Gyümölcstermesztés: annak van esélye, aki több lábon áll

Az utóbbi években egyre inkább már csak szaklapok archív fotóin látni olyan gyönyörű barackot, mint például a keceli Lehőcz József családi kertészetében. A klímaváltozással érkező extrém időjárási szélsőségek idén totális kárt okoztak a korai fakadású csonthéjasokban, így a gazdaság azt fontolgatja, újra a borászat felé fordul a közeljövőben, hogy stabilizálja bevételeit.

Borszőlő, barack, bodza, bárány

– Idén majdnem 40 éve óta vagyok itt, Imrehegyen. Lépésről lépésre gyűjtögettem a földeket. Főként borász vonalon dolgoztam úgy harminc-harmincöt évet, aztán hét-nyolc éve jött egy váltás az életemben, azóta már csak a mezőgazdaságra koncentráltam, de lehet, hogy a következő években újra teszek egy fél fordulatot a borászat felé – mondja Lehőcz József, a Like Fruit Kft. vezetője, borász.

– Most is van 55 hektár szőlőnk, 25 hektár vegyes gyümölcsösünk, ebből 12–13 hektár barack: sárga és őszi, nagyon jó fajtákkal. Idén sajnos ez teljesen elfagyott. Van még 5–6 hektár meggy, és egy másik 5 hektáron bodzát termesztünk.

A Homokhátság déli részén, Kecel, Imrehegy és Kiskőrös térségében működő gazdaság családi, mezőgazdasági előzmények révén jött létre. – Volt egy kis szőlőnk is, de apám főként juhászként volt ismert. Tenyésztési szinten nagyon magas minőséget képviselt, például a kosokat a Kaposvári Egyetemről és szalkszentmártoni TSZ-ből hozta. Nem volt sok birkánk, 350–400 darab körül mozgott a számuk, de mindig kiemelkedő minőséget adtunk, amit a széles vevőkör is elismert annak idején – mondja Lehőcz József, és amint folytatja, vidám mosolyra fakad. – Az állatok iránti szeretet olyannyira megmaradt, hogy egy kis szeletet visszahoztam belőle. Mikroállattartó telepként üzemelünk itt, Imrehegyen, és összevásároltunk 6–7 angol suffolk anyajuhot, mind le is ellett, most van kilenc bárányunk, és egy szép tenyészkosunk. Fűnyíróként is hasznosítjuk őket – mondja tréfásan, szeretettel a hangjában a gazdaságvezető. Hozzáteszi, az állatoknak jó dolguk van, a szabadban legelészhetnek, s csak természetes táplálékot kapnak.

Fagyos barackmérleg: tonnák helyett pár darab

Sajnos kevesebb derűs pillanat következik, amikor a kertészeti ágazatról kérdezem Lehőcz Józsefet. Mielőtt bármit is mondana, megmutatja telefonján a tavalyi termést. A képeken valóságos idill köszön vissza: fürtökben termettek a kitelt, húsos, aranysárga, mélypiros-bordó, hatalmas, sárga- és fehérhúsú barackok. Mindez egy igényesen karbantartott, felerészben növénytakaróval védett sorközökkel művelt ültetvényen. Ahol idén nemhogy tíz tonnák nem, de talán két kosárra való gyümölcs sem termett a katasztrofális fagy miatt…

– Három éve vásároltunk egy 10–11 hektáros területet. Szomorú úton jutottunk hozzá, korábbi gazdája sajnos elhunyt, és a család nem kívánta továbbvinni. Az első évben semmi nem volt rajta, nagyon elhanyagolt állapotból hoztuk vissza. A nagy munkának lett is eredménye a második évben. Noha a tavalyi, tavaszi hidegek is súlyosan károsították a korai fajtákat, 20–30 tonnát hoztak a barackok. Ma már teljesen felújított, kipótolt a terület, ahol hat hektáron kajszibarack van: főként olasz és francia fajták, mint Delice-cot, Flavor-cot, Maya-cot és a többi, gyönyörű külalakkal, csodálatos zamatokkal… A maradék 4 hektáron őszibarack van.

A klímaválság tünetei

Nem állom meg, hogy közbe ne kérdezzek a szakembertől: hogyan mertek belevágni a baracktermesztésbe 2023-ban? Már a 2010-es évek vége óta attól hangos a kertészeti szakma, hogy a klímaváltozás súlyosan kockázatossá teszi a korai barack, szilva, sőt, már egyes almafajták termesztését. A rendkívül enyhe februárokon megindul a zsendülés, megnyílnak a fák, ám a felborult időjárás márciusban és áprilisban is súlyos, hosszan tartó és akár mínusz 8–12 fokos hidegekkel tarolja le a leendő termést.

– Utólag valóban jogos a kérdés, de én mindig inkább a megoldást, a lehetőséget keresem. Akkor az egybefüggő ültetvény megvásárlása kedvezőnek tűnt. Továbbá akkor még kedvezően, 80 százalékos támogatási intenzitás mellett tudtunk belevágni egy nagyszabású beruházásba, és 120 millió forint értékben költöttünk 4 darab korszerű szélgépre. Tavaly ez elegendő volt ahhoz, hogy ha nem is jó vagy közepes, de legalább olyan termésünk legyen a fagyok ellenére, ami a költségeinket, a hiteltörlesztést finanszírozta.

József elmondása szerint az idei esztendő termését sajnos nem lesz nehéz leszüretelni. – Most, tavasszal viszont elképesztő kárt szenvedtünk el. Március 18–20. között, pont József-napkor tartósan, már este 7–8 órától fogva mínusz 8–8,5 fok volt, és másnap is csak mínusz 5,5–6. Ez mindent elvitt. Az őszibarack ugyan mutatott volna 50–70 tonnát a 3,5 hektáron, de most soronként meg lehet számolni, hány szem maradt. Soha nem volt még ilyen – mondja keserűen.

Védhetetlen kitettségek

A problémát súlyosbítja, hogy a Lehőcz-gazdaság két okból sem támaszkodhat az állami kárenyhítésre. Az első okot nemcsak ők, hanem számos más gazdaság is szenvedi: miután a rendszer a korábbi évek átlagából képezi a kárenyhítés bázisát, ha az előző termések is elmaradtak, akkor egyszerűen nincs alap a méltányos kárrendezésre. – Ráadásul mi új kertészetként vagyunk a rendszerben, nincsenek előző évek, az ültetvényt csak két éve vásároltuk, nincs bázisévünk, így semmit nem kaptunk. Pedig a tavalyi évben legalább 60 millió forint kárenyhítést kellett volna kapnunk. A szőlőnél is voltak károk, ott kiszámolták, hogy 33 millió járna, gyümölcsnél 29 millió, de egyikből sem láttunk egy fillért sem.

A gazdaság ennek ellenére a beruházáson túl is nagy erőfeszítéseket tesz a fagyvédelem érdekében. – Kiváló eszköz a szélgép, hatékony és jól kifejlesztett berendezés. Ugyanakkor minden évben várhatóak olyan időjárási extrémitások, amikkel szemben nem lehet védekezni. Ha öntözőgéped van is, a légköri aszállyal már az sem tud mit kezdeni. Ilyen a fagyvédelem is, ha szállított fagyok jönnek, vagy fél napokon át kitart a mínusz 8–10 fokos hideg, azt nincs rendszer, ami elhárítaná. A kisugárzó fagy ellen tudunk tenni, ott van esélyünk. A szállított fagy – amikor hidegfront jön északi irányból – ellen semmi nem segít. Ez idén a Balkántól Törökországig mindenhol elvitte az almát is, volt, ahol 1500 hektár egyben elfagyott. Ezért én a kombinált védekezés híve vagyok. A szélgép mellett füstöléssel, fűtéssel, a növények tápanyag-szükségletének kielégítésével, mikroelemek – például kálium, bór, cink – nagyobb mennyiségben való hozzáadásával erősítettük a védelmet. Csak bálából több százezer forintnyit égettünk el. Szóval, mindezek mínusz 5–6 fokig működnek, de idén mínusz 8–9 fok volt, ez ellen semmi nem véd.

Művelésmód-ok

Lehőcz József szőlész-borász szakértőként azt is komoly problémának tartja, hogy itthon a nemesítés nem tartott lépést az időjárás-változás tempójával. – Nagyon nehéz így felkészülnünk a jövőre. Régen a szőlőket a hideg telek miatt takartuk, most már a tavaszi fagy ellen kellene. Az elmúlt 30–40 év nemesítései nem erre készültek. Korai fakadású, de késői érésű fajtákat termesztünk, ez pedig a lehető legrosszabb kombináció. És nem is csak a szőlőnél vagy más gyümölcsöknél, hanem a szántóföldeken is. Minél tovább földben a gabona, vagy érésben a gyümölcs, annál több ideig van kitéve a klímaváltozás szélsőségeinek.

E szélsőségek egy részét, így az eróziót és a talajnedvesség kipárolgását a talajműveléssel is igyekeznek ellensúlyozni. – Minden második sort füvesítjük, a másikat tárcsázzuk, és ezt a rendet évente cseréljük. Ezzel próbáljuk a kipárolgást csökkenteni. 2024-ben nemcsak aszály volt, hanem légköri aszály és hősokk is, de olyan erős, hogy a fiatal szőlők visszafejlődtek vagy kiszáradtak. A gyümölcsös jobban bírja, de ott is figyelünk a talajtakarásra. Ahol van takarás, ott kicsit kisebb a hőterhelés, és nyilván kisebb a nedvességvesztés.

A fentebb említett idilli baracktermést ábrázoló képekhez hasonlóan elkeserítő, amikor József a barackvásárlók hosszú listáját mutatja telefonján. – Ha van termés, kapkodnak érte. Amikor kezdtük, nem volt egy vevőnk sem. Most több mint 200 partnerünket tartom nyilván, akik keresik. Van, aki továbbértékesíti, piacra veszi, van, aki befőzi lekvárnak, lefőzeti pálinkának. A sárgabarackért szó szerint veszekedtek, már akkor, amikor volt…

A Lehőcz-kertészet definíció szerint cefrének valót nem is termeszt: ő a gyümölcstermesztésért elkötelezett, és nem kérdi, ki miért vásárol tőle.

Hiányzik egy erős hazai márka

Mindezek után adódik a kérdés: ha ilyen tempóban válik kockázatossá, kitetté a barack- és szőlőtermesztés, mit tervez a következő évekre? Lehet-e újra a már említett borászat egyfajta menekülő-útvonal?

– Alapból borász a végzettségem, és 30 évig ezzel foglalkoztam. Most újra fontolgatjuk, hogy visszatérünk ehhez, főként ha a piac és a klíma nem kedvez a gyümölcsnek. De látom, hogy nehéz a borral is Magyarországon. Tudom, sokat beszélnek manapság arról, hogy milyen reneszánszát éli a borászat, a borkultúra, és vannak is a kirakatban szép borok-borházak… De valahogy ellentmondásosan állunk ehhez. S ebben benne van a túlzó zéró toleranciától kezdve a mértékletes, valóban kulturált, az ízekre, a bor világára koncentráló fogyasztás hiánya is. Értem én, hogy a balesetbiztonság miatt kell a szigor, de ismerve a mai fiatalok, felnőttek szórakozási szokásait, hogyan akarjuk, hogy bonyolult szervezés, nagy költségek nélkül lehessen elmenni egy borbemutatóra, kézművessör-bemutatóra, közösségi rendezvényre? A másik az, míg az olaszoknak van Chiantijuk, az osztrákoknak Veltelinijük, a franciáknak Cabernet-jük, mi nem tudunk egy markáns irányt mutatni. Cserszegi? Kékfrankos? Furmint? Nincs egy erős nemzeti márkánk. A kadarka is eltűnt az Alföldről. Butikborászatok próbálkoznak, de nagy tételben nincs egységes arculat – fejti ki Lehőcz József.

Felmerül a kérdés, amit manapság újból elő-elővesznek: az alkoholmentes változatok érlelése. A szakember úgy véli, technológiailag meg lehetne csinálni, de egy 5–10 ezer hektós pince ehhez kevés. – A piac is nehéz: 3–4 nagy szereplő uralja, a többiek kiszorulnak. Nekem csak annyi célom van, hogy ha baj van a szőlőpiacon, tudjak tárolni, és majd folyóborként értékesítsem.

Központi gond az árrés mértékű áfa…

A gazdaságvezető elszánt még a gyümölcságazat terén is. A kérdésre, sajnos sok más kertészettel párhuzamosan, tervezik-e, hogy felszámolják az ültetvényeket, azt mondja, próbálkoznak még pár évet. – A szőlő a fő bevételi forrás, a gyümölcs kiegészítő, és az is marad. Eredetileg is szerepelt a céljaink között, hogy a gyümölcstermesztés elsősorban az értékesítési időszak meghosszabbítása, kitolása miatt volt érdekes. A gyümölcs nyáron is pénzt hoz, míg a szőlő csak szeptember–december között – mondja.

A jövőt érintő kilátásokat természetesen a magyarországi kertészeteket két másik, súlyos tehertétele is befolyásolja: az európai összevetésben rekord magas, 27 százalékos áfa és a kezelhetetlen munkaerőhiány. – Én is úgy gondolom, mint sokan a szektorban, hogy egy 6–10 százalék körüli áfa letisztítaná a piacot. Ha a magyar eper 3000 forint, de importból jön 1000-ért, valami nem stimmel. Ez csak úgy érheti meg valakiknek, hogy ügyeskednek. Jártam munkalátogatáson az USA-ban, ott 7–10 százalék az áfa, és automatikusan levonják a fizetéskor. Itthon a 27 százalék sokakat csalásra ösztönöz, mert ez már árrés mértékű! Ha jelentősen mérsékelnék, az a termelőtől a vásárlóig érő láncon pozitív hatást fejtene ki – mutat rá a gazdaságvezető.

Alkalmazkodás

A Lehőcz-gazdaság a munkaerő-utánpótlás terén is az előremenekülést választotta. – Nehezen oldjuk meg. Próbálunk mindent gépesíteni, de a metszést valakinek meg kell csinálni. Helyi romák jönnek hozzánk, akik évtizedek óta dolgoznak velünk. Úgy mondanám, ők az évtizedek során jól alkalmazkodtak a többségi elvárásokhoz, modellhez, a problémánk éppen az, hogy a létszámuk évről évre csökken. Román állampolgárságúakkal pótoljuk ezt a hiányt, de mindig újakat kell betanítani, mert egyre kevésbé akar bárki magyarországi kertészetben dolgozni, mennek tovább, nyugatra.

Megkérdezem Józsefet az ázsiai munkaerőről szerzett tapasztalatairól, miután – igaz, elsősorban az állattenyésztési szektorban – jellemzően pozitívan írják le szorgalmukat, az állatokkal való bánásmódjukat. – Igen, ide is jönnek már ázsiaiak is, vietnámiak, thaiok, de komoly probléma a nyelvtudás kölcsönös hiánya. A másik probléma, hogy jellemzően fizikailag nem olyan terhelhetőek, teherbíróak, mint a korábbi munkaerő.

Lehőcz Józsefék így hát beruháznak, védik a még mindig impozáns ültetvényeket, próbálják megőrizni a kertészetet. – De az biztos, hogy az időjárás, a piac és a szabályozás együtt nagyon nehézzé teszi a mezőgazdaságot. És csak annak van esélye, aki több lábon áll, és alkalmazkodik.