Az elmúlt háromnegyed évben a legtöbb érintett cég és a szaksajtó alaposan körbejárta a kórokozó gombák kártételével, ezen belül is a gombatoxinok megjelenésével kialakult súlyos helyzetet. Mára már – kis túlzással – minden szakember és gazdálkodó kívülről fújja a tüneteket és gomba-életciklusokat, toxin-határértékeket, valamint a védekezés egyes lehetőségeit. Az integrált védekezési megoldások biológiai részéről több szakember mellett mi magunk is részletesen írtunk.
A mikrobiológiai lehetőségek, agrotechnika és növényvédelem, növénygenetika a védekezés alappillérei. Egy nagyon fontos területről azonban viszonylag kevés szó esett, ez pedig a növények immunrendszerének, védekezőképességének fokozása.
A kórokozó fonalas gombák, melyek a korhadékbontó (szaprofita) életmódjukat váltogatják a parazita, patogén életmóddal, számos módszert fejlesztettek ki az évmilliók alatt az élő növényi szövetek parazitálására, felbontására, a növényi védekezőrendszer kijátszására. Vannak fajok melyek ezt „hivatásszerűen” és teljes fegyverarzenáljuk felhasználásával teszik, és vannak, melyek mintegy gyengültségi kórokozóként igyekeznek a mutatkozó alkalmat kihasználni a maguk szerényebb módszereivel. Frissítsük fel nagyon röviden ismereteinket két gombafajról, melyek jól példázzák ezt a két stratégiát.
Aspergillus flavus
Igazi gyengültségi kórokozó, haszonnövények közül leginkább kukoricában, földimogyoróban, gyapotban, mandulában, pisztáciában okozhat kártételt.
A legnagyobb mértékben toxintermelő Aspergillus faj az Aspergillus flavus optimális növekedési hőmérséklete 37 °C! Növekedési ütemét tekintve 30-55 °C között gyorsan, 12 és 15 °C között lassabban fejlődik.
Az Aspergillus gombák optimális körülmények között – ami magas hőmérsékletet és alacsony nedvességtartalmat jelent – jól fejlődnek. Ilyen körülmények között a gombák bőséges konídiumokat (ivartalan spórákat) képesek előállítani, amelyek könnyen szétszóródnak a levegőben.
A gomba micélium (gombafonalak laza szövedéke) formájában vagy vastag, kemény micéliumtömegben (szklerócium) telel át a talajban. A szkleróciumok ezt követően kicsíráznak, hifákat és ivartalan spórákat, konídiumokat termelnek. A konídiumok rovarok és szél útján terjednek a környezetben.
A hőmérséklet és a nedvesség (aszály) jelentős hatással van a növény-gomba kölcsönhatásra, mert mind a gazdanövény, mind a gomba anyagcseréjére, ellenálló-képességére erőteljesen hatnak. A növényeket érő aszály stressz és a rovarok által okozott rágás, nagymértékben hozzájárulnak az Aspergillus flavus fertőzéséhez. Jelentős terméskiesést nem okoz, az egészséges növények immunrendszerét nehezen töri át, ugyanakkor a toxintermelés révén a termés minőségének romlásával mégiscsak jelentős gazdasági károkat eredményezhet megjelenése.
Macrophomina phaseolina
Többszáz gazdanövénye közül a legnagyobb gazdasági károkra a következő kultúrákban számíthatunk: szójabab, napraforgó, lucerna, kukorica, gyapot, cirok, cukorrépa, eper, csicseriborsó, bab.
Megfelelő körülmények között (meleg, 28 C°) hifákat bocsátanak ki, melyik addig terjednek, amíg egy gazdanövényt gyökerét észlelik, majd behatolnak a növényi szövetekbe az epidermális sejtek között.
A fertőzés korai szakaszai többnyire intercellulárisak (sejtek közöttiek) maradnak, de később a hifák bejutnak a gazdaszervezet plazmamembránjába, nem lépnek be ugyan a sejtállományba, de abban „beburkolva” maradnak, speciális határfelületet hozva létre.
A Macrophomina phaseolina sejtfalbontó enzimek sorát választja ki: például pektinázokat, xilanázokat, cellulázokat és proteázokat. Mindemellett toxinokat is termel, ilyen toxin például a phaseolinon és a botriodiplodin. Végül kolonizálja a gazdaszervezet érszövetét, és a mikroszkleróciumok kialakulása a xilém erekben annak elzáródásához és ennek következtében hervadásához, majd a növény pusztulásához vezet. A termésveszteség nagysága 50-60, esetenként 80%-os is lehet.
A különböző kórokozók támadása során a növény védekező mechanizmusai is aktiválódnak. Reaktív oxigéngyökök keletkeznek (hidroxilgyökök, szuperoxid gyökök, hidrogén-peroxid), melyek képesek magukban is elpusztítani egyes mikroorganizmusokat, továbbá hatásukra megtörténik a fertőzött sejtek, szöveti részek halála is, mely kémiailag és fizikailag is gátat szab a fertőzés terjedésének, valamint jelzőmolekulaként funkcionálhatnak a további válaszreakciókhoz, vagy a szintén védekezést szolgáló sejtfal megerősítést is indukálhatják. Mivel nagy mennyiségben való termelődésük egy idő után súlyosan károsíthatja magát a növényi sejtet is, ezért serkentődik az antioxidáns enzimek termelése, amelyek megkötik ezeket a reaktív formákat az egyensúly fenntartása érdekében.
Nagyon érdekes, de vannak olyan gombafajok, melyek a sejthalál folyamatát mérséklik, megállítják, így csökkentve a növény ellenük való védekezési lehetőségeit, és vannak olyanok, melyek ezt gyorsítják, elősegítik a gyorsabb pusztulás érdekében. Ez attól függ, az adott gombafaj a növény életben maradásában vagy halálában érdekelt inkább. Adódik ebből, hogy a megtámadott növényeknek is többféle reakció közül kell tudni választani, hogy mindkét támadás során esélye legyen a védekezésre.
A talajból fertőző kórokozó gombák elleni harcban – mivel, hogy hatásos kémiai védekezés ellenük még nem létezik – kulcsfontosságú elem magának a növénynek a védekezési képessége.
Azt kell mondjuk, minden olyan agrotechnológiai, tápanyaggazdálkodási, növényvédelmi elem, vagy bármely más kezelés, ami fokozza a növény vitalitását, erősíti immunrendszerét, vízfelvételi, tápanyagfelvételi képességét, az közvetett módon gombaelleni kezelésnek minősíthető. Különösen igaz ez a gyengyültségi kórokozókra, de igaz a súlyosabb károkat okozó fajokra is.
Vizsgálatok és megoldások
Magunk különféle biostimulánsokkal, elsősorban mikrobiológiai készítményekkel és növénykondicionálókkal végeztünk vizsgálatokat e területen.
Huminsav tartalmú készítményünket több mint 10 éve használják gazdálkodók a növényeket érintő streszhatások mérséklésére. A huminsavak alapvetően széleskörű biológiai hatásokkal bírnak az élő szervezetekre. Antioxidáns és gyulladáscsökkentő, valamint vírusellenes, gombaellenes és antibakteriális tulajdonsággal rendelkeznek. Számos sejtalkotóra, mint például a plazmamembrán, a mitokondriumok, valamint a sejtplazma összetételére hatással lehetnek.
Fitotronos és kisparcellás kísérleteinkben is megemelkedett fotoszintetikus aktivitást, valamint a klorofill- és a karotinoid-tartalom mennyiségének növekedését mértük.
A karotinoidok színes vegyületek. Molekuláikban az elektronok fény hatására könnyen gerjesztődnek, magasabb energiaszintű pályára lépnek. Fontosak a fotoszintézisben, mint fényenergiát megkötő színanyagok. Ugyanakkor nem csak ez a szerepük a növényi sejtekben: a karotinoidok egyik fontos élettani funkciója az oxidatív károsodás elleni védelem. A karotinoidok antioxidáns aktivitása a reaktív oxigénfajták, köztük pl. az ún. szinglet oxigén közvetlen megkötésén keresztül valósul meg. Vagyis a karotinoidok gyors reakciót indítanak az oxidációk és a szabadgyökök károsító folyamatai ellen.
A Debreceni Egyetem AGTC Kísérleti kertjében különböző cirokfajtákon beállított kísérletünkben a klorofiltartalom, a karotinoid-tartalom jelentős növekedését mértük.
Összefoglalva
A talajból fertőző fonalas gombák kártételével szemben ma még nem állnak rendelkezésre abszolút hatékony védekezési lehetőségek. Integrált megközelítéssel, az agrotechnika, a toleráns fajták, hibridek termesztésével, növényvédelmi eljárások, mikrobiológia módszerek együttes használatával vehetjük fel a harcot ellenük. E technológiák kiegészítő elemei a növények immunrendszerét fokozó biostimulánsok is, köztük a növényi stressz mérséklésében már évtizedek óta bizonyító humin- és fulvosavas készítményekkel.
https://phylazonit.hu/tanacsadoi-halozat/
https://phylazonit.hu/termekek/energia-humin/
 |  |
 |
 |
 |
