Az idei körtetermés az átlagtól alacsonyabb lesz

A tavalyi aszályos évnél jobb, de a közepes szintet el nem érő körtetermésre számítanak idén itthon a gazdák – tudtuk meg a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) és a Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet (FruitVeB) közös tájékoztatójából.

A körte kifejezetten egészséges, felhasználhatósága pedig nagyon sokrétű

Az egyik legváltozatosabb színű gyümölcsünk a körte, amely a zöldtől a sárgán, valamint a barnán át a pirosig terjedő színeivel kápráztatja el a termelőket és a fogyasztókat egyaránt. Finom, édes íze egyedi, ősszel és télen is könnyen beszerezhető, tárolható. Ma több mint 4000 fajtát ismerünk a világon, hazánkban is számos fajtát termesztenek, amelyek között van nyári, őszi és téli körte is.

A téli körte elnevezés az utóérésre és az eltarthatóságra utal, ezeket a fajtákat ősszel takarítják be, majd hűtőtárolóban érlelik tovább. Az apróbb, puha, nyári körte már júniusban érik, a téliek közül több fajta a következő tavaszig eltartható, így a körte fogyasztási idénye az almáéhoz hasonlóan hosszú.

Hazánkban közel 2000 hektáron termelnek körtét, köztük számos tájfajtát

Az egyes termőtájakon hagyományos helyi körtefajtákat is termesztenek, amelyek az adott termőhelyhez alkalmazkodott, helyben kialakult fajták. Főleg házikertben, szórványgyümölcsösökben találhatók. Az államilag elismert hazai fajták köztermesztésben is szerepelnek, de a környezeti igényük miatt egy-egy tájra jellemző termesztésük. Így például a Csengőkörte, a Gyöngykörte a Dél-Alföldre jellemző, a Fehérvári körtét és a Köcsög köretét Dél- és Közép-Dunántúlon termesztik, a Kétszertermő körte, a Tüskéskörte és a Sózó körte a Nyugat-Dunántúlra jellemző, a Maróti téli a Dunakanyar fajtája.

A körte termesztése nem egyszerű feladat, környezeti igényeit csak hazánk bizonyos területein tudjuk kielégíteni. A megfelelő légköri páratartalom fenntartása nélkülözhetetlen, főként az árutermesztésre alkalmas őszi és a téli körtefajták termesztésekor. Éppen ezért az ország nyugat-dunántúli része (Somogy, Vas és Zala vármegyék) alkalmasak a körte termesztésére. Nem véletlenül ezeken a területeken alakultak ki az üzemi körteültetvények.

Hazánkban 1865 hektáron foglalkoznak körtetermesztéssel a gazdálkodók:

• Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében található a legtöbb ültetvény, mintegy 505 hektár;
• Borsod-Abaúj-Zemplén 412 hektárral a második legnagyobb termőterülettel bír;
• Heves vármegyében 198 hektárnyi található;
• Zalában pedig 165 hektáron van körte ültetvény.

Az éves átlagtermés mintegy 20-25 ezer tonnára tehető

Ez nagyrészt kielégíti a hazai fogyasztási igényt. Az import választékbővítési céllal érkezik az áruházakba, évente mintegy 5-6 ezer tonna mennyiségben. Az idei évre vonatkozó termésbecslési adatok még nem állnak rendelkezésre, azt azonban már látni lehet, hogy az idén az előző évinél nagyobb hozamokban bízhatnak a gazdák, a termés mennyisége azonban a közepes szintet így sem éri majd el. Ennek egyik oka a dél-dunántúli termőtájakat ért áprilisi fagykár (bár nem károsított olyan mértékben, mint a cseresznyénél), másik oka pedig az ültetvények öregedése, kondícióvesztése.

A finom, édes, egyedi ízű gyümölcs ősszel és télen is könnyen beszerezhető, tárolható, mégsem olyan kedvelt, mint az alma. Holott a körte számos ásványi anyagot – káliumot, kalciumot, nátriumot, foszfort, magnéziumot, vasat, bórt, fluort, cinket, rezet, mangánt, szelént –, valamint vitaminokat (A, B1, B2, B3, B5, B6, C, E, K, J) is tartalmaz. Összetétele miatt számos betegség megelőzésében természetes módon segíthet. Számos formában fogyasztható, de itthon sokan pálinka alapanyagént is számításba veszik.

Forrás: NAK és FruitVeB