A “Zöldítés” – ajándék és lehetőség

Az érintett gazdálkodók egy része nyilván már megpróbált az eddig megjelent hírekből tájékozódni, de sokan talán most hallanak, olvasnak erről először. Arra kérném, foglalja össze, hogy mi ennek a programnak a célja és a lényege.

Madarász István, FM - osztályvezető

Az, hogy mi a célja és a lényege, az a legegyszerűbben az uniós jogszabály és az azt előkészítő dokumentumok alapján vezethető le. A 2014-2020-as költségvetési időszakra készülve magának a költségvetésnek az elfogadása, a közvetlen támogatásokra vonatkozó agrárpolitikai jogszabályok és a már az azt előkészítő tárgyalások során nyilvánvalóvá vált, hogy a továbbra is nagyon jelentős költségvetési tételként számon tartott közös agrárpolitikának fel kell mutatni ismételten olyan társadalmilag hasznos tényezőket, amelyek az agrárpolitika legitimációját és a fenntarthatóságot egyaránt alátámasztják. Ezért van az, hogy a zöldítés nem csupán az agrárminiszterek tanácsában jelent meg az agrárpolitikai jogszabályok tárgyalásánál, hanem már a költségvetés elfogadásánál önálló "tárgyalási dobozban" döntöttek az állam és kormányfők arról, hogy a teljes uniós agrárpolitikai költségvetésen belül a közvetlen támogatások 30%-át mindenképpen a zöld komponensre kell fordítani. Ez nem jelent mást, mint azt, hogy az éghajlat és a környezet szempontjából hasznos – mondjuk úgy, hogy jótékony – gyakorlatot kell folytatniuk a gazdálkodóknak. Ez nyilvánvalóan nem egy ismeretlen dolog a gazdálkodók előtt sem, hiszen az agrárpolitikának eddig is voltak – ha úgy tetszik – zöld elemei, gondoljunk csak az AKG programra vagy – a közvetlen támogatásokhoz visszatérve – a kölcsönös megfeleltetésre. Ennek értelmében a zöldítést gyakorlatilag fel lehet fogni úgy is, mint a kölcsönös megfeleltetés tovább finomított vagy kibővített formáját. Ennyiben tudnám összefoglalni az előzményeket.

Célja tehát az – a kérdéshez visszatérve -, hogy az adófizető európai polgárok számára jól látható, nyomon követhető formában felmutassa, hogy a mezőgazdaság és a termelők a támogatásokért cserébe olyan gyakorlatot folytatnak, amely egyértelműen hasznos és jótékony a környezet, megóvásának a szempontjából.

Amit a legtöbben tudtunk idáig a programról, az az, hogy bizonyos ajánlásokat vagy előírásokat fogalmaz meg, hogy hogyan kell gazdálkodni, milyen feltételeknek kell megfelelni, és aki ennek eleget tesz, az jól jár, hiszen megkapja a neki járó megfelelő mértékű támogatást, aki pedig nem tartja be a programban előírtakat, attól kvázi büntetésképpen megvonják a támogatás egy részét, ha jól értem, akkor maximum 30%-át. Így van ez?

Alapvetően igen, de egy pontosítást hadd tegyek: a zöldítésben gyakorlatilag arról van szó, hogy van egy kötelező előíráscsokor, amiben 3 előírásról beszélhetünk, és ha a gyakorlati gazdálkodást nézem, akkor ezek erősen minimumfeltételeknek tekinthetőek, hiszen a monokultúra, az egyoldalú talajhasználat ellen a gazdálkodók mindig is tettek lépéseket. Úgy gondolom, hogy a magyar gazdálkodók életében teljesen megszokott dolog, hogy ugyanazon a területen évről évre más növényeket termesztenek, tehát megvalósul a vetésváltás. Az úgynevezett diverzifikáció abban különbözik ettől, hogy ha van adott területem, például 50 hektár szántóföld, akkor ezen a területen egy évben legalább 3 növényt kell termeszteni. Ennek a háttere az uniós jogalkotó elgondolása szerint az, hogy ha többféle növényt termesztünk egy területen, akkor az mindenképpen jótékony hatással van a biológiai sokféleségre, és nem csak a talajfelszín fölött, ha nem a talajban is, tehát a talajuntság és a kedvezőtlen talajfolyamatok megelőzése miatt van ennek jelentősége.

A másik, fontos terület pedig az, hogy hazánkban jelentős gyepfelület van, ami jogszabály által is védett státuszú, de összességében kijelenthetjük azt, hogy az állandó gyepek ökológiai szempontból is védettek, és az uniós jogalkotó azt szeretné elérni, hogy az állandó gyepfelületeket a támogatások eszközével is védje. Ez azt jelenti, hogy a gyepfelületeket kötelező tagállami szinten megtartani. A mezőgazdasági hasznosítású területeken belül az állandó gyepek arányát – nyilván meg kell állapítani egy referencia arányt -, hogy a teljes agrárterületen belül mennyi az állandó gyepterület, és ezt a következő hat évben tartani kell, illetve maximum 5%-kal csökkenhet ez az arány. Ha ez nagyobb, tehát 6, 7 vagy még magasabb, akkor azokat a gazdálkodókat, akik állandó gyepterületeket törtek fel, azokat kötelezni kell, hogy a megfelelő méretű gyepfelületet állítsák vissza. Nyilván külön megítélés alá esnek a természetvédelmi törvény vagy egyéb jogszabály által védett Natura 2000-es gyepek. Ezek nem az 5%-os toleranciatartományba tartoznak, hanem ezeket, ha úgy tetszik, zéró toleranciás gyepnek tekinthetjük, tehát ezeket nem lehet feltörni továbbra sem, kivételt képez az a dolog, hogy ha egy Natura 2000-es területet valaki engedéllyel tör fel, akkor nyilván az az eljárás, hogy a terület kikerül a Natura 2000-ből, és így a gazdálkodó nem esik vétségbe. Úgy gondolom, nem jellemző, hogy valaki Natura 2000-es gyepen szántóföldi növénytermesztést szeretne folytatni, hiszen ezek többnyire arra nem igazán alkalmas területek.

Az eddig említett "zöldítési területeken" a biodiverzitás megtartása, vagyis hogy 50 hektáron legalább 3 növényt kell termeszteni egy évben, az bizonyosan kevés termelőnek fog hazánkban gondot jelenteni. A másik, vagyis a gyepek megtartása, csak hogy egyértelmű legyen, ez a legelőket jelenti, ha jól gondolom?

Van erre nyilván konkrét definíció. Azok a lágyszárú és gyepalkotó fajokból álló területek ezek, amelyek legalább 5 évig vannak a területen, nem képezik a vetésforgó részét, és emiatt állandó gyepnek tekinthetjük.

Lenne egy gyakorlati kérdésem. Ha valakinek van egy nagy gyepterülete, amin állatokat legeltet, és mondjuk, megunja az állattartást, és hibridkukoricát vagy bármi mást szeretne a területen termeszteni, akkor megteheti ezt a gyep feltörésével a támogatás csökkenése nélkül, vagy nem?

Attól függ. Ha ez Natura 2000-es gyep, akkor nem, ha nem az, hanem mondjuk saját vetésű legelő, akkor alapesetben megteheti, felszánthatja, és gazdálkodhat a területen. Akkor van csak gond, ha az ország egésze átlépi a gyepek csökkentésére megadott 5%-os referencia arányt. Ez a mozgástér természetesen nem az egyes gazdálkodóra vonatkozik, hanem az egész országra. A gazdálkodók ezért – amíg az 5%-on belül vagyunk országosan – azt csinálnak a gyepekkel, amit akarnak, senki nem fogja korlátozni őket, viszont ha az országos gyepcsökkenés meghaladja az 5%-ot, akkor a kifizető ügynökségnek meg kell néznie, hogy az elmúlt években feltört gyepek közül mekkora felületet kell visszaállítani, hogy a csökkenés az 5%-os értéken belül maradjon. Ez az MVH feladata. Egy uniós jogszabály alapján megadott algoritmus használatával végezve fogják meghatározni, hogy mely gazdálkodókat mekkora gyepfelület visszaállítására fogják kötelezni.

Megnyugtatónak érzem az ön által eddig elmondottakat, és talán igaz ide a mondás, hogy nem kell aggódni, "nem eszik olyan forrón a kását" – legalábbis a zöldítés első két pontja értelmében. Nézzük a "zöldítés" harmadik területét, ami talán a leginkább misztikus, az ökológiai célterületek kérdése.

A zöldítés harmadik – és talán a legizgalmasabb – része az ökológiai célterület kijelölése. Nagyon fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy ez sokat "szelídült" a programot előkészítő tárgyalások során, ahhoz képest, amit a bizottság első körben mint javaslattevő letett az asztalra. Abból indultak ki, hogy a 3 hektárnyi vagy annál nagyobb szántóterülettel rendelkező gazdának – gyakorlatilag szinte mindenkinek – a szántójából 7%-ot ki kell jelölnie ökológiai célterületre. Mind méretben, mind tartalmában végbement ennek a pontnak az enyhítése. Méretben ez azt jelenti, hogy 3 hektár helyett 15 hektárra sikerült módosítani az alkalmazás küszöbét. Tehát a 15 hektárnál kisebb szántóterületen gazdálkodóknak nem kell ezzel foglalkozni, 15 hektár fölött pedig nem 7%-on, hanem csak 5%-on kell kijelölni az ökológiai célterületet. Néhány év múlva lesz egy felülvizsgálati eljárása a programnak, amikor esetleg előfordulhat, hogy felemelik az ökológiai célterület mértékét, de az még odébb van. Az is nagyon fontos és talán ez a legfontosabb tényező ezen a területen, hogy mi az, ami "elszámolható" mint ökológiai célterület. Ezeknek a területeknek a típusa a tárgyalások során jelentősen bővült.

Megtenné, hogy meghatározza, hogy mi tartozik az ökológiai célterületek kategóriájába?

Természetesen. A bizottság az induláskor azt javasolta, hogy ezeket a területeket a szántóterületből kell kijelölni, tehát azok 7%-át, végül 5%-át érintette volna a program. Tehát a területeket mindenképpen a szántóból kellett volna kinyesni, parlagoltatni, vagy olyan növényeket telepíteni, ami a természet szempontjából hasznos, például bokros fasorokat. A tárgyalások során a területtípusok köre úgy bővült, hogy ha a szántóterületen kerül ez kijelölésre, akkor a nitrogénkötő – pillangós virágú – növények termesztése is elszámolható ökológiai célterületként. Ez nagyon kézenfekvő megoldás, hiszen lucerna-, szója- vagy borsó-termesztéssel a terület megfelelő nagyságán már eleget lehet tenni a zöldítés követelményének. Ezen kívül az ökológiai jelentőségű másodvetés is elszámolható a szántóterületen belül. Ha például valamilyen főnövény után zöldtrágyanövényt vet valaki a szántóterületének az 5%-án, az is megfelelő a zöldítési program ezen pontjának a teljesítéséhez. Ehhez készült egy fajlista, amely azokat a növényeket tartalmazza, amelyek erre a célra, mint zöldtrágyanövények, illetve ezek keverékei megfelelőek, továbbá elszámolhatóak. Erre a listára értelemszerűen olyan növények kerültek, amelyek nálunk ismertek, és megfelelnek az adottságainknak. Az a lényeg tehát, hogy van egy lista, amiből ki lehet választani a zöldtrágya növényt, aminek a termesztésével és a leforgatásával egyrészt segíteni lehet a következő kultúrát, illetve javítani a talajszerkezetet és termőképességet, emellett kielégíti a zöldítés követelményét.

Ha kilépünk a szántóföldről, akkor ott találjuk magunkat a szántóval határos különböző tájelemek körénél. Nagyon fontos szelídülése volt az ökológiai célterület jogszabályi definíciójának, hogy lehetővé vált, hogy a gazdálkodónak nem csak a szántóterületből jelölhet ki ökológiai célterületet, hanem, ha olyan helyen gazdálkodik, ahol vannak mezővédő erdősávok, füves mezsgyék, vízelvezető árok, akár egy magányosan álló fa, vagy 5000 négyzetméternél kisebb felületű tó, akkor ezek közül a szántóval határos dolgok is elszámolhatóak, mint ökológiai célterület a megfelelő súlyozási, átváltási tényezőkkel. Erre van egy táblázat, ami számos helyen elérhető. Nyilván minél hasznosabb egy terület a környezet szempontjából, annál nagyobb súlyozási értékkel honorálja ezt a jogszabály. Például ha valakinek van 5 hektár lucernája, akkor azt a nitrogénkötő növényekre vonatkozó 0,7-es szorzó értelmében 3,5 hektár ökológiai célterületként lehet elszámolni.

Ezek szerint minden gazdálkodónak érdemes szétnézni a földjén, illetve a földje körül, hogy mekkora elszámolható ökológiai célterület jön össze, és ha ez nem lenne elég, akkor lehet gondolkozni nitrogénkötő vagy zöldtrágya növény vetésén a megfelelő méretben. Ez amúgy sem hátrány, és így végiggondolva ez a jogszabály elég könnyen betartható.

Így van. Ez egy kulcsgondolat, amit megfogalmazott. Érdemes szétnézni a házunk táján, illetve a parcelláink környékén. Javaslom a gazdálkodóknak, hogy a szomszédjaikkal együtt tegyék ezt, hiszen a szomszédos területek közötti fás sáv elszámolását például érdemes előre egyeztetni, mivel arra is van lehetőség, hogy két földet elválasztó fás sáv mindkét gazda számára elszámolható, de csak a megfelelő arányban. Fontos elmondani, hogy a fás sávok elszámolása akkor is megtörténhet, ha annak más a tulajdonosa. A tulajdonosnak természetesen nem származik hátránya abból, ha a területét például az erdejének egy részét, ami határos egy szántófölddel elszámolja egy gazdálkodó, mint ökológiai célterület. Az erdő amúgy önálló kategória, mert ott 10 méter széles sáv elszámolható akkor is, ha annak az állam a tulajdonosa.

Ki fogja végezni a technológiák, illetve a célterületek ellenőrzését?

A zöldítés bármennyire is olyan benyomást kelt, hogy valamilyen hatósági jogkörökhöz kapcsolódó követelmények vannak benne, azt érdemes leszögezni, hogy ez egy közvetlen támogatási intézkedés, tehát itt kizárólag az MVH fog ellenőrzéseket végezni, és ha bármiféle jogkövetkezmény felmerül, ami a támogatás összegére vonatkozik, abban ők az illetékesek.

Még a beszélgetés elején felvetődött ez a hektáronkénti támogatási összeg. Maga a zöldítés az a számításaink szerint olyan 80 euró körüli összeget jelent a SAPS jogosult területekre. Minden SAPS jogosult terület után jár ez a támogatás.

Tehát a zöldítés feltételeinek való megfelelés 80 euró támogatást jelent hektáronként?

Így van, ez a plusz 80 euró a durván 145-147 eurós támogatáshoz hozzáadandó, feltéve, ha a gazdálkodó maradéktalanul eleget tesz, mind a diverzifikáció, mind az állandó gyep megőrzés, mind pedig az ökológiai célterület tekintetében. Ez így működik, és ha esetleg valaki valami miatt mégsem felelne meg, ennek a támogatásnak egy részét kockáztatja. A gazdálkodó 2017-től a zöldítésnek nem megfelelő gyakorlat esetén az alaptámogatás 25%-ától is eleshet mint úgynevezett közigazgatási bírság. A szankció számításának, vagyis a támogatás csökkentésének az alapja az arányosítás. Ha például azt találja majd az MVH egy gazdálkodónál, hogy az 5% ökológiai célterület helyett csak 3%-ot jelölt ki, akkor a két szám között meglévő 40% különbség értelmében a gazdálkodó csak 60%-ban teljesítette a követelményt. Mondok egy konkrét példát. Ha egy 100 hektáros gazdálkodó csak 60%-ban elégíti ki az ökológiai célterület kijelölést, akkor csak 60 hektárra fogja megkapni a hektáronkénti 80 eurós támogatást. Ugyanezzel az egyszerű logikával kell vizsgálni a többi követelményt is.

Ezek kétségtelenül fontos és hasznos információk, és mindent egybevéve azt gondolom, hogy kimondhatjuk, hogy a zöldítés a termelők jelentős részének nem jelent semmi plusz terhet, vagy változtatást az eddigi gyakorlaton, viszont jól jön majd ez a plusz támogatás. A termelők kisebb részének viszont némi odafigyeléssel és nem túl jelentős módosítással a gazdálkodási gyakorlaton egy plusz összeg jár majd. Mondhatni a zöldítés nem csak egy Uniós kommunikációs program, hanem egy jelentős ajándék, illetve lehetőség a termelők számára.

Ha konklúziót vonunk, akkor ezzel egyetértek, valóban arról van szó, hogy a zöldítést nem kerülhette meg az uniós döntéshozatal. Mindenképpen be kellett vonni egy új elemet az agrártámogatási rendszerbe, és ha már ezt kimondjuk, akkor azt is nyugodtan kimondhatjuk, hogy nem csak ennek a hektáronkénti 80 eurónak a sorsa múlt és múlik a zöldítésen, hanem a teljes uniós agrártámogatási rendszernek ez adta meg a legitimációt és a biztonságot erre a 7 éves költségvetési időszakra. A nemzeti végrehajtás előkészítése során pedig az volt az elsődleges törekvésünk, hogy a gazdálkodóknak ne okozzon a zöldítés jelentős terhet, többletmunkát. Az, hogy ilyen sok mindent elszámolható területnek tudunk nyilvánítani, ebben az is benne van, hogy szerettük volna jelezni, hogy Magyarországon számos olyan tájelem van, amelyek kötődnek a mezőgazdasághoz, és olyan a zöld infrastruktúra, amit nem szabad megkerülni, hanem el kell ismerni ebben a rendszerben.

Végezetül szeretném megköszönni a megnyugtató szavait, és bízom benne, hogy az EU zöldítési programja ajándék és lehetőség lesz a hazai termelőknek.

Sárospataki György

Aktuális gyep hibridkukorica mezőgazdaság növénytermesztés támogatás zöldítés