Acélszerkezetek a mezőgazdaságban

A DUNAFERR-nél a 60-as évek közepén kezdődött a tipizált épület acélszerkezetek kifejlesztése és nagy tömegű gyártása elsősorban mezőgazdasági célú felhasználásra. Az első nagy sorozatot megélt típus a DV-CS szerkezet volt, amelyből országszerte több százezer négyzetméter épült rövid 5-6 éven belül.

A DV-CS szerkezet jellegzetessége a csillagszerűen kialakított oszlop gerenda kapcsolat, valamit az a tulajdonsága volt, hogy nyitott színként tervezték.

A technika akkori állapotának megfelelően festett felületvédelemmel készült, de a felület előkészítése festéshez műszakilag nem volt megoldott.

A vékony falú szelvények alkalmazásából nyilvánvalóan adódó kisebb súly egyértelműen kimutatható költségcsökkenést eredményez, azzal a szintén nyilvánvaló kockázatnövekedéssel együtt, amit a vékony falú szelvények korrózióval szembeni lényegesen kisebb ellenálló-képessége jelent.

Ez a kockázat a szerkezet teljes élettartamának költségeit kedvezőtlen irányba befolyásolja.

A hidegen hajlított és a melegen hengerelt alapanyagból készült szerkezetek vonatkozásában a költségelőny azzal együtt is fennáll a hidegen alakított nyitott és zárt profilok javára, hogy ez utóbbiak fajlagosan akkor is drágábbak voltak, mint a melegen hengerelt szelvények.

Természetesen a korrózióvédelem kockázata akkor is ismert volt a szakemberek előtt, csak nem volt gazdaságos műszaki megoldás annak kiküszöbölésére.

Ezt a problémát oldotta meg a Horganyzó mű üzembe állása 1973-ban.

Ezzel világszínvonalú technológia települt a DUNAFERR-hez, ami gazdaságosan működtethető, kapacitása a várható igények kezelésére alkalmas, a kibocsátott termék minősége – a technológiai fegyelem betartása mellett – kifogástalan.

A tervezési, gyártási, szerelési tapasztalatok folyamatos gyűjtése, értékelése és elsősorban a hőszigeteléshez alkalmas burkolati elemek fejlődése a 70-es évek elején oda juttatta a szerkezetgyártást a DUNAFERR-nél, hogy kialakult és megjelent a DV-KU18 és DV-K12 jelű típus szerkezet, amely szerkezetekkel elérkezünk a jelenhez.

Kevés mezőgazdasági egysége van az országnak, akkori nevén TSz, ahol ne épült volna ezekből vagy az általunk nem említett típusokból.

A DV-KU18 és DV-K12 (A-60/1998) jellemzői, hogy épület megjelenése van, tehát enyhe a tetőlejtése, oldalfalakkal körbeépíthető, zárt, akár hőszigetelt épület alakítható ki belőle, és tüzihorganyzott a vázszerkezet felületvédelme.

Ha az eddig felépített épületeket folyamatosan egymás mögé raknánk, mondjuk a Duna mellé, északról délfelé országhatártól országhatárig érne.

Hosszú idő telt el a bevezetés óta – szinte változtatás nélkül – és ez jól van így, hisz a típusszerkezeteknek ez az egyik legfontosabb ismérve, hogy ami kialakult és jó, azon ne változtassunk.

Azonban itt az idő, hogy a csereszabatosság megtartása mellett az időközben bekövetkezett technikai-technológiai fejlődést lekövessük.

A tipizált szerkezetek az élet igényeinek jelentős részét ki tudják elégíteni, mert általánosan megfogalmazható igényeknek, elvárásoknak az általánosság szintjén megfelelnek.

Ezek a következők:

• a befoglaló méretek,
• a megjelenés,
• az egyszerű funkció,
• és a kedvező ár/érték arány, ami a befektetőnek, tulajdonosnak az egyik legfontosabb és ezekkel a szerkezetekkel biztosítható.

Vannak azonban igények a mezőgazdaságban, ahol ezek a szempontok nem érvényesülnek, ahol az általánostól erőteljesen eltérő feladatokat fogalmaznak meg, ahol az ár/érték arány természetesen a maga kategóriájában ugyanolyan fontos, mint a típusszerkezeteknél, de a feladat egyedi.

Ennek megfelelően a megoldás is az kell, hogy legyen.

Itt általában a lehetséges műszaki megoldások azok, amik közül, a feladat megértése után, a versenyképes változatot meg kell találni.

Erre egy példa a mellékelt képen a megvalósulás folyamatában látható PIONEER Szarvas Feldolgozó torony projektje.

Korszerű számítástechnikai háttérrel az acélszerkezetek tervezése rendkívül felgyorsult, így az építés előkészületei lerövidültek. Bármilyen egyedi igény rugalmasan, gyorsan lekövethető.

A tervezés során változatlanul előny a tipizált szerkezeteknél a ÉME tanúsítvány, amely az engedélyterv összeállításánál feleslegessé teszi a statikai számítást.

Ezzel együtt is igaz, hogy nem az a legfontosabb, hogy típus vagy egyedi szerkezetről van szó, hanem hogy a konkrét igényt milyen módon lehet legmegfelelőbb módon teljesíteni.

Ebben az értelemben mindkét változatnak meg van a helye, szerepe, létjogosultsága és jövője is.

Bogdán Zoltán, Rafai Éva