Százával dolgoznak ázsiai vendégmunkások az állattartásban

…de nem a magyarok munkáját veszik el, dolgos hazai kéz ugyanis az állattartásban is egyre kevesebb van. Az pedig már 2015 óta tudható egy MTA-kutatásból, hogy egyre nagyobb bajban leszünk a mezőgazdasági munkaerővel.

Migráció nélkül nincs termelés, tőkeimport

A 2015-ös menekültválság óta megtízszereződött, az utóbbi 5 évben megduplázódott, 60 ezerről 120 ezerre nőtt a vendégmunkások száma hazánkban, 2020-hoz képest pedig 78%-kal nőtt az előző évi létszám. A vendégmunkások 35%-a szomszédos országból jött, 29% Ázsiából, és 28% valamelyik nem szomszédos európai országból. Ám ez a szám is nagyon kevés ahhoz mérten, hogy az ipar, a logisztika, a mezőgazdaság és a többi szektor összességében 230 ezer betöltetlen álláshellyel próbálja teljesíteni a piaci igényeket. Ma már nem adekvát kérdés, hogy szeretjük-e a gazdasági migrációt – a cégek, mezőgazdasági vállalkozások nem tudnak termelni, működni munkaerőimport nélkül. Sőt, a külföldi tőke(befektetés) is elmarad, ha a munkaerő pici helyzet miatt a szakképzett munkaerő nem biztosított – írta a Pénzcentrum.

Már nem vonzó a magyar fizetés

A mezőgazdaságban tapasztalt munkaerőhiányon sokáig enyhített a felvidéki, erdélyi, vajdasági területekről érkező napszámosok nagy száma. Ám már egy 2015-ben kiadott MTA-kutatás is előjelezte a külföldi munkások számának jelentős csökkenését. Illetve azt, hogy a régiónkból származó idénymunkások eltűnésével változni fog a gazdasági migrációban ideérkező csoportok etnikai és társadalmi összetétele. Ezt az ukránok elleni orosz agresszió óta alaposan megtapasztaljuk: hiába érkezik tízezerszámra a menekültek és munkakeresők tömege, nagyon kevesen kíváncsiak a hazai bérekre. A munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó Work Force szerint a háború első hónapjában naponta érkező 6-20 ezer emberből csak 40 ukrán állampolgárnak sikerült munkát találni – írta tavaly az Agrárágazat. Vagyis hazánk nem cél-, hanem tranzitország: már a 300-500 ezres vagy afeletti bérek sem vonzóak a nyugat-európai napszámos-fizetésekhez képest. A munkaerőhiány a hazai €migráció is erősíti: 2017 óta nem vándoroltak ki olyan sokan az országból, mint 2022-ben.

Ők még tisztelik, szeretik az állatot

Nemrég lapunk is írt egy Bács-Kiskun megyei szarvasmarhatartóról: Tamás Ferenc gazdasága abban is osztozik a mezőgazdaság más szereplőivel, hogy itt is egyre nehezebb a megfelelő munkaerő-utánpótlás biztosítása. – Amikor belefogtunk, nemhogy emberhiány volt, hanem fájó szívvel kellett válogatnunk a napszámosok közt: ki az, akit még nem hívtunk, adjunk neki is munkát, ha az segít az anyagi helyzetén… Most sokan vannak munka nélkül, mégsem jönnek dolgozni. Tudom, az állattartás nehéz, mindennapos munka, nem is olyan kényelmes, mint klimatizált irodában a képernyőt bámulni, de hát ki fog akkor Magyarországon, Európában dolgozni, ha senki sem akar…? Nálunk a falubeli kollégák mellett 6 indiai állampolgár dolgozik, és nagyon jellemző, amit az egyikük mond: ő azért van távol 6–8 évet a hazájától, a családjától, hogy a fiainak már ne kelljen, hogy legyenek tanultak. Ezért vállalja azt, hogy 2-3 évente megy haza szabadságra, s addig interneten tartják a kapcsolatot.

Kérdésünkre – milyen az indiaiak munkamorálja – Ferenc azt mondja: ugyanolyan, mint a külföldön sikeres magyaroké: elszánt, motivált, megfelelő. – Igaz, ők még értenek az állatokhoz, tudnak és szeretnek bánni velük.

Már nem vagyunk állattartó nép

A munka megbecsülését és főleg az állatok szeretetét hangsúlyozza a növekvő számú vendégmunkás alkalmazásában Raskó György is. Az egykori agrárpolitikus, ma agrárvállalkozó szerint a magyar munkavállalási hajlandóság nagyon csekély ebben az ágazatban. Ennek része az az elszomorító tény is, hogy hazánk már nem állattartó nép: a magyar állatsűrűség az Európai Unión belül az utolsó előtti helyre hozza Magyarországot. – Az egyéni gazdaságokból egyszerűen elfogyott az állatállomány, és a nagy mezőgazdasági társaságoknál koncentrálódik az állattenyésztés. A tejtermelés 90%-a, a sertéstenyésztésnek legalább 80-85%-a szintén nagyüzemi telepeken van. Oda nem gazdára van szükség, hanem szakmunkásra, aki a takarmányozással, az állatok fejésével vagy éppen az etetésével foglalkozik, és ebben a magyar munkaerő nem jelentkezik munkára. Így aztán a külföldi munkaerő behozatala kényszer volt. Először ukránok jöttek nagy létszámban, aztán indiaiak, most a Fülöp-szigetekiek, de most már Dél-Amerikából is nagyon sokan dolgoznak Magyarországon – mondta a szakember.