Bankárból lett a héjas gyümölcsök szakértője

Egy kecskeméti kertvárosban, egy utcában nevelkedtem dr. Meskó Istvánnal, aki 18 évet dolgozott a banki szektorban, ahol igen komoly pozíciókat töltött be. A biztos megélhetését feladva, hét évvel ezelőtt héjas gyümölcsök termesztésébe kezdett, s az azóta megszerzett elméleti tudását országszerte elismeri a szakma.

Már gyermekkoromban jogász akartam lenni

Habár szomszédok voltunk, nem találkoztam túl gyakran dr. Meskó Istvánnal, hiszen amíg a többi gyerekkel az utcán játszottam, ő a könyvek között lelte a legnagyobb örömét.

De vajon gyermekként tudtad-e, hogy mi leszel, ha nagy leszel?

– A nálam 11 évvel idősebb nővérem a jogi egyetemen tanult, ami követendő példaként állt előttem. Eldöntöttem, hogy én is ezt a hivatást választom, habár fogalmam sem volt, mit csinál egy jogász. Ebben szüleim is támogattak, akik ugyan a paraszti világból származtak, de ipari területen, kétkezi munkásként dolgoztak. Édesapám próbálta tanítani a konyhai kertészkedés, borkészítés, nyúlnyúzás stb. tudományát, de akkor ezek még egyáltalán nem érdekeltek. Ezt nagyon bánom, de sajnos már nem adhatja át a tudását.

Minden úgy kezdődött, hogy nem kaptam jogászi állást

Hogyan indult a pályafutásod?

– Annak ellenére, hogy cum laude végeztem el a jogi egyetemet, egy percet sem dolgoztam a szakmában. Akkor épp nem volt felvétel a bíróságon és az ügyészségen, így egy pénzintézetnél helyezkedtem el, arra gondolva, hogy később áthelyeznek a jogi osztályra. Nem így történt: behívtak katonának, leszerelésem után pedig a leépítések miatt nem alkalmaztak tovább.

Kényszerhelyzetbe kerülve végig jártam Kecskemét azon utcáját, ahol számos ügyvédi iroda található. Mindegyikbe bekopogtam, de sehová sem kellettem. Az utca végén két bank állt, azokba is bementem, és az egyikbe fel is vettek, vállalati hitelezői állásba.

Három év múlva átcsábítottak egy másik bankba, ahol 13 évet töltöttem, s idővel régióvezetőnek, majd vezérigazgató-helyettesnek neveztek ki. A 2008-as válság után a bankok a követeléseik behajtására koncentráltak, ami rendkívül lélekölő munka, ki is égtem benne. Felmondtam, hazajöttem Budapestről, és 3 éven át a családomnak éltem, miközben tanítottam a kecskeméti közgazdasági szakgimnáziumban, s elindítottam egy italautomatákat üzemeltető vállalkozást.

Néhány év múlva a korábbi főnököm felkért, hogy vállaljam el egy nagy nemzetközi bankcsoport ügyvezetői pozícióját, ahol még négy évet töltöttem el, így összesen 18 évet lehúzva a bankszektorban. 2014-ben, 42 évesen hagytam fel végleg a bankszakmával, amikor az újabb kiégés mellett a stressz miatt különböző egészségügyi problémáim jelentkeztek.

Az agrárium tűnt a legjobb választásnak

Ez teljesen érthető, azonban a bankszakma igen távol áll az agráriumtól. Hogyan esett mégis erre a területre választásod?

– Sokat gondolkodtam, hogy hosszú távon miben rejlik komoly potenciál, végül az élelmiszer-előállításban láttam leginkább esélyt erre. Ehhez olyan terméket kerestem, amelynek viszonylag alacsony a termelési költsége, magas az értékesítési ára, nincs azonnali értékesítési kényszere, és az előállított termék jól tárolható. Így jutottam el a héjas gyümölcsökig (dió, mandula és mogyoró).

Elvégeztem az aranykalászos gazda tanfolyamot, ami adott egy alapot ahhoz, hogy utána autodidakta módon képezhessem magam, amire az angolszász szakirodalom fantasztikus lehetőséget kínál. Kiváló szakmai anyagok állnak nagy mennyiségben rendelkezésre, például az amerikai egyetemek honlapján, amiket szisztematikusan tanulmányoztam. A dióval kezdtem, a mandulával folytattam – aminek révén spanyolul is megtanultam, mert abban a spanyol egyetemek jelentik a csúcsot –, majd a mogyoró következett.

Úgy gondolom, hogy mára már az elméleti tudásom kiemelkedő, de a gyakorlatban – például növényvédelemben – azért még követek el hibákat. Keményen dolgozom e hiányosságaim eltüntetésén. Arra viszont büszke vagyok, hogy az évek során jó szakmai hírnevet vívtam ki, szakmai konferenciákra kérnek fel előadónak különböző témákban.

Az intenzív ültetvény a megoldás a munkaerőhiányra

Mekkora területen gazdálkodsz?

– 20 hektáros blokkokban gondolkoztam, ami nagyjából lefedi egy traktor kapacitását, és ennél a méretnél optimalizálható az egy kilogrammra jutó költség is. 2014-ben vásároltam meg az első, 20,7 hektáros területet, amit mandulával telepítettem be. Ezt követően Cegléden vásároltam egy 13 hektáros, nagyon elhanyagolt dióültetvényt. Úgy gondoltam, hogy feléleszthetem, de hamar rájöttem, hogy az Alsószentiváni 117-es alacsony termésátlaga és a magas élőmunkaigénye miatt nem üzemeltethető rentábilisan, ezért 2019 őszén az ültetvény több mint felét kivágattam, majd újratelepítettem. A másik felét idén ősszel tervezem átállítani. Lajosmizsén pedig egy 18 hektáros erdőterületet vásároltam, amit kivonattam erdő művelési ágból, megfizettem az erdőjárulékot, és kitermeltettem a fát. Azt birssel telepítettem be, de később oda intenzív mogyoróültetvényt szeretnék tenni.

Tehát a héjas gyümölcsök közül a dió, mandula és mogyoró termesztését választottam. Öntözött, intenzív térállású, síkfalmetszhető ültetvényeket alakítok ki, hogy a gépi betakarításnak köszönhetően minimálisra csökkenjen az élőmunkaerő-igény. Egy kombájn egy óra alatt 4 hektárt is képes leszüretelni. A fajtaválasztás során a magas termésátlagú fajtákra összpontosítok, s nagyon fontos az öntözhetőség. A diót és a mandulát nem öntöztem az első években, így sok fa ki is pusztult. Az intenzív ültetvény hatalmas kezdeti befektetést igényel, viszont nem kell 12–15 évig várni a komolyabb bevételre: egy intenzív ültetvény már a harmadik-negyedik évtől profitot termelhet.

Hittem, hogy az Alföldön is termeszthető a mandula

Az először vásárolt területedet mandulával telepítetted be. Mik az eddigi tapasztalataid?

– Az eredeti elképzelés szerint azt a blokkot dióval akartam betelepíteni, de a talajtani vizsgálatok szerint erre egyértelműen alkalmatlan. Így esett a választásom a mandulára, annak ellenére, hogy annak sem tipikus termőhelye Dánszentmiklós. A faiskolában is próbáltak lebeszélni, de nem adtam fel. Jó tulajdonsága ugyanis, hogy talaj tekintetében kevésbé válogatós: az enyhén lúgos talajt és a magas mésztartalmat jól tolerálja, ráadásul sekélyen gyökerezik, így a nagyobb mélységben lévő talajhibák nem gátolják egy professzionális ültetvény létrehozását. Abból indultam ki, hogy amennyiben a növény nem kerül számára toxikus helyzetbe – tehát a gyökérzónájában nem túlzott a sótartalom, és nincs olyan nehézfémtartalom, ami kipusztíthatja, továbbá megkapja a megfelelő tápanyagot és vizet – akkor az ötletnek életképesnek kell lennie.

A mandula nem jó fagytűrő, mínusz 16 °C alatt már a fa is károsodik, ráadásul a virágzása a tavaszi fagyok idejére esik. Ha nem is fagy el a virág, a hidegben a méhecske nem poroz, ezért is nagy a jelentőségük az öntermékeny, minél későbbi virágzású fajtáknak. Egy virágzást késleltető öntözési rendszert is kialakítottam, ami 7–10 nappal eltolja ezt a fenofázist, és több más olyan módszert is megvizsgáltam, ami szintén késlelteti a virágzást. Az olajos permetezés például kissé bezárja a sztómákat. Olyan kései virágzású magyar fajtákat választottam, mint a Tétényi bőtermő, Tétényi rekord, Tétényi keményhéjú és egy fajtaújdonságot, a csokoládébarna héjú Marokkói 1-est. Az olasz fajták közül a Supernovára esett a választásom. A jelenlegi tudásom alapján azonban már nem feltétlenül ezeket választanám. Habár ezek között is találhatók ígéretesek, de már itthon is elérhetőek a még későbbi virágzású, öntermékeny spanyol és francia fajták, amik nagyobb termésbiztonságot adnak.

Amikor mégis letettem a voksom a mandula mellett, azzal számoltam, hogy itt az Alföldön tízből hat évben teljesen elfagy. Háromszor lesz féltermés, egyszer pedig teljes. Ezzel az egészséges pesszimizmussal számolva is 2,5-szer annyit keresek, mintha szilvát telepítettem volna, és annak minden évben betakarítanám a termését.

Az elmúlt két évben elfagyott a mandula, s esélyes, hogy ez idén is megtörténik. Ha mégsem, akkor csúcstermésre számítok, mert ennyi idő alatt a fákban hihetetlen potenciál gyűlt fel. Már most rendkívül duzzadtak a virágrügyek, akár 5 tonna héjas termést is betakaríthatnánk hektáronként, ami összesen 30-40 tonna magbelet jelent. A termésbiztonság növelése érdekében pályáztam fagyvédelmi szélgépekre is, kíváncsian várom a bírálat eredményét.

Egyes fajták még igénylik is az intenzív termesztést

Említetted, hogy a dió az első nagy szerelem…

– Egy 13 éves, elhanyagolt, tőhiányos, relatív nagy térállású dióskertbe „szerelmesedtem bele” Cegléden, amely Alsószentiváni 117–es fajtával volt betelepítve. Rá kellett jönnöm, hogy ez az ültetvény nem üzemeltethető rentábilisan, már csak a klasszikus térállása miatt sem, hiszen a betakarítás csak sok emberrel, rendkívül lassan végezhető el. A hagyományos ültetvényekben jónak számít hazánkban az 1,2–1,6 tonna hektáronkénti héjas termés, ugyanis azok a fajták csak a paláston teremnek, miközben már olyanok is elérhetők, amik hónaljrügyön is hoznak diót. Ráadásul a dióburok-fúrólégy miatt leginkább a dióbél adható el, viszont az Alsószentiváni 117-es megtörése nehézkes. Minden darabot kézzel kellett kibontani, ami nagyban lassította a feldolgozást. Nagy az élőmunkaigénye, így csak piacképtelen áron állítható elő belőle áru.

2019 őszén a fák több mint felét kivágattam, majd intenzív ültetvényt telepítettem helyette, a maradékot pedig idén tervezem átállítani. Kései virágzású, oldalrügyön is termő magyar fajtákat ültetek, mint a Milotai bőtermő, Milotai kései és a Milotai intenzív. Ezek a hagyományos fajtákhoz képest 2–2,5-szeres termésátlagra képesek, s igénylik az intenzív termesztést. Gyakorlatilag meg kell csonkítani, hogy megújuljon a termőfelületük, ezzel viszont a 2-3 éves vesszők teljes hosszukban berakódnak dióval. Az is igaz, hogy ezek sokkal intenzívebb növényvédelmet igényelnek: érzékenyek a Xanthomonas baktériumra és a gnomóniás megbetegedésre.

Európa-szerte elsők lehetünk a pekándió termesztésében

Mik a jövőbeli terveid, fejlesztéseid?

– A gépesítés az ültetvényeimen jelenleg nem megoldott – szinte mindent bérmunkáltatóval végeztetek –, mert eddig a földterületekbe és a telepítésbe fektettem a tőkét. Mostanra jutottam odáig, hogy a közeljövőben gépeket is vásárolhassak, például egy síkfalmetszőt és egy olyan kombájnt, mely mindhárom héjashoz alkalmas. Egy saját, hűtőraktárral kiegészített feldolgozóüzemet is létre szeretnék hozni, amihez a szükséges gépek 80 százaléka már most megvan, így a héjas mosó-, buroktalanító-, törő-, osztályozó- és válogatógép is.

Szeretem a különleges növényeket, mint a szívdiót, a piros belű diókat, az óriásdiókat stb. Kivételes üzleti lehetőséget látok a pekándió termesztésében, aminek a magja igen keresett, ugyanakkor nem károsítja a dióburok-fúrólégy. Szívesen termeszteném ezt a fajt is a jövőben. Cégem nemrégiben kezdeményezte a négy legnagyobb termesztési potenciállal rendelkező fő-, illetve porzófajta felvételét a gyümölcsfajták hazai fajtajegyzékébe, és elültettük a leendő anyafákat is. Ezzel Magyarország az első állam az Európai Unióban, ahol megkezdődhet a kereskedelmi célú pekándió-termesztés.

Sikertörténet, de egy kicsit kudarc is

A munkád során mit tartasz a legnagyobb kihívásnak?

– Jelenleg az anyagiak előteremtése okozza a legtöbb fejfájást, a másik pedig a hazánkban megoldatlan integrátori és felvásárlói rendszer. Sokat gondolkodok, hogy ennek élére álljak, hiszen a magyar dióban nagy potenciál rejlik, miközben a nemzetközi piacról mégis lecsúszunk egy szigorúan felépített rendszer, valamint az integrátor hiánya, illetve az alacsony technológiai színvonal miatt.

Nagy és bátor lépés, hogy a jól jövedelmező állásodat felhagyva gazdálkodásba fogtál. Ennyi év távlatából jó döntésnek tartod?

– Jó érzés azt csinálni, amit szeretek, és bizony simogatja a lelkem, hogy a szakmán belül elismerik a munkámat és a tudásomat, amit sikertörténetként élek meg. Az elmúlt két év fagykárait, a dióburok-fúrólégy okozta károkat, valamint azt, hogy ennyi év után a több lábon állás ellenére sem számíthatok jól kalkulálható bevételre, azt viszont kudarcként élem meg, ezért most leginkább a termésbiztonság fokozására koncentrálok.

A nehézségek ellenére hiszem, hogy jól döntöttem, s remélem, hogy miután az ültetvények beállnak, biztos és kiszámítható megélhetést nyújthatok a családom számára.

Csomor Zsolt