A silókukorica betakarítása, tartósítása

A kukoricaszilázs-készítés elsődleges célja, hogy egész évben jó minőségű és magas beltartalmú tömegtakarmányt tudjunk etetni az állatokkal. A fermentációs folyamatok koordinálása érdekében be kell tartani a silókészítés alapvető szabályait, a takarmányozási és energiaszolgáltató képesség növelése érdekében pedig érdemes tartósító adalékot használni. A megfelelő silózási menedzsmentnek köszönhetően a tehenek termelése és egészségügyi állapota is javulni fog, a takarmányozási költségek pedig könnyebben optimalizálhatók lesznek.

Az optimális szárazanyag-tartalom (32-35%) elérésekor történő betakarítás, a megfelelő tarlómagasság és szecskaméret beállítása, a szennyeződésmentes behordás, tömörítés által a levegő kiszorítása, a stabil pH (3,9-4,3) gyors elérése egyaránt javítják a betárolt tömegtakarmány minőségét és takarmányozási értékét.

Levegő és mikroorganizmusok

A silózást követő néhány órában a növény lélegzik, az összes levegő elhasználásáig a növényi proteáz enzim aktív. A levegő gyors kiszorítása elengedhetetlen annak érdekében, hogy a nem kívánatos aerob baktériumok, élesztő- és penészgombák ne szaporodjanak el. Ezek ugyanis csökkentik a hasznos baktériumok számára szükséges szénhidrát mennyiségét. A levegő jelenléte emeli a szilázs hőmérsékletét, ami további minőségromlást eredményez.

Az oxigén elhasználásával egy időben az anaerob tejsavbaktériumok kezdenek elszaporodni, és a vízben oldható szénhidrátokból tejsavat állítanak elő. A keletkező tejsav gyorsan csökkenti a szilázs pH-értékét, limitálja a fehérjebomlást és az energiaveszteséget. A szilázs kémhatásának pH 4,3 érték alá történő gyors csökkenése megakadályozza a káros enetrobactérium- és clostridium-törzsek elszaporodását.

Mivel a silókukorica-növényen sok, erjedés szempontjából káros mikroorganizmus megtalálható, a gyors pH-csökkenés és erjedés, tehát a kiváló minőségű tömegtakarmány elérése érdekében érdemes a tartósításhoz tejsavbaktérium-készítményeket használni. A tejsavtermelő baktériumoknak két nagy csoportját tudjuk megkülönböztetni. A homofermentatív tejsavtermelő baktériumok a glikolízis során tisztán tejsavat képeznek, míg a heterofermentatív baktériumok a tejsav mellett ecetsavat és széndioxidot is állítanak elő. Az obligát homo- és heterofermentatív fajok mellett léteznek még fakultatív heterofermentatív tejsavbaktériumok (Lactobacillus plantarum) is melyek a glükózból csak tejsavat termelnek, viszont erjesztik a glükonsavat es a pentózokat is.

Vannak olyan mikroorganizmusok, amelyek bár nem tartoznak a tejsavbaktériumok családjába, de fontos szerepük van a tömegtakarmányok tartósítására során. Ebbe a csoportba tartozik a Propionibacterium acidipropionici, amely képes a glükózt propion-savvá alakítani ezzel segítve a penész és élesztőgombák visszaszorítását, a mikotoxin-termelődés csökkentését. A baktériumtörzs használata javítja a kukoricaszilázs aerob stabilitását a bontást követően is, a szilázsfal és a TMR kevésbé melegszik, nem indulnak el a káros utóerjedési folyamatok.

Több tartósítókészítmény tartalmaz enzimeket, melyeknek elsődleges feladata a tejsavtermeléshez szükséges vízoldható szénhidráttartalom növelése.

Minőségmegóvás

A már említett baktériumkultúrák használata mellett a minőségmegóvás nélkülözhetetlen feltétele a betaposott szilázs letakarása, a megkezdett szilázsfal megfelelő kezelése. Lehetőség szerint a TMR készítése során a kazal minél kisebb felületét bontsuk meg, törekedjünk arra, hogy minél kisebb felületen érintkezzen levegővel a szenázs.

A silókukorica-vetőmag kiválasztása, a növény tápanyag-utánpótlása, a silózás optimális idejének megválasztása és kivitelezése az állattenyésztő és növénytermesztő szakemberek legnagyobb odafigyelést és szakértelmet kívánó feladata, mivel ez a tömegtakarmány adja majd a következő év takarmánybázisának alapját. A tartósító adalék használata emellett egy hasznos eszköz annak érdekében, hogy a betakarított növényből jő minőségű, erjesztett tömegtakarmány készüljön, növelve az állatok termelésének hatékonyságát.