A biogáztrágyák és hígtrágyák esetén leggyakrabban csupán a nitrogén, foszfor, kálium tartalomra koncentrálunk, azonban a bennük lévő szerves anyag minősége kulcsfontosságú, hiszen a humuszanyagok építőköveként szolgálhat talajainkban.
A hazánkban létesített biogázüzemek jó része az állati hígtrágyát kiválóan hasznosítja többféle, nagyobb, szárazanyag-tartalmú szerves hulladékkal és melléktermékkel házasított formában. A biogázüzemekből kikerülő trágya (fermentációs maradékanyag) mindenképpen előnyt élvez a hígtrágyával szemben, hiszen a higiénés paramétereknek való megfelelés esetén közvetlenül forgalomba hozatali és felhasználási engedéllyel rendelkező termésnövelő anyagként, szervestrágya-készítmény formájában hasznosulhat a szántóterületeken (36/2006 FVM rendelet). Ezzel szemben a hígtrágyák esetében, ha nem kerülnek be a biogázüzembe, 70 °C-on legalább egy órán át szükséges higiénizálni őket (142/2011/EU és 1069/2009/EK rendelet) annak érdekében, hogy engedéllyel rendelkező, forgalomba hozható termésnövelő anyag válhasson belőlük.
A hazánkban működő mezőgazdasági és élelmiszeripari hulladékokat hasznosító biogázüzemekben a sokféle alapanyagnak köszönhetően a folyamat végén könnyen hasznosuló, nitrogénben gazdag, jellemzően sötétbarna, sötétszürke színű, jellegzetes szagú biogáztrágya (fermentációs maradékanyag) keletkezik, amely igen hosszú időtartamú anaerob fermentáción esik át, hiszen a fermentorokban jellemzően 35–50 napot tartózkodik, melyet 5–7 hónapos tárolási időszak követ. Érdemes szemrevételezni egy frissen, a fermentorból kikerülő biogáztrágyát, illetve ennek több hónapon át tárolt változatát, amely jóval sötétebb tónusú színvilággal rendelkezik.
A huminsavak képződése és jelentősége
A hosszú fermentációs folyamat ideális feltételeket teremt a nagy molekulatömegű huminsavak képződéséhez, amelyek mennyisége az idő előrehaladtával tovább gyarapszik a lagúnákban és a zárt tartályokban. A hazai huminsav-kutatások több évtizedre tekintenek vissza. E sokoldalú, talaj- és növénykondicionáló hatású vegyületeket jellemzően barna kőszénből, leonarditból vagy tőzegből vonják ki. A biogáztrágyák azonban természetes formában is tartalmazzák ezeket, anélkül hogy bármiféle fizikai-kémiai átalakításon átesnének. Ráadásul a biogáztrágyák jellemzően 2–10%-os szárazanyag-tartalommal rendelkeznek, kijuttatásuk tartálykocsival, megfelelő hígítás mellett öntözőrendszerek segítségével kiválóan hasznosulnak.
A huminsavtartalom különbsége biogáztrágya és hígtrágya esetében
A hígtrágyák jóval szerényebb huminsavkészlettel rendelkeznek. Ahhoz, hogy e nagy értékű szerves komponens mennyisége gyarapodjon, hosszabb tárolási időszakra van szükség anaerob körülmények között. Ez a folyamat lehetőséget teremt arra, hogy a huminsavak építőkövei magasabb kondenzációs fokú, kén- és nitrogénbázisú funkciós csoportokat tartalmazó szerves makromolekulákká alakuljanak át.
Vessünk néhány pillantást arra, hogy a különböző készítmények, természetes földtani képződmények, biomassza anyagok, komposztok milyen mennyiségű huminsavat tartalmaznak átlagosan:
– jellemzően zöldhulladékból készült komposztok 4–5%,– a lignit, mint fiatal barnaszén 15–30%,
– tőzeg esetén a szervesanyag 60–85%-a,
– biogáztrágya esetén egyes vizsgálatok alapján: 4–8 gramm/liter,
– hígtrágya.
A biogáztrágyák eredeti állapotukban is tartalmaznak huminsavakat. Lúgos kémhatásuknak köszönhetően lehetőséget biztosítanak arra, hogy huminsavtartalmuk természetes eredetű anyagokkal történő dúsítás révén tovább növekedjen. Teljesen jogosan merül fel a kérdés, hogy a biogázüzemekben keletkező kiváló minőségű trágyák (fermentációs maradékanyagok) piaci értékelésénél miért nem veszik figyelembe ezt a rendkívül értékes komponenst.
A lignit szerepe a trágyák dúsításában és az ammónia megkötésében
Ehhez kínál megoldást a hazánkban bányászott lignit, amelynek hasznosítása az utóbbi években jelentős fordulatot vett. Szerves talajjavító anyagként rendkívül sokoldalúan alkalmazható: közvetlenül termőtalajra kijuttatva, illetve biogáztrágyába vagy hígtrágyába keverve is csökkenti a nitrogénveszteséget. Az ammónia megkötése kulcsfontosságú, mivel a hígtrágyák – különösen a biogáztrágyák – lúgos kémhatásuk miatt gyakran magas ammónium-nitrogén/nitrát-nitrogén aránnyal rendelkeznek, ami elősegíti az ammónia gáz formájában bekövetkező nitrogénveszteséget. A lignittel, mint adalékanyaggal megvalósuló dúsítás egyik fontos hozadéka, hogy a lúgos kémhatású biogáztrágya és hígtrágya huminsavkészlete számottevően gyarapodhat.
Mikrobiológiai aktivitás és trágyák összehasonlítása
Joggal vetődik fel a kérdés, vajon érdemes-e vizsgálni egy hígtrágyát, biogáztrágyát – melyek anaerob környezetből származnak – hasznos mikrobacsoportok száma és aktivitása tekintetében, mint pl. szabadon élő nitrogénkötők, foszfátoldó talajbaktériumok, aerob cellulózbontók. A válasz egyértelműen igen, hiszen nagyon jó összehasonlítási alapot jelentenek más biomassza típusú anyaghoz, termésnövelő készítményhez képest.
Nézzünk pár tájékoztató jellegű adatot ezzel kapcsolatban (1. táblázat).
Az 1. táblázatban foglalt számok alapján jól kitűnik, hogy a kiváló minőségű hazai biomasszából nyert komposztok, biogáztrágyák hozzájárulnak termőtalajaink mikrobiológiai aktivitásának fokozásához, jellemzően a hasznos mikrobacsoportok hordozóanyagaként is szolgálnak.
A csírázásgátló hatás és növényvizsgálatok jelentősége
Végül, de nem utolsósorban a jó mezőgazdasági gyakorlat szempontjából nélkülözhetetlen, hogy képet kapjunk a biogáztrágya vagy hígtrágya-dózishatárhoz kötött esetleges csírázásgátló hatásáról, amely 16 napos tenyészedényes növényvizsgálattal jól ellenőrizhető. Nagyon nem mindegy, hogy a gyakorlatban jól bevált 20–60 t/ha dózisokat hogyan alkalmazzuk tenyészedényes növénykísérletben és hogy milyen szempontokat követünk (2. táblázat).
A vizsgálatnak fontos eleme annak nyomon követése, hogy milyen a csírázás dinamikája az adott időpontokban a 25 magból hány csíranövény kelt ki, hány százalékot mutat a csírázási index. Üvegházi vagy fólia alatti termesztési rendszerben nemcsak a növénymagasságot érdemes vizsgálni, hanem 25–30 nap elteltével a növényi biomassza tömegét is, amely értékes információt ad a kezelés hatásáról. Ilyen vizsgálatokhoz célszerű nagyobb térfogatú, több talajt vagy termesztőközeget befogadó edényt használni (0,5–0,6 dm³).
Szolnoky Tamás
okleveles környezetgazdálkodási agrármérnök
Agrogeo Kft.
Agrárágazat Tudástár: Biogáztrágya huminsav-tartalma – A biogázüzemek fermentációs maradékanyagai a hosszú anaerob érlelés miatt a hígtrágyáknál nagyobb mennyiségű, természetes eredetű huminsavat tartalmaznak, ami javítja a talaj szervesanyag-készletét, a tápanyag-megkötést és a mikrobiológiai aktivitást, ezért értékelésüknél nemcsak az NPK-tartalmat, hanem a szervesanyag minőségét is figyelembe kell venni.
