A pecások örülnek a halastavak negatív hatásának: nagyobb a kapás

A halgazdálkodási létesítmények a velük összeköttetésben lévő folyókra a vízminőségi paraméterek tekintetében, valamint az invazív halfajok megjelenésével ökológiai hatással vannak, melyek minimalizálhatók – állapították meg a Szent István Egyetem Természetesvízi Halökológiai Kutatócsoport szakértői.

Erre egy több éven át tartó, nemzetközi pályázat keretében végzett kutatómunka során derült fény, mely során a szakértők vízminőségi vizsgálatára és halállomány felmérésére összpontosítottak.

A kutatás:

A tudósok lokális, vízfolyás szintű és országos térléptékben is végeztek vizsgálatokat annak érdekében, hogy feltárják a halgazdálkodási létesítmények természetes vízfolyásokra gyakorolt hatásait.

A Balaton déli vízgyűjtőjén például a halgazdálkodási létesítmények vízterületeinek száma meghaladja a kettőszázat. A hipotézis szerint ezek hatással vannak az elfolyó vizüket befogadó természetes vízfolyások vízminőségére. Ennek megerősítése vagy cáfolása érdekében a kutatócsoport a Pogányvölgyi-víz mentén végeztek vizsgálatokat (számos halgazdálkodási létesítménnyel összeköttetésben lévő folyó).

Megállapításra került, hogy a befolyásnál, a halastó vize miatt kimutatható változás a vízminőségi paraméterek tekintetében, de annak mértéke nem haladja meg a vízfolyás mentén tapasztalható természetes változásokét.

További konkrét megállapítások érdekében a kutatók vizsgálatokat végeztek országszerte 14 halgazdaságban és horgásztavon, ezzel párhuzamosan kérdőíves módszerrel elemezték a tókezelési gyakorlatot.

A konkrét és bizonyított eredmények:

• A kifolyóknál az összes vizsgált rendszer és időpont esetében magasabb az átlagos klorofill-a- és nitrit-koncentráció, mint a befolyók esetében.
• A kifolyók utáni első szakaszon a legmagasabb az idegenhonos halfajokkal való terheltség és a fogott halak egyedszáma is (a lehalászás során kieresztett vagy kiszökő halak miatt).

A vízfolyásra kifejtett hatás mértéke ugyanakkor a halgazdálkodási létesítmény vízgazdálkodásától és kezelési gyakorlataitól is függ: a körtöltéses, szivattyús vízpótlású tavak halállományra gyakorolt hatása (a felépítésükből adódóan) minimális; a gravitációs vízpótlású gazdaságokból ugyanakkor nagy mennyiségű invazív ezüstkárász és razbóra juthat ki a lehalászás során.

A kutatók szerint a fél-extenzív pontycentrikus gazdálkodás ökológiai kockázata minimalizálható a már érvényben lévő szabályozás betartásával.

Forrás és fotó: SZIE, sajtóközlemény