A szántóföldi növénytermesztés idei kihívásai, eredményei
Kovács György, az Árpád-Agrár Zrt. elnök-vezérigazgató-helyettese akkor érzi eredményesnek a szántóföldi növénytermesztés ágazatot, ha a munkaerő megtartása, esetleges növelése mellett fejlesztésekre, eszközberuházásokra is jut forrás. Ebben és a folyamatos uniós, illetve hazai támogatásokban látja az ágazat jövőjét, amely egy konszolidált piaci jelenlétet is feltételez
Kovács György
A gabona, a kukorica és más termények felvásárlási ára is igen meghatározó. Az idei év végére a megnövekedett belföldi és exportkeresletnek köszönhetően a búza és a kukorica ára emelkedett, és azoknak, akik tárolni, tartalékolni tudtak, a befektetett tőkéjük és munkájuk is gyorsabban megtérülhet.
Hogyan értékelhető a 2020-as év szántóföldi növénytermesztése?
– Rendkívül érdekes esztendő volt, hiszen kezdődött egy kora tavaszi aszállyal, március közepén, és június 8-ig, Medárd napjáig itt, Szentesen jelentősebb eső nem volt. Akkor viszont elkezdett esni, és a gabonabetakarítás idején is végig csapadékos volt az időjárás, ami miatt a munka elhúzódott. A végét hevederes kombájnnal tudtuk learatni, mert a gumikerekes kombájnok elakadtak. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy gabonából is közepes termést sikerült betakarítanunk. A kukorica betakarítása szintén elhúzódott a sok csapadék miatt, és sajnos itt is kellett a hevederes kombájnt használni. Nagyon csúnya területeket hagytunk hátra, a zöldborsót, csemegekukoricát nagyon megtapostuk, mert minden egyes szállító járművet le kellett vontatni a földről, ami nagyon sok pluszköltséget is jelentett. Mindezek mellett viszonylag jó termés volt a helyi adatokhoz viszonyítva, hektáronként 7 tonna, a száraz körülmények között. Az öntözött területeken ennél jóval több, 10 tonna fölötti volt az idei kukoricatermés. Az őszi növények talaj-előkészítésére is rányomta a bélyegét a sok csapadék, amiből szeptember, október hónapokra is még szintén nagyon sok jutott. A gabonavetések is nehezen mentek, mert a vetőgép gyakran beragadt, de az emberek kitartásának köszönhetően – nem nézték, hogy éjszaka van vagy szombat, vasárnap – cégcsoportszinten el tudtunk vetni 1300 hektár őszi búzát.
Milyen ütemben haladnak az öntözőberendezések beruházásai, a vízelvezetés, milyen eszközökkel lehetséges kiküszöbölni a szélsőséges időjárás okozta károkat?
– A térségünkben a növénytermesztéshez szükséges csapadékból 680 mm esett az első 11 hónapban, ami nagyon jónak mondható, csupán az eloszlása az, ami fejtörést okoz. Ha egyenletes volna, akkor semmi probléma nem lenne. Az elmúlt 20 évben ez a második legtöbb csapadék, de nem volt olyan mennyiség, hogy a belvízcsatornák megteltek volna, a területek viszont eláztak, ami miatt elsüllyedtek a gépek. Visszatérve a kérdés elejére, dolgozunk a lejárt vízjogi engedélyek meghosszabbításán, és pályázatot szeretnénk benyújtani egy újabb öntözőtelep létesítésére, Szentlászlón, ahol két darab center pivot(körforgó) beruházásával, segítségével 150 hektár területet tudunk majd öntözni.
Melyik a leginkább vízigényes szántóföldi növény?
– Az általunk termesztett, ipari mennyiségű növényfélék, a zöldborsó és a csemegekukorica a leginkább vízigényes. Ezekre a felvásárlók nem is igazán kötnek szerződést, mert a betakarítás programhoz kötött, tehát minden a gyárhoz igazodik. A kukoricának azon a napon kell beérkeznie, amikor a gyárnak szüksége van rá a program szerint, és ugyanez a helyzet a hibrid kukoricánál is. Anya- és apasorokat kell vetni, és ezeknek programozottan kell összevirágozniuk ahhoz, hogy a beporzás megfelelő legyen.
Az öntözés ezen a területen is elengedhetetlen, hiszen olyan nagy értékről van szó, amit nem szabad kockáztatni azzal, hogy a termés nem lesz tökéletes. Lassan elmondhatjuk azt is, hogy takarmánykukoricát sem szabad öntözés nélkül termeszteni, mert kell a biztonság ahhoz, hogy amikor szükség van erre, a természetes csapadékra rá tudjunk segíteni.
Hogyan hasznosulnak a megtermelt növények?
– Az ipari zöldségeket hazai feldolgozóknak termeljük, a hibrid kukoricát szintén, a napraforgót is hazai gyáraknak értékesítjük, a takarmánynövények jó részét a szarvasmarha-állományunk részére termeljük. Csaknem 1200-as állományunk van, amelynek a takarmányigénye igen jelentős. A fölösleges búzát és kukoricát a hazai piacon értékesítjük, kereskedőknek, de a terményünk legnagyobb részét a városban lévő takarmánykeverő üzem veszi át.
Érdemes folytatni, megéri ezzel foglalkozni?
– A hazai szántóföldi növénytermesztés csak az uniós támogatásokkal nyereséges, e nélkül ezt nem szabadna csinálni, mert a jelenlegi felvásárlási árak mellett támogatás nélkül veszteséges volna ez az ágazat.
Az elmúlt időszakban milyen eszközberuházásaik voltak, amelyek megkönnyítik és hatékonyabbá teszik a munkavégzés folyamatait?
– Beszereztünk egy CLASS JAGUAR silózót, ezt részben támogatásból finanszíroztuk, de minden további eszközünket saját erőből vásároltunk. Vettünk egy CLASS gabonakombájnt és néhány más munkagépet is.
Lépést lehet tartani az egyre jobban fejlődő technológiákkal?
– Mindenképpen szükséges, mert ezzel egyensúlyban tartható a termelés, ami csak akkor eredményes, ha rendelkezünk a szükséges technikai és munkaerőháttérrel. Fejleszteni mindig kell, ez elengedhetetlen. A klímaváltozás hatásai okán több szempontból is rá vagyunk kényszerülve, hiszen öntözni kell. Hála istennek Szentes és térsége bővelkedik jó minőségű felszíni öntözővízben, tehát van öntözési lehetőség. A talajművelő és betakarító-, 20-30 éves gépek elhasználódnak, tehát pótolni kell őket. Ezekkel már nem lehetséges nekivágni a betakarításnak, mert meghibásodnak, elhúzódik a betakarítás, és ebből többszörösen is kár keletkezhet.
Mennyire munkaerő-igényes ez az ágazat?
– Kétirányú ez a dolog; nyilván a növénytermesztésben egyre nagyobb teljesítményű gépek vannak, egyre jobban gépesíthető minden. Ez a része nem munkaerő-igényes, de a karbantartás oldalán nagyon, hiszen ott folyamatosan javítani kell, illetve a szállítás, tisztítás, szárítás, raktározás és üzemeltetés területen van szükség állandó, képzett szakmunkásokra. De például a hibrid kukorica címerezését még nem sikerült 100%-ban gépesíteni. Vannak címerezőgépek, amelyek segítik ezt a folyamatot, de nagyobb munkák esetén mindenképpen szükséges a megnövelt kézi munkaerő.
A 2020-as év nagyon sok nehézséget és változást is hozott az egész világon. Hogyan érinti mindez a mezőgazdaságot?
– Különösebb fennakadás nem volt, dolgozni tudtunk, de nyilván minden óvintézkedést megtettünk, amit lehetett. El sem tudom képzelni, hogy ha egy nagyobb arányú megbetegedés lett volna például egy állattartó telepen, akkor mit tudtunk volna tenni, mert nincsenek tartalék emberek. Rájuk is nagyon kell vigyázni, hogy minden nap meg legyen fejve a tehén, reggel és este is, el legyen látva takarmánnyal, mert ez nem olyan munka, amihez az utcáról be lehet hívni valakit. A telepen senki nem nélkülözhető, és bízunk benne, hogy ez így is marad, mert eddig egyik területen sem volt különösebb probléma. A szántóföldi növénytermesztésben az emberek eléggé távol vannak egymástól, a gyülekezést teljesen kizártuk, és az eligazítást is az udvaron tartjuk. Utána mindenki elmegy a saját eszközével, és egymaga dolgozik a traktorfülkében, a kombájnnal. Pszichésen mindenkit megvisel ez az időszak, mert nem tudjuk, hogy milyen következményei lesznek még a járványnak. Látható, hogy az emberek kevesebbet vásárolnak, mélyponton van a hús felvásárlási ára is, és elmondható, hogy a húsmarha soha nem látott, az előállítási költség alatti felvásárlási áron értékesíthető.
(A felvásárlási árakról bővebb tájékoztatást nyújt a Magyar Állattenyésztők Szövetsége az állattenyesztok.hu weboldalon látható grafikonok segítségével.) Információim szerint nagyok a raktárkészletek mindenből. A gabonában látszik egy viszonylagos növekedés, ami 5-20% közötti. Ezek az árak november végén, december elején alakultak csak ki, és aki ki tudott várni, az sokkal jobban értékesíthetett. Ma Magyarországon a felvásárlási árak nagyon nyomottak, a világpiaci árakhoz igazodnak, és óriási a különbség egy párizsi és egy chicagói tőzsde és a Magyarországon felvásárolt árak között. Azokkal mi meg volnánk elégedve, de az odaszállítás költségét mindig a termelőnek kell viselnie. Támogatás nélkül, ahogyan azt már mondtam is, nem jön ki egy pozitív nulla sem. Európa más országaiban is vannak támogatások, de sokkal többet kapnak a korábban csatlakozók, mint a később csatlakozott országok. Klímában is van egy nagyon nagy különbség a németországi, a franciaországi és a magyarországi között. Magyarországnak is vannak jobb részei, de az alföldi rész heterogén talajminőségű, és sok a szikes talaj is. Vannak 10-12 (Ak) aranykoronás és 44 aranykoronás szántók is, óriási különbség van a kettő között. A mi területeink aranykorona-értéke 20-22 között van, 1/3-a a jobb minőségű talajok közé sorolható, a többi pedig a gyengébb kategória.
Összességében sikeresnek mondható az idei év szántóföldi növénytermesztése?
– Mi minden esztendőt sikeresnek vélünk, ha tudtunk az embereinknek munkát és fizetést adni. Ha marad némi pénz, akkor annak örülünk, fejlesztésre fordítjuk, és nem másra.
Szerző: Both Ildikó
Fotó: Arany Sándor Gábor
