A szántóföldi növénytermesztés sűrű sortávolságú, kombájnozható növényeinek szemtermése az arató-cséplő gépekkel takarítható be. Egyes növények különleges morfológiai tulajdonságai miatt szükség lehet a kétmenetes betakarítási rendre vágásos és rendfelszedéses eljárás alkalmazására.
A legtöbb sűrű sortávolságú növény azonban az arató-cséplő gépek ferdefelhordójához csatlakoztatott, különböző konstrukciójú vágóasztalokkal egy menetben aratható, illetve takarítható be. A legnagyobb területen, illetve a legnagyobb volumenben azonban a kalászos gabonákat termesztik hazánkban is, ezért a szakzsargonban gabona-vágóasztaloknak is nevezzük ezeket az adaptereket.
Különféle vágóasztalok
A sűrű sortávolságú, sokfajta kombájnozható növény eltérő morfológiai tulajdonságai és termesztési körülményei miatt a gabona-vágóasztalok is különböző konstrukciós kialakítással vannak jelen a hazai mezőgéppiacon. A klasszikus, merev vázas vagy összecsukható vázkeretű, középre hordó csigás vágóasztalok mellett a kitolható „Vario”, flexibilis vágószerkezetű, középre hordó csigás és hátrafelé hordó szalagos vagy hevederes, középre hordó előtétszalagos vagy hevederes, középen behordószalagos változatokat is széles körben használja a hazai gyakorlat. Az említett konstrukciójú vágóasztalokat számos adaptergyártó cég szerepelteti önálló gyártmányként, de gyakran kooperációban is gyártják, az adott kombájngyártó színeiben, beszállítóként is. Természetesen az arató-cséplő gépek gyártói saját gabona-vágóasztalaikat is kifejlesztették az arató-cséplő gépeikhez. A CLAAS cég arató-cséplő gépeihez csatlakoztatható különböző konstrukciójú, hagyományos építésű vágóasztalok fix és összecsukható vázkeretű változatait, a „C” sorozatú, valamint a „CERIO”, „VARIO”, „MAX FLEX”, „CONVIO”, „CONVIOFLEX” vágóasztalokat a hazai CLAAS Hungária Kft. (Törökszentmiklós) fejleszti, illetve gyártja, egyéb kukorica- és napraforgóadapterek mellett.
A gabona-vágóasztalok függesztőszerkezetük gyorscsatlakozóival, illetve illesztőprizmákkal kapcsolódnak a ferdefelhordó bázisfelületéhez. Az elektromos és hidraulikus berendezéseiket pedig multifunkciós fej kapcsolja az alapgéphez (1. kép).
A vágóasztalok vázkerete pedig négyszög keresztmetszetű, hossz- és kereszttartókból kialakított, hegesztett lemezborítású keretszerkezet. Egyes típusok vázkerete a benne elhelyezett funkcionális elemekkel szállítási helyzetben hidraulikus munkahengerekkel összecsukható.
A klasszikus vagy hagyományos építésű, lapát- vagy teknőformára kialakított gyűjtőtálcás vágóasztalok az alternáló mozgást végző kaszaszerkezetből, középre hordó csigából, vezérelt ujjas motollából, rendválasztókból, kalászemelőkből, talajkövető csúszótalpakból, csúszóelemekből, valamint a hajtásátvitelből, működtetőmechanizmusokból és hidraulikus elemekből épül fel.
Alternáló szerkezet
A hagyományos építésű „standard” gabona-vágóasztalok vágószerkezete alternáló mozgást végző kaszasínre szegecselt, 75–80 mm osztású, recézett pengesorból áll. A kaszaszerkezet hajtása normál vágású bolygóműves megoldású, a löketszám 100–1200 1/min, illetve lehet akár 2000 1/min is. A kaszaszerkezet leggyakoribb hajtási megoldása – kisebb munkaszélességnél – egyoldalas, de nagyobb munkaszélességnél lehet két oldalról is meghajtott. Az újabb fejlesztésű, hagyományos építésű vágóasztaloknál a kaszaszerkezet – a növényállapothoz való igazítása céljából – manuálisan, több fokozatban, általában ±100 mm hosszan állítható, és ezekhez repce aratására repcetoldatok szerelhetők be (2. kép).
A repce vagy kalászos gabona dőlt állományban való aratásakor a pergési veszteségek csökkentésére fejlesztették ki a – 100 + 600 vagy akár 800 mm – kitolható vágószerkezetű és betétlemezű, változtatható mélységű „Vario” vágóasztalokat. Ezeknél a vágóasztaloknál a vágószerkezet az adott tartományon belül hidraulikus munkahengerekkel a vezetőfülkéből vezérelten tolható ki (3. kép).
Egyes kultúrák a termésük egy részét alacsonyan, a talajhoz nagyon közel hozzák, repce esetében ez lehet akár 30–150 mm, szójánál 30–50 mm (pl. szójában ezek a legalsó csövek a legszebben, legjobban kifejlett, legértékesebb csövek). Így ezekben a kultúrákban a vágási veszteségek minimalizálására alakították ki a rugalmas kaszasínekkel a flexibilis vágószerkezetet.
A flexibilis vágószerkezetek bizonyos mértékig – 150–180 mm – tudják követni a talajegyenlőtlenségeket, vagyis a vágóasztalt alacsonyan lehet járatni, és az alsó becőket, illetve csöveket is be lehet takarítani.
A flexibilis vágószerkezetnél az alternáló kaszaszerkezet több részből álló csuklós-karos, előrenyúló mechanizmussal van felfüggesztve. Ez teszi lehetővé az előzőekben említett 150–180 mm-es függőleges elmozdulást (4. kép).
A csuklópont körüli elmozdulás, a rugalmas felfüggesztés követi a talajegyenlőtlenséget, így nagyon alacsony, 25-30 mm-es tarló maradhat vissza a kasza munkája után.
Motollakonstrukciók
Az alternáló kaszaszerkezet előtt álló növényt a vágás pillanatában a motolla támasztja meg. A motolla öt- vagy hatszögű palástján elhelyezett tűtengelyeinek görgői paralelogramma vezérlőpályán mozognak, és a megtámasztás pillanatában merőlegesek, majd fokozatosan a függőlegesből kifordulnak, a termény biztonságos levágása érdekében. Egyes típusoknál a motollaujj tengelyei különleges vezetőpályán mozognak, ami azt jelenti, hogy a motollaujjak helyzete forgás közben a betakarítandó növényzet morfológiai adottságaihoz igazítható. Egyes típusoknál a vezérelt motollaujjak 4 pozícióba állíthatók be (5. kép).
Ezen túl természetesen állítható a növényzet magasságától, illetve egyéb tulajdonságaitól függően a motolla kinyúlása, magassága, vagyis a szöghelyzete, valamint természetesen a fordulatszáma. A motollák hajtása mechanikusan, ékszíjhajtással, variátoron keresztül vagy hidrosztatikusan hidromotorról, a vezetőülésből szabályozva, a haladási sebességgel összehangoltan, egyes típusoknál automatikusan történik.
A motolla a megtámasztott, illetve a levágott terményt a jobb és bal menetemelkedésű, nagy átmérőjű terményterelő, középre hordó konzolcsigához tereli. Az újabb motollák tűtengely vezérlési megoldásainál a motollaujjak egészen a behordócsiga konzoljáig követik a levágott anyagot. A csiga középre hordó, nagy átmérőjű, lemezből kialakított, palástjára hegesztett csigalevelekből áll, a ferdefelhordóval szembeni résznél pedig vezérelt ujjak juttatják a terményt a ferdefelhordóra. A nagyobb munkaszélességű vágóasztalok vágószerkezete – a már említett módon – a motollaszerkezet, a behordó konzolcsiga is középen osztott, illetve csapágyazott (6. kép). A középre hordó konzolcsiga egyes típusoknál 4 irányban (le-fel, előre-hátra) is elmozdulhat.
Vágóasztalok, adapterek
A pergési, vagyis az adapterveszteségek további csökkentése céljából alakították ki a középre hordó csigás és a hátrafelé hordó szalagos vagy hevederes, illetve középre hordó előtét-hevederes vagy szalagos vágóasztalokat, adaptereket. A középre hordó szalagos vagy hevederes vágóasztaloknál a munkaszélességnek megfelelően két oldalról szállítják a levágott terményt a középső behordószalaghoz (7/a-b. kép).
A középre hordó szalag hajtása hidrosztatikusan, hidromotorokkal történik, jól szabályozható, a szalag fordulatszáma 32–228 1/min között szabályozható, a terményáram, vagyis a hozam nagyságától függően.
A középre hordó szalagos és középre bedobó szalagos vágóasztalok nagyobb munkaszélességű változatainál az egész vágóasztal is lehet két oldalról osztott kivitelű. A vágóasztal-alátámasztás pedig lehet csúszótalpak nélküli, csúszótalpakkal szerelt vagy támkerekes kivitelű. Ebben az esetben a vágási magasság is változik. Ez csúszótalpak nélkül 30–55 mm, csúszótalpakkal 40–140 mm, tehermentesítő támkerekekkel 120–560 mm.
A szalagos, hevederes vágóasztalok másik csoportját a hátrafelé szállító szalagos vagy hevederes vágóasztalok alkotják. Ezeknél a vágóasztaloknál a vágóasztal munkaszélességében a szalagok 4-5-6-7 szekcióban osztottak, a hajtás ebben az esetben is jól szabályozhatóan, hidrosztatikusan, hidromotorral történik. A szalagsebesség, illetve a fordulatszám 0–223 l/min között állítható be, a terményáramtól, illetve a hozamtól függően (8. kép).
A flexibilis vágószerkezetek a hevederes vágóasztalokon is alkalmazhatók (9/a-b. kép).
Ezeknek a kombinált konstrukcióknak a használatával, a jó kereszt- és hosszirányú talajkövetés eredményeként megvalósítható az alacsony tarlóval történő aratás, így csökken a levágatlanságból adódó veszteség. A hevederes behordószerkezet pedig szélesebb körű technológiai alkalmazást tesz lehetővé (10. kép).
A rendválasztók helyére szinte valamennyi ismertetett konstrukciónál felszerelhető repceoldalkasza. A repceoldalkaszák kettős mozgópengés, kettős löketű vágószerkezettel vannak építve. A hajtásuk megoldható mechanikusan, elektromotorral vagy a kombájn hidraulika-rendszeréről működtetett hidromotorral.
Családelvű megoldások
Az arató-cséplő gépeket, illetve adaptereket gyártó cégek a különböző áteresztőképességű, illetve tömegteljesítményű arató-cséplő gépekhez családelven kifejlesztett, különböző munkaszélességű vágóasztalokat ajánlanak. A CLAAS cég vágóasztalai, például a hagyományos konstrukciójú C 370-C 490 cm, a „CERIO” 560–930 cm, a „VARIO” 500–1380 cm, „MAX FLEX” 560–930 cm, „CONVIO” 770–1380 cm, a „CONVIO FLEX” 770–1380 cm, az összecsukható változat C 450 cm, ill. 540 cm. A JOHN DEERE arató-cséplő gépekhez is széles típus- és méretválaszték áll rendelkezésre. A 600-as sorozataiban a 600 R 16 – 35 R típusok között 490–1070 cm, a 620 F 610 cm – 635 F 1070 cm, 618 PF 550–1220 cm, 622 × 670 cm – 640 × 1220 cm, 630 FD 915 cm – 645 FD 1370 cm, 725 D 760 cm – 740 D 1270 cm.
A tengerentúlról, Kanadából a MacDon FD sorozatból az FD 130 915 cm – FD 145 1370 cm, a D-sorozat D 125 760 cm – D 145 1370 cm. A bemutatott gyártók típusain túl szinte valamennyi kombájngyártó, az AGCO csoporthoz tartozók, a DEUTZ-FAHR, NEW HOLLAND, Case IH, ROSTSELMASH stb., valamint az adaptergyártók, a CAPELLO, BISO, GERINGHOFF, CRESSONI, ZÜRN, HONNEY BEE stb. hasonló típus- és méretválasztékkal rendelkeznek.
Az összecsukható, felhajtható vagy teleszkóposan behúzható vázkeretű változatok hidraulikus munkahengerekkel gyorsan szállítási helyzetbe hozhatók. A merev változatok pedig a gyorskapcsolók és a multifunkcionális kapcsolófej oldása és a kardántengely szétkapcsolása után a ferdefelhordó hidraulikus munkahengereinek segítségével szintén gyorsan és könnyen szállítókocsira helyezhetők az áttelepüléshez vagy vonuláshoz. A kisebb munkaszélességű vágóasztalok szállítására egytengelyes, míg a nagyobb munkaszélességű változatok szállítására kéttengelyes, rugózatlan szállítókocsikat fejlesztettek ki. A szállítókocsikat az áttelepülésre az aratócséplő géphez lehet kapcsolni, vagy külön traktorral lehet vontatni.
Dr. Kelemen Zsolt
műszaki szakértő