Az amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) 2006 óta van jelen Magyarországon. Közvetlen kárt ritkán okoz, jelentősége abban áll, hogy terjeszti a szőlő aranyszínű sárgaságát kiváltó fitoplazmát (Candidatus Phytoplasma vitis), amelyet 2013-ban azonosítottak hazánkban, és ma is bejelentésköteles. Az ökológiai ültetvényekben, ahol az engedélyezett hatóanyagok köre szűkebb, a kártevő és a kórokozó együtt komoly kihívás – írja az ÖMKi, ami megoldási javaslatot is ad.
A rovarnak
évente egy nemzedéke van; tojás alakban telel a tőke és a 2–3 éves vesszők kéregrepedéseiben. A populáció tartós visszaszorítása kulcsfontosságú, mert ezzel fékezhető a fitoplazma járványszerű terjedése. A NÉBIH infografikája jól mutatja az életciklust és a beavatkozási időpontokat.
A tél végi–kora tavaszi olajos lemosó permetezés alaplépés, amit – lehetőség szerint – egy őszi, lombhullás utáni olajos lemosás egészíthet ki. Őszi kijuttatásnál kénkiegészítés is adható, amellyel a kabóca tojásai mellett más telelő kártevők (pl. pajzstetvek, atkák) és kórokozók (pl. lisztharmat) is gyéríthetők. Ökológiai művelésben a vegetáció alatt spinozad- és narancsolaj-tartalmú készítmények használhatók; 2025-ben szükséghelyzeti engedéllyel piretrin- és azadiraktin-hatóanyagú szerek is elérhetők. Fontos: ha a sorközöket méhek látogatják, piretrin nem használható. A kezeléseket mindig megfigyelésre (sárga ragacslap, növényvizsgálat) alapozva végezzük, indokolt időzítéssel.
A járványkockázat csökkentéséhez
a növényvédelmi beavatkozásokon túl több jó gyakorlat is szükséges. A gyanús vagy tipikusan fitoplazmás tünetet (kék bogyójú fajtáknál vörösödő, fehéreknél sárguló levelek stb.) mutató tőkéket haladéktalanul jelentsük a NÉBIH-nek, majd a hatósági intézkedést követően mihamarabb távolítsuk el és semmisítsük meg. Mivel a levélszínváltozást más tényezők is okozhatják, a diagnózist tünetegyüttesre és laborra kell alapozni – a NÉBIH tematikus oldala ebben segít.
A metszés és a metszési nyesedék szakszerű kezelése
tovább ritkítja a tojásban telelő állományt. Zöldmunkában a lárvás hajtások eltávolításával és jól átpermetezhető lombfal kialakításával szintén gátolható a felszaporodás. Ha a permetezés „nem hat”, gyakran a kijuttatási technológia a hibás: fúvókatisztítás, szóráskép- és fedettségellenőrzés kötelező.
Kiemelten fontos
az összehangolt védekezés a szomszédos ültetvényekkel – főként a rajzó imágók megjelenésétől (jellemzően június végétől) –, mert a kezeletlen környék folyamatos fertőzési nyomást jelent. A „káros szomszédságot” (elhanyagolt kiskertek, üresen hagyott parcellák) célszerű felszámolni, szükség esetén hatósági bevonással.
A tőkekondíció erősítése kettős haszon: a jobb kondíció kevésbé vonzó a kabóca számára (különösen a sárguló levelekre „rájár”), és a növény a fertőzést is jobban tolerálja. Ökológiában a NAK listáján szereplő, engedélyezett termésnövelő anyagok közül több célzottan kondíciójavító. A sarjhajtások rendszeres eltávolítása azért lényeges, mert a kabóca preferálja az amerikai eredetű alanyokat; a kivadult alanyokon tünetmentesen is erősen felszaporodhat.
A fitoplazma
fenntartó gazdanövényei – bálványfa, erdei iszalag, éger és különféle Vitis-fajok – a környezetben tartós fertőzési forrást jelentenek. Új telepítésnél célszerű kerülni a vizes élőhelyek közeli égereseket (>200 m), és az ültetvényből, illetve környezetéből a bálványfát, iszalagot, kivadult szőlőalanyokat eltávolítani.
A biológiai sokféleség fenntartása (heterogén élőhelyfoltok, hagyásfák, virágos évelő sorköztakarás) növeli a hasznos élő szervezetek – például ragadozó pókok – jelenlétét, ami összességében visszafoghatja a kabóca felszaporodását és javíthatja a szőlőállomány klímáját és talajállapotát. Ez azonban nem helyettesíti a célzott védekezést; a siker komplex, egymásra épülő lépésekből áll.
A friss fejleményekről, az aktuálisan engedélyezett (öko) készítményekről és az eljárásrendekről mindig a NÉBIH oldalán tájékozódjunk; itt elérhetők a kabóca és a fitoplazmás tünetek felismerését segítő anyagok is – írja Dr. Mezőfi László és az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet Kertészeti csoportja.
Forrás: ÖMKi
Agrárágazat Tudástár
Fitoplazma
A fitoplazma olyan kórokozó baktérium, amely nem rendelkezik sejtfallal, és kizárólag élő növényekben tud fennmaradni. Szívó-szúró szájszervű rovarok – például az amerikai szőlőkabóca – terjesztik egyik növényről a másikra. A szőlő aranyszínű sárgaságát okozó fitoplazma a tőkék leveleinek elszíneződését, fejlődési zavarát, termésvesztését idézi elő, és bejelentésköteles károsítónak számít Magyarországon. Védekezés alapja a terjesztő rovar visszaszorítása és a fertőzött tőkék eltávolítása.
