Ellenőrizzük az őszi gabonafélék vírusfertőzöttségének alakulását!

Írta: Agrárágazat-2022/3. lapszám cikke - 2022 április 03.

Jelenleg az ősszel elvetett gabonafélék nyugalmi állapotban vannak. Az áttelelt gabonafélék virológiai állapotának átfogó felmérését mindenesetre a téli időszakot követően, az időjárástól függően március végén és április elején célszerű elvégezni. Meg kell jegyezni, hogy az elmúlt év szeptembere igen meleg és csapadékmentes volt. Ennek következtében nehézkes volt a talaj előkészítése a vetéshez.

Az őszi búza vetése általában az őszi árpáét követi. Az elmúlt ősszel optimális időben az őszi búza mintegy 70 százalékát sikerült elvetni, így még novemberben is folytatták ezt a munkát, sőt találkoztunk decemberi búzavetéssel is, reménykedve abban, hogy ezek a vetések még kicsíráznak, adott esetben a hó alatt bújnak elő. A tél enyhének volt ítélhető, általában nem volt túl hideg, de sajnos a várva várt hótakaró az ország nagy részén elmaradt. Így a kártevők és kórokozók könnyedén át tudtak telelni. A gabonafélék közül a legérzékenyebben az őszi árpa reagál a kelés után bekövetkezett biotikus és abiotikus tényezők változására. Ez a reakció a levelei sárgulásában és növekedési, valamint fejlődési depressziójában nyilvánul meg. Az élettani sárgulás gyakorta jár enyhébb növekedésbeli depresszióval, de törpülést sohasem okoz, és a fejtrágyázást követően a növény újra kizöldül. A vetések tavaszi vírusfertőzöttségének ellenőrzésénél három, csaknem minden évben fellépő és nagy termésveszteséget okozó gabonavírus jelenlétére kell koncentrálni, melyek a következők: az árpa sárga törpeség vírusok, a gabona sárga törpeség vírus és a búza törpeség vírus. Az ezekre a vírusokra vonatkozó ismereteket, valamint a tünetek leírását az alábbiakban foglaljuk össze.

Az árpa sárga törpeség vírusok

(Barley yellow dwarf viruses)

Az árpa sárga törpeség vírusok a gabonafélékben (1. kép) a legnagyobb gazdasági károkat előidéző vírusbetegségek közé tartoznak. Magyarországon való előfordulásukról és kártételükről 1967 óta vannak adataink.

1. kép. Árpa sárga törpeség vírus tünete őszi árpán. Búzánál és zabnál a sárga szín mellett gyakran a levélvörösödés is megfigyelhető

A világon mindenütt jelen vannak, ahol gabonaféléket termesztenek. Hazai viszonylatban csaknem minden évben problémát okoznak, különösen a korai vetésű őszi árpában. A gabonafajok között általában az őszi árpában alakul ki a legnagyobb mérvű fertőzöttség. Járványszerű fellépése esetén a kártétel gyakran olyan mérvű, hogy a táblát ki kell szántani. 1982 tavaszán az árpa sárga törpeség vírusok országos járványt okoztak nemcsak Magyarországon, hanem Európa valamennyi országában. Az utóbbi években a tünetes gabonafélékben a búza törpeség vírus 20–100%-ban, míg az árpa törpeség vírusok 5–50%-ban voltak jelen, az évjárattól függően.

A kalászosgabona-fajokban a legnagyobb mérvű fertőzöttséget 1999-ben tapasztaltuk. A tavaszigabona-fajokban a fertőzés mértéke mindig nagyobb, mint az őszigabona-félékben. A betegség tünete nagyon hasonlít a búza törpeség víruséhoz, ezért a két vírusbetegséget tünettanilag nem lehet megkülönböztetni. A legjellemzőbb tünet a törpeség és a levél zöld színének a megváltozása. Árpánál a világossárga elszíneződés a jellemző, amely a levélcsúcson kezdődik, majd halad lefelé, és az egész levél elszíneződik.

2. kép. Árpa sárga törpeség vírus által okozott levélvörösödés őszi búzán

A vírus mechanikai átvitel és mag útján nem terjed. A vírusbetegségek terjesztésében a levéltetvek vesznek részt. A levéltetű-átvitelből adódóan a fertőzöttség mindig a tábla szélén kezdődik. Ha a búza törpeség vírussal hasonlítjuk össze, ott a fertőzés mindig nagyobb táblarészen látható, mivel a kabócák egyöntetűen lepnek meg egy adott táblát vagy táblarészt. Az árpa sárga törpeség vírusnak korábban öt törzsét ismertük (PAV, RPV, RMV, MAV, SGV), amelyek a levéltetű-vektorspecifikusság alapján különböztek egymástól, és nevüket is a specifikus vektor nevének kezdőbetűiről kapták. A PAV törzset két levéltetűfaj tudta specifikusan átvinni (Rhopalosiphum padi és Macrosiphum avenae) a gazdanövényére. Az RPV törzsnél a Rhopalosiphum padi volt a fő vektor. Az RMV törzsnél a Rhopalosiphum maidis a specifikus levéltetűfaj. A MAV törzsnél a Macrosiphum avenae játszotta a fő szerepet a vírus terjesztésében. Az SGV törzset pedig a Schizaphis graminum levéltetű vitte át specifikusan.

A törzseket korábban csak levéltetű-átviteli vizsgálatokkal tudták diagnosztizálni. Újabban erre a célra törzsspecifikus diagnosztikumok állnak rendelkezésre.

A molekuláris biológiai vizsgálatokkal az árpa sárga törpeség vírusnak egy újabb törzsét (GPV) is kimutatták, amelyet Európában eddig nem mutattak ki. Továbbá időközben kiderült, hogy az eddig RPV néven ismert törzs nem árpa sárga törpeség vírust, hanem egy újabb vírust képvisel. Ez pedig a gabona sárga törpeség vírus – RPV.

Az árpa sárga törpeség vírusok okozta kártételekben hazai viszonylatban négy vírus vesz részt, amelyek egyrészt levéltetű-átviteli és szerológiai tulajdonságaikban különböznek egymástól.

Az árpa sárga törpeség vírusok csoportjába tartozó vírusok: árpa sárga törpeség vírus – MAV; árpa sárga törpeség vírus – PAV; árpasárga törpeség vírus – RMV; árpasárga törpeség vírus – SGV. Ezeket a vírusokat korábban az árpa sárga törpeség vírus törzseiként ismertük, de az újabb taxonómiai vizsgálatok mindegyiket külön vírusként javasolták elkülöníteni. Az árpa sárga törpeség vírusok a Luteoviridae víruscsalád tagjai, amelyek közül az árpa sárga törpeség vírus – MAV és az árpa sárga törpeség vírus – PAV a Luteovirus génuszba tartozik. Az árpa sárga törpeség vírus – RMV, az árpa sárga törpeség vírus – SGV és az árpa sárga törpeség vírus – GPV génuszba való besorolása még taxonómilag nincs eldöntve. A tünetes növényekben az egyes vírusok elkülönítése csak szerológiai vizsgálatokkal lehetséges. Hazai viszonylatban az utóbbi években az árpa sárga törpeség – PAV fordult elő a legnagyobb arányban a gabonafajokban. Az ebbe a csoportba tartozó vírusoknak az egyszikű gazdanövényköre igen széles, jelenleg mintegy száz egyszikű növényfaj ismert, amely érzékeny az árpa sárga törpeség vírus fertőzésére.

A betegség járványszerű fellépésében nagy szerepe van az ökológiai tényezőknek, amelyek a növény fejlődését, a vektorok egyedsűrűségét és átviteli aktivitását befolyásolják. A betegség elleni védekezésnél szintén számos tényezőt kell figyelembe venni. Őszigabona-féléknél különösen az őszi árpánál kerülni kell a túl korai vetést. A vírus terjesztésében részt vevő levéltetvek viszonylag népes populációban vannak jelen a kukoricán, sőt az árpa sárga törpeség vírusoknak a kukorica is gazdanövénye. Így a kukorica szeptemberi érésével a levéltetvek tápnövényváltásra kényszerülnek, és nem találnak mást, mint a kelő őszi árpát. Ez a magyarázata, hogy a korán vetett őszi árpában alakul ki mindig a legnagyobb mérvű fertőzöttség. A levéltetvek betelepedésének megakadályozására célszerű a veszélyeztetett táblákon inszekticides szegélypermetezést végezni. A vírusrezisztenciára nemesítés valamennyi problémát megoldaná, azonban e tevékenység hazai viszonylatban nem folyamatában érvényesül: vírusjárványok után előtérbe kerül, majd ismét feledésbe megy.

A búza törpeség vírus

(Wheat dwarf virus)

A búza törpeség vírus a gabonafélék egyik legjelentősebb gazdasági kárt okozó vírusa. Valamennyi gabonafajon (árpa, búza, rozs, tritikálé, zab) előfordul. A búza törpeség vírust 1961-ben írták le Bohémia, Morávia és Szlovákia területén. Magyarországi előfordulását 1988-tól ismerjük. Jelenleg minden európai országban jelen van. A búza törpeség vírus a Geminiviridae víruscsalád tagja, és a Mastrevirus génuszba tartozik, tipikus geminivírusra jellemző partikulummal. A kezdeti fertőzés tünetei a táblán vagy a parcellán egyszerre jelentkeznek. Míg az árpa sárga törpeség vírus tünetei mindig a tábla vagy a parcella szélén jelennek meg, addig a búza törpeség vírus tünete a kabócaátvitelből adódóan a tábla nagy részére kiterjedően lép fel. A betegség tünetei már ősszel jelentkezhetnek, de fellépése és kártétele tavasszal, a bokrosodás kezdetén válik szembetűnővé. A tünet a fertőzött táblán vagy táblarészen levélsárgulás, csokrosodás és törpeség formájában jelentkezik (3. kép). Ha a fertőzés ősszel bekövetkezik, a kártétel nagyobb mérvű, mert a legyengült fertőzött növények a tél folyamán kifagyhatnak, és a növényállomány kiritkul. A tavaszi vagy a tenyészidő későbbi stádiumában bekövetkező fertőzések csökött növekedést és terméscsökkenést okoznak. A vírus által előidézett termésveszteség mértéke (5–97%) az ökológiai tényezőktől és a fertőződés idejétől függően alakul.

3. kép. A búza törpeség vírus tünete őszi árpán bokrosodás után

A búza törpeség vírus és az árpa sárga törpeség vírusok fellépése során egy ellentétes tendencia figyelhető meg. Amikor az időjárás kedvező az árpa sárga törpeség vírus megjelenéséhez, a búza törpeség vírus visszaszorul – és ugyanez érvényes fordítva.

Minél későbbi stádiumban megy végbe a fertőzés, annál kisebb az okozott kártétel mértéke. A vírus mechanikai átvitel és mag útján nem terjed. A betegség terjesztésében egy kabócafaj, a csíkos gabonakabóca (Psammottettix alienus) játssza a főszerepet, amely nagy tömegben van jelen a gabonatáblákon (4. és 5. kép). A nagy tömegű kabócapopuláció szinte egyszerre lepi meg a kelésben lévő árpatáblát, s az árvakelésekről és a fűfélékről átviszi a fertőzőanyagot. Így az árpatermelő rövid időn belül a táblán egy általánosan jelentkező sárgulást és a növények törpeségét észleli.

4. kép. A búza törpeség vírus vektora a csíkos gabonakabóca

Több törzse lehetséges, eddig két törzsét különítették el. Általános megfigyelés, hogy a búzát fertőző törzse nem fertőzi az árpát, ugyanakkor az árpát fertőző törzse nem fertőzi a búzát. A két törzs nagyon hasonló, konvencionális szerológiai vizsgálatokkal nem különíthető el.

5. kép. A búzanövényen szívogató csíkos gabonakabóca

A betegség okozta károk megelőzéséhez és csökkentéséhez számos tényezőt kell figyelembe venni. Nagyon lényeges szempont az aratás utáni tarlóhántás gyors elvégzése és a terület gyommentesen tartása. Az árvakeléseken a kabócavektorok ugyanis hosszabb ideig táplálkozhatnak, és ilyen módon a fertőzött növények fertőzési forrásul szolgálnak az őszi vetésű gabonafélékben a korai fertőzöttség kialakulásához. Járványtani szempontból igen lényeges a táblaszélek, árokpartok gyommentesítése. Különösen az Avena, Lolilium és a Poa fajok jelenléte veszélyes, mert ezek az egyszikű gyomnövények gazdanövényei lehetnek mind a vírusnak, mind a kabócavektornak. A gabonatáblákon a kabócapopuláció csökkentése szintén hatásos lehet a fertőzés megelőzése szempontjából. Különösen érzékenyek a gabonafélék ősszel a keléskor, majd a kora tavaszi időpontban, ezért az inszekticides védekezéseket ezekre az időpontokra kell időzíteni.

A gabonafélék búza törpeség vírus-rezisztenciára történő nemesítése a védekezés leggazdaságosabb és leghatékonyabb módja. Jelenleg már rendelkezésre állnak olyan rezisztens nemesítési anyagok, amelyekre építeni lehet a nemesítési munka során.

Dr. Pocsai Emil