Helyszíni tanácsadás gazdálkodóknak
A Kárpát-medencében található gyepek az élőhelyek közül a legfajgazdagabbak, az extrém száraz termőhelyektől (sziklák, homok) a vizes élőhelyekig (pl. üde láprét) szinte minden termőhelyen számos típusban megtalálhatók. Rajtuk több, hazánkban bennszülött faj él. Ezek alapján könnyen belátható, hogy megőrzésük kiemelkedően fontos.
Romló állapotban
Mivel hazánkban a klimatikus feltételek az Alföld egyes részeit kivéve szinte mindenhol lehetővé teszik a zárt erdők kialakulását, az itteni gyepek nagy részéről kijelenthető, hogy azok az ember tájátalakító tevékenységének köszönhetően jöttek létre és maradtak fenn. A gyepes élőhelyek tehát hosszú távon szinte mindenütt csak kezeléssel tarthatóak fenn. Kezelés nélkül a rétek előbb magaskórósodnak, majd cserjésednek, és végül erdősülnek. Miután az ilyen beerdősült élőhelyeket az erdei fajok általában csak hosszú idő után képesek benépesíteni, a gyepek helyén létrejött erdők így többnyire jellegtelenek, fajkészletük alacsony, többnyire zavarástűrő fajokból áll. Fontos megjegyezni azt is, hogy a felhagyott gyepeket a térségünkben jelenlévő inváziós lágy szárú vagy cserjefajok gyakran sikeresen elfoglalják, és azokon évtizedekig homogén állományokat képeznek.
A gyepek kiterjedését nemcsak a környezeti változások, de termőföldnyerés céljából emberi beavatkozások közvetlenül is csökkentették. Általános tendencia még napjainkban is, hogy a talajvízszint-csökkenés miatt kiszáradó mocsárréteket felszántják, és ott intenzív szántóföldi növénytermesztést folytatnak. A gyepes élőhelyeket ért negatív hatások következtében egyes gyeptípusok már nagyon kis kiterjedésben fordulnak csak elő, míg mások még elterjedtebbek ugyan, de a természetességük nagymértékben leromlott. A gyeptípusok sokfélesége és az élőhely fajgazdagsága miatt a hivatásos természetvédelem a gyepeket mindig is prioritásként kezelte. Számos könyv vagy cikk íródott az utóbbi két évtizedben a nyílt élőhelyek optimális kezeléséről vagy az ott élő veszélyeztetett fajok fennmaradását elősegítő kezelésekről, ilyen lehet a legeltetés, a kaszálás, az özönfajok visszaszorítása. Ezek az anyagok gyakran nem jutottak el a gyepeken gazdálkodókhoz, így a helytelen kezelés miatt természeti értékek semmisültek meg, vagy élőhelyek természeti állapotában jelentős romlás következett be, ami a természetvédelem és a területek kezelői között konfliktust generált. Ezen próbál változtatni a GRASSLAND-HU LIFE integrált projekt (LIFE17 IPE/HU/000018) keretében létrejött Gyepvédelmi Tanácsadó Szolgálat.
Vasi példák
A Gyepvédelmi Tanácsadó Szolgálat (GYTSZ) jelentősége abban áll, hogy országos szintű, természetvédelmi kérdésekre fókuszáló, közvetlen terepi jelenlétet biztosító, és a gyepeken gazdálkodók számára ingyenesen elérhető tanácsadó szolgálat korábban még nem jött létre hazánkban. A gyepvédelmi tanácsadók kiemelt feladata, hogy a hivatásos természetvédelem és a gazdálkodók között mintegy kapocsként, a nemzeti parkok szakembereivel szorosan együttműködve részt vegyenek a gyepeken gazdálkodást folytatók tájékoztatásában a természetközeli gyepgazdálkodási gyakorlatokról. A projektben dolgozó szakemberek amellett, hogy részt vesznek gazdafórumokon és falugazdászok fogadóóráin, személyesen is felkeresik a fókuszterületen található gyepek kezelőit, a helyszínen is segítve tanácsaikkal a természeti értékek megőrzését lehetővé tevő gazdálkodás megvalósulását. Kiemelten fontos feladat ez egy olyan élőhely esetében, melyben a természeti értékeket nagyrészt az emberi tevékenység hozta létre, amelyek fennmaradásához is nélkülözhetetlen a fenntartó kezelést végző ember. A gyepek emberi tevékenység során történő kialakulása különösen igaz Vas vármegyére, ahol ősgyepek csak nagyon kis kiterjedésben fordultak elő. A vármegye területén országos szinten jelentős csapadékmennyiség lehetővé tette szinte mindenütt az erdők kialakulását. Természetes körülmények között gyepek a régióban csak a többletvízhatás alatt lévő egykori lápokon (pl. Marcal-medence), valamint a sekély talajréteg miatt zárt erdő kialakulására képtelen sziklagyepeken alakultak ki. Utóbbiak főleg a vulkanikus tanúhegyeken (Ság-hegy, Kissomlyó), illetve a Kőszegi-hegységben voltak, de ezek is főleg bokorerdőkkel mozaikoltak.
A lápokon és a sziklagyepeken kívül a vármegyében található gyepek szinte kivétel nélkül az ember tájhasználata során, erdőirtás következtében alakultak ki. Számos gyeptípus eredendően irtásrét vagy szántók begyepesedésével keletkezett. Egykori kezelésük nem kellőképpen tisztázott, de valószínű, hogy a vármegye tájainak élőhelyeit nagyrészt az állatokat folyamatosan mozgatva legeltették, és ez hozzájárult az erdők felnyílásához, cserjések, bokros, ligetes helyek kialakulásához. A gyep-erdő-szántóföld művelési ágak korábban nem különültek el élesen, így a maihoz hasonló kiterjedt gyepek sem voltak még az 1800-as években, hanem a füves területek cserjésekkel, felverődő erdőkkel váltakoztak. A nagyobb kiterjedésű jól meghatározható gyepek az istállózó állattartás elterjedéséhez köthetők, valamint térfoglalásuk növekedése egybeesett a rossz termőhelyi adottságú szántók felhagyásával. Ezeket a gyepeket többnyire kaszálták, mivel helyi viszonylatban még a dombtetőkön lévő száraz gyepek is jó fűhozamot adtak. A vármegyében a kiterjedt rétterületek a nagyobb folyók mentén alakultak ki, és napjainkra is főleg ezek maradtak fenn. Jellegüket tekintve az alacsonyabban fekvő részeken mocsárrétek, míg a magasabban fekvőkön félszáraz (mezofil) gyepek voltak.
A régióban jelenleg is ez a két típus adja a kezelt rétek 90%-át. Száraz gyepek főleg a hegyoldalakban, erodált dombtetőkön voltak, és mivel gyenge fűhozamot adtak, főleg legeltették őket. A települések környezetében egyébként is jellemző volt, hogy a magasabban fekvő mezofil gyepeket használták legeltetésre, míg a mocsárréteket kaszálóként hasznosították. A legeltetés ebben a térségben hagyományosan szarvasmarhával történt, a birkatartás nem volt jelentős. Sajnálatos módon napjainkban mindkét használati forma eltűnőben van, a rétek és legelők ma a vármegye területének csak kb. 10%-át alkotják. Ez az arány nem volt mindig ennyi. Az 1900-as évek elején a gyepek kiterjedése a jelenlegi kétszerese volt. A réteket több helyen felhagyták, azokat beerdősítették, vagy maguktól beerdősültek. A rétek erdősülése a Nyugat-Dunántúlon általában gyorsabb (5–10 éves) folyamat, végállapota rendszerint homogén, gyakran elegyetlen fás vegetáció.
Komplex gondolkodást igényel
A 20. század ’90-es éveiben a gyepek területaránya országosan is csökkent, ami egybeesett a termelőszövetkezetek felbomlásával, a szarvasmarha-állomány csökkenésével. A 2010-es évekre a gyepek területe stabilizálódott, sőt a területalapú támogatásoknak köszönhetően egyes korábban felhagyott réteket újra használnak, így némi területnövekedés is történt. Feltörésük napjainkban viszonylag ritka, mivel a legtöbbjük már védett vagy Natura 2000 területen található. Utóbbiak létrehozásával a vármegye rétjeinek mintegy 70%-át lefedik, így azok természetvédelmi oltalom alá kerültek. Megőrzésük több okból lehet fontos, és ez nagyban meghatározza a kezeléssel kapcsolatos természetvédelmi elvárásokat is. Van, amikor a természetvédelmi cél egy-egy területileg vagy országosan jelentős faj megőrzése. Ezért kaszálók esetében az adott faj élőhelyének kezelése időkorlátozás alá eshet, pl. védett növény virágzási ideje vagy lepke tápnövényének termésérése alatti kaszálási tilalom. Más esetekben maga az élőhelytípus fajkészletének a megőrzése vagy a fejlesztése a cél, ilyenkor a kaszálás gyakoriságát vagy a legeltetés intenzitását kell helyesen megválasztani. De van olyan helyzet is, amikor az élőhelytípus és a rajta lévő faj megőrzése eltérő kezelést kíván. Ilyen körülmény áll fenn például a Kenyeri-reptér Natura 2000 területén, ahol a vármegyében lévő utolsó ürgepopuláció él. A fokozottan védett ürge fennmaradásához a terület intenzív legeltetésére van szükség, viszont ezzel egyrészt a vármegyében szintén unikális löszgyep állapota romlik, másrészt a cserjések visszaszorulásával közösségi jelentőségű lepkefaj, a sárga gyapjasszövő élőhelye is csökken.
Látható, hogy az egyes gyeptípusok vagy az ott élő védett fajok megőrzése tekintetében a helyes kezelés megválasztása komplex gondolkodást igényel, és még azt is figyelembe kell vennünk, hogy egy-egy faj vagy élőhely megőrzéséhez szükséges kezelések tekintetében gyakran csak rövid távú tapasztalatokkal rendelkezünk, és nem biztos, hogy az általunk kitalált kezelési forma vagy rend hosszú távon is kedvező az adott természeti érték számára. A kaszálórétek tekintetében általános probléma a homogén módon kezelt terület: a füvet rendszerint gyorsan, nagy területeken, gépekkel vágják le. Ez csökkenti a gyepek mozaikosságát, sokféleségét. A vármegyében lévő Natura 2000 területeken lévő legelőkkel a fő gond az, hogy az állatok hosszú ideig villanypásztor közé zárva használják a területet, így annak növényzete a túllegeltetés és a taposás miatt leromlik. Nyilvánvaló, hogy sem a természetvédelmi szempontból kedvező terelő legeltetéses, sem a kézi kaszálásos időket már nem lehet visszahozni, megfelelő módszerekkel azonban, az egykori extenzív használathoz hasonló hatású kezelésekkel a fajgazdagság növelését el lehet érni.
Se plusz költség, se veszteség
A Gyepvédelmi Tanácsadó Szolgálat elsősorban abban tudja segíteni a gazdálkodót, hogy az adott területet közösen megtekintve megosztja azokat a módszereket, melyekkel a természeti értékek az adott helyükön megőrizhetők. Általános tapasztalat az, hogy a gazdálkodó gyakran nem is tud róla, hogy védendő értékek találhatók a területén. Ha van is róla értesülése, arról már kevés információval rendelkezik, hogy azokat milyen módon őrizheti meg. Ezek legtöbb esetben csak kis odafigyelést igényelnek, nem járnak plusz költséggel, vagy nem okoznak veszteséget nekik. Napjainkban az agro-ökoszisztémában a biológiai sokféleség fogyásának a korát éljük, ez döntően a hatékonyság növelésének és a táj változatosságának csökkenésével magyarázható. Éppen ezért mindannyian érdekeltek vagyunk abban, hogy megőrizzük az élőhelyek, élőlények sokféleségét. Tekintve, hogy az erdő-szántóföld-gyep élőhelytípusok közül az utóbbi a legfajgazdagabb, egyúttal az optimális kezelés tekintetében a legkomplexebb gondolkodást is ez kívánja. A természetvédelem és a gazdálkodó együttműködésére a gyepes élőhelyek tekintetében van a legnagyobb szükség.
Mesterházy Attila
