek.

2016-ban az erő- és munkagépek költségeinek változása – a gázolaj ár kivételével – szintén kevéssé jelentős. Pl. az éves és fajlagos kihasználás (megítélésünk szerint) nem módosult, ezért a csatolt táblázatokban az előző évi teljesítésadatok szerepelnek. Az értékcsökkenési leírás kulcsa (minden gépnél egységesen 10%) és a gépek árának átlagos emelkedése (4%) sem változik, így az amortizációs költség módosulása a gép árát követi. Az előző évivel egyező az alapbér növekedésének mértéke (5%), az ez után elszámolt kiegészítő bér (10%), a szociális hozzájárulási adó (27%), a betegszabadság (2%), a gazdasági általános költség (5%), és a tőkehozadék (4%) aránya, az üzemanyagok és alkatrészek tárolásának (4%), valamint a géptárolók üzemeltetési költségének (3%) emelkedése, és nem változik a kenőanyagok fajlagos ára (850 Ft/kg) sem. A biztosítás díj változása 2013-ban és 2014-ben (a piaci verseny miatt) 0% volt, 2015-ben viszont a verseny mérséklődésével átlagosan 15%-kal, 2016-ra pedig 10%-kal nőtt.

A 2016. évi számításoknál jelentősen csak a gázolaj nagykereskedelmi ára változott, mert az általunk 2014. decemberben becsült, és 2015-re várhatónak vélt 390 Ft/kg-al (327,6 Ft/literrel) szemben 2016-ra 325 Ft/kg-ra (273 Ft/literre, 83,3%-ra) mérsékeltük, mely a 2015. évi ténylegesnek ítélhető átlagos nagykereskedelmi árnál (341 Ft/kg, illetve 286,4 Ft/liter) mintegy 4,7%-kal kisebb, a 2015. decemberinél (321 Ft/kg, illetve 270 Ft/liter) pedig 1,2%-kal nagyobb. (Számottevőbb üzemanyag-árváltozás természetesen 2016-ban is bekövetkezhet.) A gazdaságok adatai szerint az általuk realizált nagykereskedelmi ár mintegy 79-80%-a a NAV és a KSH által megadott áraknak. A karbantartási-javítási költségnél 2015-ben az alkatrészek átlagos ára nőtt nagyobb mértékben, mert az öregedő géppark miatt intenzívebb volt az alkatrész iránti kereslet. Mivel a javítási bér- és rezsi-, valamint az „idegenek” által végzett javítás költségének emelkedése 2015-ben is mérsékelt volt, ezért (a 2015. évi elmaradt növekedés pótlására) 2016-ban 6% költségemelkedéssel számoltunk.

A fenti költségmódosulások eredményeként a 2016. évi fajlagos teljes gépüzemeltetési költség – a 2015-re előre jelzetthez viszonyítva – erőgépeknél átlagosan 1,8%-kal mérséklődött, az erőgépek munkagépeinél pedig 4,7%-kal emelkedett. A munkaműveleteknél viszont a költségváltozás olyan kevés (0,4%-kal csökkent), hogy a 2015. évi számok (nagyvonalú megközelítés alapján) 2016-ban is változatlanul alkalmazhatók.

A 2016-ra készített költségszámítás módszere az erőgépeknél (1. táblázat) és a munkagépeknél (2. táblázat) azonos volt azzal, amit az MGI évek óta alkalmazott. (A költségszámítás módszerének részletes ismertetése az MGI által a korábbi években kiadott „Mezőgazdasági gépi munkák költsége” című kiadványokban található meg.) Részletes műveleti költségszámítás azonban 2016-ra (sajnos) nem készült annak ellenére, hogy az erőgépek mérete szerinti műveleti költségek a gépüzemeltetési költségszámítási munka legfontosabb része. Ezt a hiányt úgy pótoltuk, hogy az erőgépek üzemeltetési költségének átlagosan 98,2%-ra történt mérséklődését, és a munkagépek 104.7%-ra növekedését a műveleti költségek változásának mértéke megállapításához (kissé nagyvonalú megközelítéssel) olyan arányban vettük figyelembe, ahogyan a gazdaságokban a teljes gépüzemeltetési költségéből az erő- és a munkagépek részesedtek. Erre mintát a bázisgazdaságok 2014. évi tényszámai adtak, ahol a teljes gazdasági gépüzemeltetési költségből (100%) az erőgépek aránya 78,1%, a munkagépeké pedig 21,9% lett. Az ezekkel súlyozott 2016. évi erő- és munkagép-költségváltozás eredménye, hogy a műveleti költségek 99,6%-ra mérséklődtek, így a 2015. évi adatok 2016-ban is változatlanul használhatók (3. táblázat). Ez a számítás természetesen csak „tájékoztató” eredményt ad, mert az egyes műveletek költségében az erő- és a munkagépek költségének aránya eltérő, ezért a „gyakorlatban” a nagyobb arányú erőgép-költség igény esetén (pl. talajmunkák) kissé csökkennek, míg a nagyobb arányú munkagépköltségeknél (betakarítási munkák) kevéssé nőnek. A hiba azonban csak mintegy +-0,5-1,5% lehet, tehát az így nyert műveleti költség mint „irányszám” elfogadható. Mivel a 3. táblázat számai az I. területi kategóriára vonatkoznak, az itt közölt költségeket a II-IV. kategóriába tartozó területeken végzett műveletek esetében a kategóriák „vonóerő igényét” jellemző arányszámmal növelni kell.

A gépek teljesítés-adatai

A mezőgazdaságban a gépek teljesítésének meghatározására többnyire a műszakidőt (mh), a normálhektárt (nha), esetleg a kilowattórát (kWh), a szállításnál pedig tonnakilométert (tkm) használják. Ezek azonban nem jellemzik kellően a ténylegesen elvégzett gépi munkát. A teljesítés-egyenértékek megállapítása általában jelentős hibával történik, de alkalmazásuk az értékelésekhez nélkülözhetetlen. A csatolt táblázatok az erőgépek költségét normálhektárra és műszakórára, a munkagépekét és a munkaműveletekét ezek mellett hektárra és tkm-re adják meg.

A műszakidő az erőgép vezetőjének az erőgéppel eltöltött munkaideje, így a tényleges munkavégzés mellett a kieső időket is tartalmazza, tehát meglehetősen bizonytalan tartalmú teljesítés-adat. (A motor-üzemidő a motor működésének idejét mutatja, tehát nem utal a gép által ténylegesen elvégzett munka mennyiségére.) Az nha a gépi munka egyenértéke. Egy nha megfelel egy hektár sík, középkötött talajon végzett középmély (20 cm mély) szántás során teljesített gépi munkának. A többi munkaművelet nha-szorzószámai az elvégzéshez szükséges hajtóanyag-felhasználással arányos, a középmély szántáshoz viszonyítva. A szorzókulcsok azonban csak a munkaművelet, a domborzat és a kötöttség szerinti „vonóerő” igényt jelzik, ezt is csak átlagos viszonyokra, így ezekkel nem lehet figyelembe venni a talaj nedvességét, a tömődöttségét, a fedettségét, a munkagép művelőtesteinek állapotát, stb., tehát a pillanatnyi tényleges vonóerő igényt befolyásoló tényezők hatását, amelyek esetenként nagyobb vonóerőigény-különbséget eredményezhetnek, mint a domborzat és a kötöttség. (A nha-t általában szorzókulcsokkal, négy kategória szerint állapítják meg. A nha és a kWh közötti kapcsolat: 1 nha = 26,315 kWh, és egy nha gépi munka 8 kg, vagy 9,5 liter gázolajjal teljesíthető, illetve 1 kWh gépi munkához 0,304 liter gázolaj szükséges. Az nha alkalmazásának részletes ismertetését lásd az interneten.)

A gyakorlatban a műszakóra-önköltséggel is számolnak műveleti költséget. Ekkor az erőgép műszak-óra-önköltségéhez hozzá kell adni a munkagép műszakóra-önköltségét, majd ezt osztani kell a műszakórára vetített ha, t, tkm, stb. teljesítéssel. Az erőgépek átlagos kapacitás-kihasználása jelentősen eltérő (az 1. táblázatban pl. 24 és 44% között változik). Mivel az erőgépek – különösen a műszakórára vetített – önköltsége nagymértékben függ a kihasználás mértékétől (csekélyebb átlagos kihasználás esetén a műszakóra önköltség mérsékeltebb), ezért összehasonlító költségkalkuláció csak azonos kihasználással üzemelő erőgépek műszakóra önköltségével végezhető, ez viszont jelentősen megnehezíti a számítás elvégzését.

A gépek költsége

A csatolt táblázatokban közölt árak és költségek az áfát sehol nem tartalmazzák, így az áfa esetleges változása az itt közölt költségeket nem módosítja. A mezőgazdasági munkákhoz felhasznált gázolajnál a jövedéki adó egy része visszaigényelhető. Ezt a kedvezményt a költségszámításnál nem vettük figyelembe, mert előre nem lehet tudni azt, hogy a gépi munkát ki és hol végzi, tehát az adott esetben jár-e a kedvezmény, de a konkrét esetben az elszámolásoknál célszerű érvényesíteni.

Munkánk során a következő költségtényezőket számítottuk fel:

–   hajtó- és kenőanyagok költsége,

–   munkabér és a bért terhelő járulékok költsége: az erőgépvezető alap- és kiegészítő bére, a szociális hozzájárulási adó, és a betegszabadság költsége,

–   karbantartás és javítás költsége, az utóbbin belül a javítási anyag- és alkatrész, javítási, bér- és rezsiköltség, valamint más vállalkozások által végzett javítások költsége,

–   értékcsökkenés (amortizáció),

–   egyéb költség: gépjármű adó, biztosítás + baleseti adó, géptárolás, üzemagyag- és alkatrész-beszerzés, -tárolás és -kiadás, valamint a dolgozókhoz, illetve a munkabérhez köthető általános jellegű költségek.

Az eddigi öt költségnem összege a közvetlen költség,

–   az álló- és forgóeszközök tőkehozadéka, vagy a hitelkamat, más megfogalmazásban a jövedelemigény,

–   a gépekkel kapcsolatos (ágazati, főágazati, gazdasági, stb.) általános költségek.

A fenti hét költségnem együtt adják a teljes üzemeltetési költséget.

A felsorolásból kiderül, hogy a táblázatokban szereplő „teljes üzemeltetési költség” a munkaműveleteknél felmerülő minden költséget tartalmazza, tehát ez a gépi munka szolgáltatás díjtételével egyező. A gazdaságoknál kimutatásra kerülő költségek a „közvetlen költségek”-kel hasonlíthatók. Mindkét költségcsoport a munkavégzéshez szükséges átlagos költségnek tekinthető, melyet a szokásosnál gondosabb gépüzemeltetéssel esetenként mintegy 20-25%-kal is mérsékelni lehet.

A költségek csökkentésének lehetőségei

A mezőgazdasági gépek üzemeltetési költsége folyamatosan emelkedik, több év átlagát tekintve megközelíti az infláció mértékét. Ezért a gazdaságok egyre jobban rákényszerülnek a takarékosságra, a hatékonyabb gazdálkodásra, de még így is a szükségesnél kevesebb figyelmet fordítanak a gépüzemeltetésre, mert a vezetők a termelés, illetve ezen belül a gép-üzemeltetés részletkérdéseivel nem tudnak elég alaposan foglalkozni. Ez azonban nem helyes, mert a takarékos gazdálkodáshoz a gépüzemeltetési alapadatok figyelemmel kísérése, és a hibák mielőbbi korrekciója elengedhetetlen. A géphasználat eredményességét ugyanis nagyon sok tényező befolyásolja, de tény, hogy kedvező termelési költséget csak megfelelő hozzáértéssel, nagyobb birtokokon, nagyobb táblákon, nagyobb teljesítményű-, és jó állapotú erőgépekkel, valamint a legkorszerűbb technológiai megoldások alkalmazásával lehet elérni.

A kedvező eredmények egyik legfontosabb tényezője a termelő egység mérete. Ennek fő oka, hogy így több és jobb szakembert lehet a munkába bevonni. A mezőgazdaság ugyanis az egyik legbonyolultabb, legtöbb különböző szakismeretet igénylő ágazat, melyek összességét egy gazda aligha képes kellően elsajátítani. Bár a helyi adottságokon nehéz változtatni, a termelés szerkezetén viszont lehetne, ezért döntő a szakmai vezetők hozzáértése, rátermettsége és jó üzleti kapcsolatai. A termelőegység mérete azért is nagyon fontos, mert a munkaműveletek zöme komplexen gépesíthető, és a gépi munka általában olcsóbb, mint a kézi munkavégzés, tehát megfelelő gazdasági méret esetén, és a munkaműveletek optimális gépesítése mellett a termelés költsége lényegesen csökkenthető. Ha a termelésre a szükségesnél több kézierőt fordítanak, az önköltség lényegesen nő. Jellemző pl. hogy a fejlett nyugat-európai országokban a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya 2-4%, nálunk viszont még mindig 5-6%, tehát a gazdaságos termelés érdekében a kézierő-ráfordítást nem növelni, hanem csökkenteni kellene.

Fontos költség-alakító tényező a táblák és az alkalmazott erő- és munkagépek „mérete” is, mert a nagyobb táblákon, nagyobb teljesítményű gépekkel a munkavégzés sokkal olcsóbb, mint a csekély méretű táblákon kis gépekkel végzett munka. A csatolt 1. és 4. táblázatok számai alapján egyértelműen látható, hogy a nagyobb teljesítményű erőgépek üzemeltetési költsége kedvezőbb. Mivel a nagyobb gépek a kisgazdaságokban és kisebb táblákon nem használhatók, ezért a táblák méretének növelése feltétlenül célszerű. A nagy táblák esetén nem csak a gépek fajlagos teljesítése jobb, hanem a termelés összes körülménye kedvezőbben alakul.

Következtetés

A mezőgazdasági termelést a gépesítés alapvetően meghatározza. Közismert, hogy a mezőgazdaságban üzemelő gépek állapota nagyrészt kedvezőtlen. A mezőgazdaságban még ma is sok a „túlkoros”, alacsony műszaki színvonalú gép, kihasználásuk mérsékelt, így az üzemeltetési költségük gyors ütemben nő. Mivel a termelés költségében a gépüzemeltetés aránya jelentős, és az egyes erő- és munkagépek a különböző munkaműveletekben és körülmények között eltérő önköltséggel dolgoznak, célszerű figyelni azokra a lehetőségekre (feltételekre, körülményekre, stb.), melyek segítségével a gépüzemeltetés hatékonyabbá, illetve olcsóbbá tehető. A gazdálkodóknak a gépüzemeltetés költségét a saját gépeiknél is ellenőrizni kell ahhoz, hogy a túlzott költséggel üzemelő gépeket időben lecserélhessék, helyettük másikat vásárolva, vagy bérmunkát alkalmazva, illetve a többi gépet hatékonyabban működtetve csökkenteni tudják a termelés gépimunka-költségét. A helyzet javítása érdekében tehát minden vezetőnek tisztában kellene lennie a tevékenységi körébe tartozó árakkal, a termelési költségekkel, a gazdálkodás jövedelmezőségével, valamint az azokat befolyásoló tényezőkkel, hogy kedvezőtlen helyzetben az előidéző okokat mielőbb megtalálják, és azokon eredményesen tudjanak változtatni.

Dr. Gockler Lajos