fbpx

A növénytermesztés környezeti vonatkozásai

Írta: - 2017 május 17.

A növénytermesztés környezeti hatásának vizsgálatánál elsősorban azt kell megnézni, hogy a biotikus elemek közül milyen erőforrásokat használ az ember a mezőgazdasági termeléshez Lehet szó termőtalajról, csapadékról, természetes vizeinkről, levegőről és nem utolsó sorban az élővilágról. A mai mezőgazdaság ezek hatékony felhasználása során nem nélkülözheti a különböző erő- és munkagépeket, amelyek szintén hatással vannak a környezet természeti elemeire. A mezőgazdaság környezetre gyakorolt hatását csak mindezek együttes vizsgálatával lehet összegezni.

Múló és tartós, jó és rossz

A növényeknek a fotoszintézis folyamata során nélkülözhetetlen a CO2 felvétele. A CO2 megkötés hatására a növények jelentős mértékben képesek az üvegházhatást csökkenteni. Ugyanakkor a növénytermesztésben használt műtrágyák növelik a légkör nitrogén-oxidtartalmát, ami savas eső és savas ülepedés formájában vissza is kerül a talajra, élővizekbe, növényekre, stb. A növénytermesztés közvetett porszennyezése sem elhanyagolható.

A növénytermesztésben különböző munkafolyamatokat végzünk folyamatosan, ciklikusan; ilyen pl.: a talajművelés, a trágyázás, a vegyszeres gyomirtás, rovarirtás, gombaölőszeres kezelések, öntözés, stb. Mindeközben a talaj maga is változik, és e változások lehetnek ideiglenesek vagy tartósak, illetve kedvezőek vagy kedvezőtlenek. A műtrágyák hatására a talaj kémhatása megváltozhat: ilyen eset a talajsavanyodás. A növényvédő szerek a gyomnövények, rovarok, gombák elpusztítására alkalmas biológiai aktív hatóanyagokat tartalmaznak, amelyek azonban hibás vagy túlzott alkalmazásuk esetén a hasznos szervezeteket is károsíthatják, egyes kártevők elszaporodásához, mutálódásához vezethetnek, rezisztenciát alakíthatnak ki, illetve környezetszennyező anyaggá válhatnak. Különösen azok a szerek veszélyesek, amelyeknek lebomlása lassú, hatásuk hosszantartó. Az öntözés egy szükséges rossz, melynek környezetre gyakorolt kedvezőtlen hatása a másodlagos szikesedésben vagy az elmocsarasodásban nyilvánulhat meg. Nem kifejezetten az öntözés hatása, de manapság a belvizes területek nagysága mondhatni napról napra nő.

Pozitív és negatív műtrágyamérleg

A növénytermesztésben használt műtrágyák, elsősorban a nitrogén- és foszforműtrágyák túlzott vagy szakszerűtlen használata károsan hathat a víz minőségére. A nitrogénműtrágyák az NO3-N-szennyezés révén a vizek nitrátosodását, a foszforműtrágyák pedig azok eutrofizációját segíthetik elő. Fontos viszont megjegyezni, hogy hazánkban jelenleg a műtrágya-felhasználás mértéke nem nevezhető túlzottnak. Nem úgy, mint a rendszerváltás előtti időszakban, amikor az állami támogatás miatt a tápanyagmérleg bőven pozitív volt. Ez nem jelent mást, mint hogy sokkal több műtrágyát juttattunk ki, mint amennyit a termesztett kultúrnövényeink vegetációjuk során felvettek. A természet szempontjából és a környezetünk terhelésének szempontjából persze ez rossz volt, de a rendszerváltás után azért nagyon hasznosnak bizonyult ez a túltrágyázás, tekintve, hogy a hirtelen megemelkedett árak miatt szinte nem is tudtak műtrágyázni a mezőgazdasági termelők. Legalábbis a többség.

A mezőgazdasági művelés és az erdőgazdálkodás terjeszkedése eredményeképpen egyre kisebb területre szorulnak vissza a természetes erdők, nádasok, mocsarak, lápok és a különböző típusú rétek. Ezzel együtt veszélybe kerülnek a természetes növénytársulások, csökken a vadon élő állatok és állatfajok száma, a természetes társulások fajgazdagsága. A növénytermesztés a peszticidek felhasználásával káros lehet az élővilágra, mivel a peszticidek bevezetésével irtja, gyéríti a termesztés során számára káros, nem kívánatos élővilágot.

Mezőgazdasági termesztési módok a múltban

  1. Parlagos – legelő-erdő-váltó rendszer – a Honfoglalás előtti ezer évben. A földterület 10-20%-át művelik kezdetleges eszközökkel 4-6 évig. A természet még sértetlen. 50-60 év a pihentetési idő mely alatt helyreáll az eredeti ökoszisztéma.
  2. Ugaros földművelési rendszer – a Honfoglalástól a VII-XI. századig. Kialakulnak a települések, melyek környékén zöldséget-gyümölcsöt termesztenek, ezzel egy időben kialakulnak a művelési ágak:
  • állandósul a szántóföldi művelés, rövidül a pihentetés, a regenerálódási idő;
  • a terület 50-80%-át művelik; főleg gabonát termesztenek, a többit 1-2 évig pihentetik, (ugaroltatják) célja: gyomirtás, talajszerkezet helyreállítása, tápanyag-feltáródás;
  • az állatokat még szabadon, a szántónak nem alkalmas réteken-legelőkön tartják. Takarmánynövényt még nem termesztenek. (Tessedik 1786-ban hozza be Németországból hazánkba a lucernát.)
  1. Vetésváltó földművelés XI-XIX. sz.:
  • kialakul a klasszikus vetésváltás, mely abban az időben biztosította az egészséges élelmiszer-szükségletet anélkül, hogy a természet körfolyamatát lényegesen megzavarta volna;
  • az ugar helyén pillangósokat (lucerna, vöröshere), takarmánynövényeket, ipari növényeket (kukorica, burgonya, cukorrépa, dohány) és szántóföldi zöldségeket termesztenek;
  • kialakul az Angliából származó ún. norfolki négyes: tavaszi kalászos – vöröshere – őszi búza – cukorrépa (istállótrágyázott kapás);
  • a XIX. század végére a természetes ökoszisztéma átalakul zárt agrár-ökoszisztémává.
  1. Az intenzív, nagy ráfordításokkal dolgozó mezőgazdaság XIX.- XX. sz. jellemzői:
  • erőszakkal hoznak létre nagyüzemeket 3-10 ezer ha-on, 80-100 ha-os táblákkal;
  • a nagyüzemek telephelyeit, infrastruktúráját a legjobb minőségű talajokon alakították ki, így a jó minőségű talajok területe csökkent;
  • a termelésre nem alkalmas, érintetlen területek utolsó szigeteit is művelésbe vonják, a termelés ráfordítása ésszerűtlenül növekszik: műtrágyák, növényvédő-szerek, energiafelhasználás; stb.;
  • elelmiszerek beltartalma felhígul, peszticidmaradványok jelennek meg;
  • iparszerű, kemizált, állattenyésztés nélküli monokultúrás növénytermesztési üzemek- és elkülönülten állattenyésztéssel foglalkozó gazdaságok. A természetes agrár-ökoszisztéma körforgalmának megszakadása jellemzi ezt az időszakot.

Több funkció, több értékmegőrzés

Ha fenntartható gazdálkodásról beszélünk, fontos a természeti erőforrások egyre lassabb ütemű felhasználása, másrészt a gazdasági tevékenységek hatásaként a környezetbe kibocsátott szennyező anyagok csökkenő mennyisége. Mindezek eredményeképpen, szinte minden környezeti elem állapota javulhatna. Olyan mezőgazdálkodást kell tehát megcéloznunk, amely úgy állít elő értékes, egészséges és piacképes élelmiszereket, valamint nyersanyagokat és megújuló energiahordozókat, hogy közben megőrzi a vidéket, a tájat, az élővilágot, a környezetet és benne az embert, valamint közösségeit. Ez a többfunkciós mezőgazdaság tud a termelési, fogyasztási, társadalmi, szociális, regionális és védelmi feladatoknak megfelelni, és így tudja a gazdálkodás és a vidékfejlesztés összekapcsolásával Európa és a világ fejlődési tendenciáit követni. Növénytermesztésen belül meg lehet említeni: az ökogazdálkodást, illetve az integrált és precíziós növénytermesztést. Az állattenyésztésen belül meg lehet említeni a környezetbarát állattartás tartástechnológiai elemeit. A biotermékek előállításakor alapkövetelmény, hogy az állattartó épület természetszerű anyagból készüljön, és az állatok természetes funkcióit ne zavarja. Lényeges az épületek természetes világítása, szellőztetése. Legyen mindig természetes táplálkozási lehetőség az állat számára. A takarmány csak akkor használható fel, ha nem tartalmaz tiltott összetevőket (növényvédőszer-maradványok). Kerülni kell minden olyan módszert, amely az állatot kényszerű takarmányfelvételre készteti. Tiltott mindennemű szintetikus takarmányadalék használata.

Magyar Nikolett