Sok helyütt a csodában bíznak – abban, hogy a kalászosok képesek lesznek behozni a hátrányt. A repcék általában meglehetősen jó állapotban vannak.
Aszály és eső, hideg és meleg
Az utóbbi évek óta mindenre és mindennek az ellenkezőjére is kezd felkészülni a szántóföldek gazdatársadalma. Az, hogy néha mindent letarol az aszály (2022), még betudjuk a szeszélyes klímaváltozásnak, de 2024-ben már rendszerszintű anomáliának voltunk tanúi. Tavaly ilyenkor, egészen nyár derekáig, igen szép termésben bíztunk mind a kalászosokat, mind a tavaszi, kapás kultúrákat illetően, majd jött a szeptember végéig tartó forró szárazság, és elvitte, megbetegítette a kukoricát, napraforgót. Az aszályos indiánnyár kitartott egészen a repcevetés időszakáig, porba kellett vetni a magokat. Szeptember végére aztán megjöttek az esők, de a kalászosok még októberben is kaptak a szárazságból. Mindezek következtében a repce fejlett, jó állapotban vészelte át a telet, de az őszi gabonák kelése sok helyen egyenetlen és nehézkes, fejlődésük elmarad a kívánatostól. Igaz, az egész télen át tartó szárazságon a február végi eső sokat segített. Az enyhe tél másik nagy kihívása a növényvédelemé lesz. A kertészeti és szántón nevelt növények mélynyugalmát felzaklatta az enyhe január, a 7-10 fokokkal jelentkező február, igaz, a tartós hidegek, fagyok némileg visszafogták a beindult fejlődést, és remélhetően ritkították a kártevőket.
Vegyesen borús a kép országszerte
A MezőHír februári lapszámában közölt riport mégis vegyes képet mutat. Fejérben néhány termőterületen túlbokrosodottak a kalászosok, de a vetések zöme gyenge közepes, szerényen bokrosodott a szárazság miatt. Kórtani problémából egyelőre kevés van. Ami aggályos, az a klímaválság miatt várhatóan idén is bekövetkező hidegbetörés. A dél-alföldi régióban az október elején elvetett állományok szépek, erősek, fejlettek, egyöntetűek, a második, októberi vetési hullám állományai gyengébbek, heterogénebbek, párleveles állapotban vannak. A korai vetésekben jól dolgoztak a gyomirtók, a késeikben pedig csak most kezdenek kelni a veronikafélék, a tyúkhúr és általában a T1-es, T2-es gyomok. A lisztharmat már megjelent, de egyelőre a pocok-fenyegetés sem súlyos. Itt attól tartanak a növényorvosok, hogy ha melegebbre fordul az időjárás, és beindul a vegetáció, stresszkezelésre lesz szükség a várható vízhiány miatt. Zalában inkább gyengén bokrosodott vetéseket látni, de a szakértők abban bíznak, hogy ezeken még segíthet a meleg, a csapadék és a tápanyag.
Győr-Moson-Sopron vármegyében a legszárazabbak a talajok most. Ott az állományok zöme novemberben került a földbe, fejlettségük gyenge-közepes, a bokrosodás legelején járnak, de legalább kisebbnek tűnik a pocok-fenyegetés. Jász-Nagykun-Szolnok területén gyengék az állományok. Sok gazdaság novemberben vetette a búzát, a kevés csapadék és a hideg nem tett jót. A korábban elvetett árpák sokkal jobban néznek ki, azokban már némi lisztharmat is előfordul. Békésben a szokásosnál hűvösebb november volt az oka annak, hogy az őszi fertőzés elmaradt, és hasonló a helyzet Szabolcs-Szatmár-Beregben is. Ott az elmúlt évek ismétlődő aszályokat már nem tompítja a felszínt kissé átnedvesítő csapadék: most is szárazság van, nem számít, ki mikor vetett, a szálakban áll a nem bokrosodó növényzet. Ott még a másutt jó állapotú repce is csak 2–4 leveles, és az árpa sem sokkal szebb, mondják. Ugyanakkor Borsod-Abaúj-Zemplénben és Bács-Kiskun vármegye déli részén elégedett hangokat hallani a búzaállományról – írja a MezőHír összegzése.
