A fésülő rendszerű kalásztépő adapterek

A 80-as évek végén egy olyan forradalmi megoldástól volt hangos a nemzetközi és hazai szaksajtó, amely alternatívaként szolgált a kombájnok betakarítási teljesítményének a növeléséhez. A brit fejlesztésű fésülő rendszerű kalásztépő adapter bombaként robbant be akkoriban a köztudatba, de végül mégsem nyert akkora teret magának, amekkora perspektívát annak idején láttak benne.

Maga a fésülő rendszerű betakarítás egyáltalán nem új keletű találmány volt, hiszen a hüvelyesek betakarításánál az egy menetes zöldbab- és borsóbetakarító gépeknél, illetve a hazai fejlesztésű, vontatott FZB zöldbabbetakarító gépnél már itthon is alkalmazták. Viszont a gabonabetakarításban való alkalmazására maximum az orosz gyártók próbálkoztak az SZK-5 típusokra, hogy egymenetessé tegyék és megkönnyítsék az északi területeken történő gabonabetakarítást.

A brit AFCR Mezőgazdasági Kutató Intézet kutatói láttak hozzá a fésülő rendszer gabonabetakarítási technológiába való adaptálásához. Először egy vontatott betakarítógépet konstruáltak a kalásztépő technológia gyakorlatban történő kivitelezésére. A fésülő adapterrel szerelt gépet 1987 nyarán próbálták ki először aratásban. Elsőként egy kisebb, 2 méteres munkaszélességű prototípust építettek, magtartály nélkül, majd elkészült egy nagyobb betakarítási szélességű, magtartályos változat is. A fejlesztési tervek kivitelezését, életre hívását és a prototípusok legyártását az akkoriban itthon is jól ismert, mai napig gépgyártással foglalkozó brit SRE Shelbourne Reynolds Engineering cég végezte.

Jelentős teljesítmény, de korlátozott képesség

A fésülő rendszerű adapter lényegében, vázszerkezet szempontjából nagyon hasonlít egy hagyományos vágóasztalhoz. Itt viszont motolla és kaszaszerkezet helyett egy rugalmas, fogazott, fésű rendszerű tépőlécekkel szerelt 6-8 lapátos szedődob végzi a munka dandárját. A fésülődob fordulatszáma 300–1000 f/min között volt változtatható. A dob a menetiránnyal szemben forogva, a forgatott lapátok segítségével letépte a szárról a kalászokat, amelyek az asztal alján a középre hordó csiga felé futó hevederekre hullottak. Az adaptertől a terményt már hagyományos kaparóléces felhordó továbbította a cséplőrendszerbe. Vontatott gépbe még egy speciális dobszeparátort és egy leválasztórotort építettek a magleválasztáshoz. A kiválasztás hatékonysága így 95% volt, a szalmában maradt szem aránya pedig nem volt több 1–1,5%-nál. A kis, 2 méteres gép 10 t/h betakarítási teljesítményre volt képes, míg a nagyobb változat 24 t/h teljesítményt is elért. A vizsgálatok alapján azt becsülték, hogy egy 6 méteres kombájnadapteres verzióval – mivel 80–90%-kal kevesebb szalma kerül be a kombájnba – a haladási sebesség megduplázható, a teljesítmény 35–100%-kal növelhető a hagyományos vágószerkezettel üzemelő konstrukciókhoz képest. A gép kedvező sebességtartománya állománytól és hozamtól, illetve nedvességtartalomtól függően 6–16 km/h között volt. 1988-ban el is készítette az SRE cég az első, 25 darabos nullszériát a Stripper kalásztépő adaptercsaládból 3; 3,6; 4,2; 4,8; és 6 méteres munkaszélességekben. Ezeket a gabona betakarítása mellett szárazbab, borsó, lenmag betakarításában is kipróbálták, a gép saját hazáján kívül Németországban, Hollandiában és hazánkban is.

Az USA-ban és Kanadában kritikusak voltak

A prototípust Észak-Amerikában és Kanadában is kipróbálták. A tesztek során sok kritikát fogalmaztak meg. Az volt a tapasztalatuk, hogy álló, homogén állományú búzában optimálisan dolgozott az új adapterkonstrukció, viszont néhány búzafajta kalásza „felrobbant”, amikor a kalásztépő fésülő fogai közé ért, és a szemek szanaszét repültek. Azt is felrótták az új megoldásnak, hogy a szár dőlésének iránya is befolyásolta a teljesítményt, ha az nem volt az adapter számára optimális irányú. A vélemények eltérőek voltak, mert egyes szakemberek nem jósoltak nagy jövőt az ötletnek, míg mások azt latolgatták, hogy a 2000-es évekre akár évi ezer darab is gazdára találhat a tengerentúli piacon.

Azt viszont elismerték, hogy főleg az északi területeken, ahol a szalma akkor is nedves vagy zöldebb, amikor már a szem betakarítható lenne, előnyös az alkalmazása. Ezeket az előnyöket egyes európai felhasználók is megfogalmazták, továbbá hozzátették, hogy megfelelő haladási irány esetén a dőlt állománnyal is sikeresebben megbirkózik, mint a hagyományos vágószerkezet. A gyártó csak nagy hozamú területekre javasolta a fésülő adapterek alkalmazását. A következő évben tovább tökéletesített szériák készültek az SRE Stripper adapterből. A hazai próbák a honi éghajlati viszonyok között magas pergési veszteséget mutattak az adapternél, bár a teljesítménynövelő hatása itt is igazolt volt. Itthon már a 90-es évek legelején, a szerkezetváltás küszöbén akkora recesszión ment át a mezőgazdaság, hogy egy a korábbiaknál jóval drágább adapternek még az előnyei ellenére sem lett volna piaca. Az 1989 nyarán, kedvezőtlen körülmények között rendezett franciaországi, nagyszabású bemutatón nem teljesen érett állományban az újabb széria tagjai nagyon meggyőző munkát végeztek 10 km/h munkasebesség mellett. A kedvező bemutatkozásnak meglett az eredménye, hiszen 5 adapter azonnal gazdára talált.

A világrekord meggyőzte a kétkedőket is

Az igazán nagy előrelépést a szakmai elismerésben az angliai Lincolnshire grófságban felállított világrekord hozta el 1990 nyarán. A 7,5 órás átlagos műszakidő alatt 44,8 t/h tömegteljesítményt és 5,6 ha/h területteljesítményt értek el egy SRE Stripper adapterrel szerelt CLAAS COMMANDOR 228CS kombájnnal. Ezt a rekordot 9,12 t/ha terméshozamú Fortress fajtájú búzában sikerült elérni. A szemtermés nedvességtartalma 13,9%, a térfogattömege 78,2 kg/dm³ volt. Az angol Mezőgazdasági Szaktanácsadó Szolgálat szakembereinek jelenlétében lefolyt betakarítás eredményét rögzítették a Guinness-rekordok könyvében. A legnagyobb benyomást a szemtanúkra és az érdeklődőkre talán az tette, hogy ezzel az eredménnyel egy olyan rekordot adtak át a múltnak, amely a maga 20,65 t/h teljesítményével tulajdonképpen szintén igen jó eredménynek számított. Mindez azokat igazolja, akik a fésülő szerkezetű betakarító adapter használatában nagy teljesítménynövelési lehetőséget láttak. Az elmúlt 3 évtizedben, ha nem is terjedtek el széles körben a fésülő rendszerű adapterek, de azokon a területeken, ahol az éghajlati viszonyok között a konstrukció előnyei jól kihasználhatók, napjainkra népszerű lett az alkalmazásuk.

Jelenlegi kínálat

A fél évszázados jubileumát nemrégiben ünneplő Shelbourne Reynolds Engineering jelenleg gabona, fűmag és kender betakarítására a C szériát, míg gabona, illetve rizs betakarításra az X sorozatot kínálja. A CVS és CSD családból 3,6–9,6 között méretosztályban hat modell érhető el, míg az XCV, illetve XCS sorozatból 9,6–12,6 méteres tartományban három modell közül választhat a felhasználó. Az RSD szériát kifejezetten rizs és fűmag betakarításához fejlesztették.

A CVS és XCV adapterek változtatható sebességű szíjhajtással vannak felszerelve, amely lehetővé teszi a kezelő számára a fésülő rotor sebességének beállítását a fülkére szerelt kapcsoló segítségével. Az RSD verzióknál ez már nehézkesebb, itt a szíjtárcsák felcserélésével lehet a fordulatszámarányokon változtatni. Az adapter fésülő rotorjának működése nagyon kíméli a szemeket, így a Shelbourne adapterek népszerűek a vetőmag-termesztők körében. Az a tény, hogy a cséplés nagy része az adapterben történik, azt jelenti, hogy a kombájn cséplőrendszere lelassítható, a szemkárosodás, szemtörés elkerülése érdekében. Az úttörő fejlesztést kínáló gyártó nem maradt versenytársak nélkül, Európában már ukrán gyár is kínál hasonló konstrukciójú, bár szerényebb műszaki színvonalú fésülő adaptert. A tengerentúlon viszont több cég is a portfóliójába vette a kalásztépő adapterek gyártását. Kanadában például a K-Hart Industries tavaly bővítette kínálatát a Raptor kalásztépő adapterszériával, amelyből az első nullsorozatot idén értékesíti hazájában. A kansasi Applequist Manufacturing Inc. szintén fésülő rendszerű adaptereket kínál 5-féle méretben, Falcon családnévvel.

Farkas Imre