A tudás előtt tornyosuló legnagyobb akadály nem a tudatlanság, hanem a tudás illúziója

A címben kiemelt, a IV. AgroFIELD Akadémia konferencián elhangzott gondolatról elmélkedtünk Lajos Mihállyal, az Agrofil-SZMI Kft. ügyvezető igazgatójával.

Miért gondolja így?

– Amikor ezt az idézetet olvasom, a saját szakmánkra gondolok. Akár naponta beleeshetünk ebbe a hibába, hogy az illúziót látjuk valami többnek, bevallom velem is gyakran megesik. A tudás illúziója jelen van az életünkben, rajtunk múlik, hogy küzdünk-e ellene, és ha igen, akkor sem biztos, hogy tökéletes lesz az eredmény.

Mit ért a tudás illúzióján? Tudna rá példákat mondani?

– Nem sok olyan szakma van ma Magyarországon, mint a mezőgazdaság, amelyben valamilyen iskolarendszerben megszerezhető végzettség nélkül, korlátlanul lehet vállalkozni. Megfelelő alapok nélkül sokkal könnyeben áldozatul eshetünk „varázslásoknak”. A szilárd tárgyi tudás hiánya túl nagy felületet hagy az érzelmi befolyásolásra. Ez mesterséges „álmegoldásokkal” kiegészülve kiváló alapanyaga a tudás helyét kitöltő „kontrasztanyagnak”, melyet biztos tudásérzetté, technológiává manifesztál az emberi fantázia. Tovább rombolja a helyzetet, hogy a mezőgazdasági oktatás és kutatás egyre inkább nincs a helyzete magaslatán. A termelők közül ezért már sokan csak „pecsételőhelyként” tekintenek a képzőhelyekre. Egyre inkább előtérbe kerül a generációk közötti (akár ezeken belüli) tudásközvetítés. Ez egy nagyon ősi és helyes módszer az emberiség történetében, de egy ilyen gyorsan változó világban az így átadott tudás könnyen a „beltenyésztettség” állapotába kerülhet, és nem lesz képes fejlődni. Mindkét iránynak van helye a tudás közvetítésben, csak ezt jól kell csinálni, és mindig nyitottnak kell lenni, meg kell tudni újulni, alkalmazkodni kell a változásokhoz. Ezek tehát egyfelől a probléma fundamentumai. Másfelől: a tudás illúziójának tünetei szerteágazóak. Nem veszünk figyelembe alap-törvényszerűségeket sem. A Kárpát-medence klímája kontinentális, ebből adódóan éves ciklusát mindig is jellemezték biológiai „stopok”, amikor a növényállomány fejlődése leáll, esetleg az állomány el is pusztul. Erre az egyébként intenzitásában és megjelenésében dinamikus helyzetre erőltetnek rá atlanti klíma alatt kialakult, meglehetősen statikus technológiákat. Ez nem csak a trágyázási ismeretek és elméletek vonatkozásában tipikus és tetten érhető, hanem a gyakorlat átformálódásában is. Ezeknek a klímaszituációknak a felcserélése, félreértelmezése abban jelenik meg, ahogy a talajhoz, a talajtanhoz nyúl a ma oly divatos és politikailag egyre erősebb „zöldhullám”.

Mit gondol a no-till-ről, a talaj nemműveléséről?

– Eunuchok énekversenye ez pillanatnyilag. A tények hiányában nem tud megjelenni egy tiszta, határozott férfihang. Csak általánosságok és lózungok ásítoznak egymás irányába. A tényekből kell kiindulni, melyekhez jó, megbízható számok, adatok, információk kellenek. Az „adó” oldalt jellemzi a türelmetlenség, minél nagyobb közösség építésének a szándéka, minél gyorsabban. Ebbe a „vallásos” közegbe majd könnyen lehet becsempészni „bűnbocsátó cédulaként” a takarónövényeket. Itt sem az a baj, hogy én vagy mások mit gondolnak erről, hanem az, hogy mindezt megbízható tények, számok, adatok nélkül tesszük. A tiltakozó álláspontnak felhasználói oldalon vannak érzelmi és racionális alapjai is.

A IV. AgroFIELD Akadémia Konferencia hallgatósága

Érzelmi oldalon a szántáshoz, de akár a talajműveléshez való kissé bigott ragaszkodás, míg racionális oldalról a mi klímánkon vannak megválaszolatlan kérdések, amelyeket tisztázni kell ahhoz, hogy a no-till nagy „bukták” nélkül beindulhasson.

Mik a talajjal, talajvédelemmel kapcsolatos további kérdések?

– A „talajholokauszt”, ami a mezőgazdaságban teljesen hiteltelen. Ez egy hisztéria. A probléma létezik, nem is kicsi, csak a véleményvezér szándékosan nagyságrendet téveszt. A legnagyobb talajpusztító a város, az ipar és mindennemű infrastruktúra, benne a mezőgazdaság is… Csak az elmúlt néhány évtizedben ¾ millió hektár termőföld esett áldozatul a zöldmezős beruházásoknak, az urbanizációnak, az autópályáknak, végső soron a kényelemnek. Ezt kell beszorozni az átlagos talajvastagsággal, és megvan millió köbméterben a vita bázisa. Ezután következhetünk mi.

Évezredek biomasszájának „terméke” a termőréteg. A talaj tápanyagtőkéjének dinamizmusa így nehezen jellemezhető a Liebig-elvvel. A tudás illúziója…

A talajművelés paradoxona: a legtöbb, amit a talaj érdekében tehetsz, hogy nem „háborgatod”

A baj az, hogy a talajtan nagyon nehéz és sokak számára nem túl izgalmas tudomány. Jó tanár, jó szakmai vezető nélkül mindenki menekül előle. Emiatt a talajtani térlátás még inkább torzul, óriási felületet hagyva a manipulátoroknak. A szakmában is nagy hiányosságok vannak, de azon kívül csak a komplett homály.

Ebben a zavarosban – politikai és üzleti értelemben is – kifizetődő „halászni”. Jó példa erre a 8 év alatt másfél méter mély „humuszteremtés” bibliai léptékű csodája kis hazánkban. Szerintem a szakma ettől akkora sokkot kapott, hogy még most sem tért észhez. Másképp nem tudom értelmezni a szakma mély, hosszú és néma hallgatását.

Számok és tények nélkül itt is csak összeszurkáljuk egymást a „sötétben”. El kell kezdeni a felkészülést a talajművelés minimalizálására. Benne van a levegőben a lehetősége, de beindítani és megállítani is tények alapján lehet és kell. Tudnunk kell pontosan, mit áldozunk fel és miért, hajlamosító körülmények esetén esetleg a radikális beszüntetésre is készülni kell.

Talajművelés után is van/lehet élet, de hol vannak ennek a határai a Kárpát medencében?

A talajművelés paradoxona II.: számos talajművelési eljárást azért alkalmazunk, hogy korábbi talajművelések hibáit megszüntessük

Más területeket is érintenek hasonló problémák?

– Azt gondolom – mivel az alapoktól kezdve és évtizedek óta épült fel a jelenlegi állapot – az ágazatban többé-kevésbé mindenhol tetten érhető valamilyen szintű hiányosság. Szerintem bőven lenne terepe a józan gondolkodásnak, ami akár pénzre vagy más, esetleg környezeti előnyökre váltható lenne.

Milyen válaszokkal készül az Agrofil-SZMI Kft.?

– Az elmúlt 11 évben tápanyag-gazdálkodási ágazatunk részére közel 60 ezer parcellát gondoztunk, melyről megközelítőleg 700.000 adatot gyűjtöttünk és elemeztünk. Ezek alapján kirajzolódott számunkra az az út, amelyen nekünk járnunk kell, amihez elég tapasztalatot és adatot gyűjtöttünk, amiben segíteni tudunk. Mindenekelőtt látjuk a precíziós gazdálkodás „tévelygését”. Tisztán látszódik, hogy a centiméteres felbontáshoz semmilyen adekvát pontosságú és korú adat nem áll rendelkezésre. Ezért ebben a témában egyszerre kell előre és hátrafele is lépni, ami szerintem most évekig minimum helyben járást jelent a valóságban. A hagyományos, táblaszintű felbontáshoz vannak okos megoldásaink és vizsgálataink. Vannak a gyakorlatba kihelyezhető eredmények, el kell kezdeni a bevezetésüket.

Hogyan képzeli el az innovációk bevezetését?

– A módszer és a rendszer is nagyon új, mondhatni példa nélküli, így a terveket és az elvárásokat hozzá kell igazítani a lehetőségekhez. A termelői tudatban egy teljesen új tanácsadási formát kell most elhelyezni, és valós munkával és közös sikerekkel el kell érni, hogy ez a költséghely ne legyen fájdalmas a termelők számára, sőt, jelentős előnyük származzon belőle.

Itt nem a méret, nem a sebesség a lényeg, hanem a minőség. A minőségi munka és a minőségi eredmények mellett az emberek, akik segítik és jól kiegészítik egymást. Mernek tanulni a saját, egymás és az Agrofil adataiból és tapasztalataiból. Elkötelezettek az észszerű és megalapozott innováció irányába, termelésüket valós számokra, adatokra építik. Célul tűzik ki a valós és fenntartható profit elérését. Ez az AgroFIELD Termelői Club rendszere, mely elsősorban kölcsönös előnyökre alapozó üzleti modell, de a nevében a klub szó utal arra, hogy kiváló, emberi kapcsolatokat is kialakító közösséget kívánunk létrehozni.