Marton János Guinness-rekorder, kézi ollós birkanyíró a szüleitől tanulta az állatok gondozását. Már gyerekkorában elkezdte a juhok nyírását, és még most, nyugdíjas éveiben is vállal kisebb állományokat. Interjúnkat az Alföldi Állattenyésztési és Mezőgazda Napok bemutatóján készítettük.
Már 20 éve tartja a birkanyírás világcsúcsát
Marton János kézi ollóval, 8 óra alatt 50 birkát fosztott meg a gyapjától. A Guinness-rekordot 2003. április 26-án állította fel a Hód-Mezőgazda dolgozójaként, az állattenyésztési napokon. – Nyolc éves korom óta nyírok birkákat, már több tízezer fordult meg a kezem alatt. Egyik nap kitaláltuk, hogy próbáljuk ki, mennyit tudok megnyírni egy nap alatt. Felkészültek a hitelesítők és én is, és kezdődött a nyírás. Az elején könnyen ment, mert tiszta gyapjújú állatokat hoztak, a végére viszont takarmánnyal szennyezett volt a bundájuk, amit sokkal rosszabbul vitt az ollóm. Mindezt figyelembe véve akár ötvennél is többet meg tudtam volna nyírni, de ez is elég volt a Guinness-rekord felállításához.
Kézzel vagy géppel?
A juhok rendszeres nyírását annak alacsony ára miatt már nem is a gyapjáért, hanem inkább állategészségügyi okok miatt végzik. A kézi ollók helyett pedig elektromos nyírógéppel szabadítják meg a nagyobb állományoknál az állatokat a téli bundájuktól. A nyírógépekkel könnyebb a munka, és 100-150 darabos napi teljesítményt is el lehet érni. – Tulajdonképpen a kézi és a gépi nyírás is jó, a lényeg, hogy értsen hozzá, és szeresse ezt csinálni, aki ilyen munkát vállal. A legfontosabb, hogy kíméletesen kell az állatokkal bánni. Óvatosan kell nyírni, nehogy az állat bőrét is megvágja az ember, mert a sebek könnyen elfertőződhetnek. Vannak nagyon ügyes gépi nyírók is, akik szépen és gyorsan dolgoznak, de ugyanígy vannak ilyen kézi nyírók is. Igaz, ez a fárasztóbb, és ezért már kevesebben csinálják, de azért a kisebb gazdaságokban van még rá igény – mondja Marton János.
Van, aki folytassa
– Az érdeklődő közönséggel együtt néztük, milyen jól és gyorsan forgatja az ollót. Úgy hallottam, hogy még most, 85 évesen, nyugdíjasként is vállal birkanyírást, mert szerencsére az egészsége ezt megengedi. De van-e, akit megtaníthat a szakma fogásaira, lesz-e, aki tovább viszi a hagyományokat? – Igen, büszkén mondhatom, hogy van. Az unokám állatorvos, itt dolgozik a Hód-Mezőgazdánál, Vásárhelyen, ahol én is közel 50 évet dolgoztam. Nagyon jól nyír. Látom, hogy milyen ügyesen végzi azokat a fogásokat, amiket még én is az apámtól tanultam. Jó érzéssel tölt el, hogy van, aki tovább őrzi a hagyományokat.
