A 2024-es enyhe tél és meleg tavasz sok csapadékot és enyhe időjárást hozott. A napi melegrekordok sorra dőltek meg. A csapadékra nagy szükség volt, sőt, most is nagy szükség lenne rá, mivel a késő tavasz és a kora nyár aszályos időjárással párosult.
A Kárpát-medencében a növények – köztük a kalászosok és a kalászosok kártevői – a hazánkban uralkodó kontinentális klímához alkalmazkodtak. Ez a klíma alapvetően télen hideg és száraz, ami megtizedeli a kártevőket. A növények ilyenkor mélynyugalomban vannak, de amikor az évszakhoz képest melegebb időszak van, az anyagcsere-folyamataik nem állnak le, a kártevők pedig nagy számban tudnak áttelelni, illetve az enyhe télen akár táplálkozni is.
Ez egy új helyzet, amelyhez mind a gazdálkodóknak, mind a haszonnövényeknek alkalmazkodniuk kell.
Fel kell készülni az extrém időjárásra és a kártevők gradációjára
A gabona évezredek óta az emberiség legfontosabb haszonnövénye. A gabonák növényvédelme elsőrendű fontosságú az élelmiszer-termelés szempontjából. A gabonafélék – köztük a búza mint kenyéradó gabonánk – védelme a kártevőktől fontos és összetett feladat. A fentebb vázolt időjárás-változás miatt a védekezés a korábbinál nagyobb odafigyelést igényel. A kártételi küszöbértéket korábban el nem érő kártevők válhatnak tömegessé, melyek évtizedekkel ezelőtt kevés vagy elenyésző gondot okoztak. A következőkben a gabonák legfontosabb rovarkártevőiről lesz szó, egy-egy faj rövid bemutatásával, valamint az ellenük felhasználható hatóanyagok áttekintésével.
A területvizsgálat a jövedelmező gabonatermesztés alapja
A terület kiválasztásakor fontos, hogy az a talajlakó kártevőktől lehetőleg mentes legyen, vagy azok alacsony egyedszámban legyenek jelen. A területek táblaszintű ismerete is lényeges, mert így kevesebb növényvédő szerrel, foltszerűen lehet a kártevők ellen fellépni (pl. drót- és áldrótfégek lárvái (1. kép).
A helyes vetéstechnológiával is védeni tudjuk a gabonát. A túl mélyen vagy sekélyen vetett szemeket a madarak és a mezei pocok is ki tudják forgatni a talajból. A csírázásnak induló magokat a drótférgek, áldrótférgek, a tavaszi, növekedésnek indult vetéseket a mezei pocok, a sároshátú bogár és a vetési bagolylepke hernyói károsítják.
Az ősszel kelő fiatal, még nem vagy alig bokrosodott gabonát a gabonalegyek lárvái károsítják, számos esetben klorofillhiányt okozva, amit a levelek sárgulása jelez.
A gabonafélék kártevői
A gabonákban nem válogató kártevők közül a következő fajok okozhatnak kárt: őszi fekete búzalégy, csíkoshátú búzalégy. Egyes fajok, mint az utóbbi, ősszel és tavasszal is károsíthat: a légy első nemzedéke a tavaszi gabonákat, a második nemzedéke pedig az őszit. A légykártevők akkor tudnak súlyos károkat okozni, ha a gabona túl korán lett elvetve.
Vannak olyan légyfajok, amelyek kifejezetten tavasszal károsítanak: a tavaszi fekete búzalégy és az ugarlégy. A gabonákban ősszel károsító kártevő a csócsárló vagy gabonafutrinka. A kártételére a foltszerű károsítás a jellemző. Ennél a fajnál a fő károsító a futrinkalárva. Kártételére már ősztől (szeptember) egészen a tavasz végéig számítani lehet. Enyhe teleken, amilyen az idei is volt, a lárva nem kényszerül nyugalmi állapotba vonulni, így megszakítás nélkül tud táplálkozni. A mono- és bikultúrás gabonatermesztés kedvező feltételeket teremt a számára.
Évente egy nemzedéke van, lárva alakban telel, áttelelés után is károsít. Az imágók jellemzően június elején jelennek meg. Az imágók számos kártevőfajhoz hasonlóan érési táplálkozást folytatnak, ilyenkor az érett szemeket rágják. Fő tápnövényei a gabonafélék, de a kukoricán és ezenkívül az egyéb pázsitfűféléken is ki tudnak fejlődni. A nőstények csak akkor rakják le a tojásaikat, ha az ősz csapadékos, ellenkező esetben a bogarak peterakás nélkül elpusztulnak.
Előrejelzése elsősorban talajcsapdázással lehetséges, mivel a bogár nem repül. Megelőző agrotechnikai védekezés, ha őszi kalászos után tavaszi kalászos kerül. Tarló alá szántás és az árvakelés megszüntetése szintén hatásos a lárvák ellen.
Száraz tavasszal a gabonapoloskák (Aelia spp., Eurygaster spp.) folytatnak érési táplálkozást, a szívogatásukkal okoznak kárt. A szívogatás hatására csak lassan következik be a szárba indulás. Kártevőként lépnek fel a levéltetvek (2. kép), melyek a szívogatásukkal vírusokat tudnak egyik tábláról vagy egyik növényről a másikra juttatni.
Tavasszal és a nyár elején a virágok és a szemek rágásával, kitúrásával vagy ezek fogyasztásával okoznak kárt a következő bogarak: a közönséges pejbogár (Omophlus proteus), a gabonaszipolyok (Anisoplia spp.) és a mezei gabonamoly (Sitotroga cerealella) hernyói. Száraz időszakban kártevőként léphet fel a közönséges fülbemászó (Forficula auricularia) is.
Az alapvetően vad pázsitfűféléken élő búzafonálféreg (Anguina tritici) a gabonában veszélyes kártevő. A gabonák közül elsősorban a búzát, a rozst, az árpát és a zabot károsítja. A búzafonálféreg kártétele már ősszel, a kikelt gabonán jelentkezik, és a fonálféreg egészen az aratásig a növényben marad, ekkor pusztul csak el. A gabonaszemekben lévő lárvák kelése ősszel történik a fertőzött gabonaszemekből. A gyökérváladék illatának irányába indulva, azt megtalálva befúrják magukat a növénybe. A szívogatásuk, kártételük hatására a gabonák levelei eldeformálódnak, fodrosodnak, csavarodnak.
A fertőzött növények a normális, egészséges növényekhez képest a fejlődésben visszamaradnak, általában a száruk rövidebb lesz. A fonálféreglárvák a gabonaszemek érésekor a gabonamagvakba vándorolnak. A gabonaszemek sötét színű ovális gubacsokká alakulnak. Ez a gabonaszem a bennük élő lárvák miatt sárgás színű. A Kárpát-medencében elsősorban a Dunántúlon, a csapadékosabb, hűvösebb megyékben okoz problémát. Lehetséges védekezés: csak ellenőrzött fémzárolt vetőmagot szabad vetni. Amennyiben tudjuk, hogy a talaj erősen fertőzött, akkor is hatékonyan tudunk védekezni. A fertőzött talajban lévő gabonát zöld állapotban lekaszáljuk, így a kártevő nem tud kifejlődni, ekkor elpusztul.
Levélkártevők fellépése
A levélkártevők közül a párás, csapadékos őszi időszakban a gabona-levéltetű tud betelepülni a gabonatáblákba. Az utóbbi években számottevően megnőtt a gabonatáblákban a levéltetű-fertőzöttség. A levéltetvek szájszervükkel megsértve a leveleket szívogatják. Ennek hatására a levelek sárgulnak, ami látványos is lehet erős fertőzöttség esetén. A gabonalevelek sárgulása a levéltetvek szívogatása és az általuk terjesztett sárgatörpülés-vírus miatt következik be.
A termésmennyiség-vizsgálatok is igazolták, hogy a levéltetvek szívogatása is veszteséggel jár, de a gabonavírusfertőzés jóval nagyobb termésveszteséget okoz. A szabályok betartásával csökkenthetjük a veszteséget: optimális vetésidő, vetőmagcsávázás és a kelő gabonaállományban a vektorok elleni védekezés hatékony mód a vírusfertőzés elleni védekezésben. A levéltetvek ősszel és tavasszal is először a leveleken, majd később a kalászokon alakítják ki telepeiket. A tömeges megtelepedéskor lehetőség szerint törekedni kell arra, hogy kíméljük a parazitoid és ragadozó szervezeteket: katicabogarakat, azok lárváit és a zengőlégylárvákat, valamint a pókokat is.
Gabonapoloskák
A „gabonapoloskák” egy gyűjtőnév, amely több gabonapoloska-fajt takar, ezek a következők: szerecsenpoloska, osztrákpoloska, a szipolypoloskák és a csőrös szipolypoloska. Ezeknek a fajoknak a kártétele és életmódja (egynemzedékes fajok) nagyon hasonló. A poloskák a telet az erdőszéleken és a szántók menti árkokban, az avarban töltik. Az időjárástól függően áprilisban bújnak elő, és megkeresik a gabonavetéseket, így kártételük már korán jelentkezik.
Tápnövényeik: a vad pázsitfűfélék, de a monokultúrában termesztett kalászosok nagyobb bőséget jelentenek számukra. A vad pázsitfűfélékről kerültek át a termesztett növényekre.
A károsításuk hatására a kalász teljesen fehér lesz. A tejes érésben szívogatott szemek aszottak lesznek. A viaszérésben szívogatott szemek lisztjéből készített tészta nem kel meg. Az imágók ellen a bokrosodás és szárba indulás idején érdemes védekezni. A gabonaszipolyok (3. kép) elnevezés szintén több kártevőfajt takar: a széles szipolyt, az osztrák szipolyt, a keresztes szipolyt, a vetési szipolyt, a gabonaszipolyt.
A bogarak a vad pázsitfűféléken is megélnek, de a gabonákban is tömegesen fel tudnak lépni. A szipolyok Magyarországon általánosan elterjedtek. A lárváik a pajorok, ezek kezdetben humusszal, majd később lágy szárú növények gyökerével táplálkozva okoznak kárt, normál esetben két év alatt fejlődnek ki.
Az említett öt faj közül a leggyakoribb széles szipoly okozhatja a legnagyobb kárt. Az imágója (4. kép) az érésben lévő szemekkel táplálkozik.
Egy-egy imágó számottevő kárt tud okozni. A veres nyakú árpabogár (5. kép) hazánkban általánosan elterjedt, gyakori kártevő.
Az árpabogár legfontosabb tápnövénye a tavaszi árpa, a zab, az őszi búza és az őszi árpa, de kártétele kukoricában is előfordul.
Az imágókon kívül a vetésfehérítő lárvái a fő kártevők. A leveleket hámozzák (6. kép), az imágó viszont hosszú csíkokat és esetleg lyukakat rág a leveleken az erek között.
A lárvák elsősorban a zászlós levelet károsítják, melynek védelme elengedhetetlen az eredményes gabonatermesztéshez. A megrágott zászlóslevél miatt a termés mennyisége csökken, lényegesen kevesebb lesz, mint az egészségeseké. A bogaraknak évente egy nemzedékük van, imágóként telelnek át az avarban. Már áprilisban előbújnak. Ez a faj is folytat érési táplálkozást, és csak utána párosodik, majd ezután rakja le a tojásait. A tojásokat a búza és az árpa leveleinek színére rakja le. A lárvák optimális esetben két hét alatt kelnek ki. A faj tömeges elszaporodásának kedveznek a mélyebb fekvésű területek, a sűrű állományú búza és a párás, meleg tavaszok.
A lepkék veszélyei
A lepkék közül a vetési bagolylepke az egyik legveszélyesebb, amely szélsőségesen polifág kártevőfaj. A hernyók szinte minden egyszikű és kétszikű növényen megélnek. A hernyók fénykerülők, a gabonaféléket, a kukoricát, a napraforgónövényeket a talaj felett,1–2 cm-es magasságban átrágják. Ez a kártétel jellemzően foltszerűen jelentkezik. Egyes gradációs években a hernyók súlyos károkat okoznak.
A bagolylepkének évente két teljes nemzedéke fejlődik ki. A hernyók telelnek át. Az áttelelés után a lárva tavasszal már nem táplálkozik, hamarosan bábozódik. Az első nemzedék lepkéi májusban, júniusban repülnek. A lepkék is folytatnak érési táplálkozást, ezután a petéket a föld közeli levelekre helyezik el. A vetési bagolylepke fénycsapdával jól előre jelezhető. Abban az esetben, ha a fénycsapda napi 5-nél több imágót fog, akkor fel kell készülni a védekezésre. A leghatékonyabb védekezést a fiatal lárvák ellen lehet megvalósítani.
A lárvák tömeges kelése a rajzáscsúcs után két héttel várható. A gyomos gabonatábla elősegíti a kártevők és a kórokozók megtelepedését, és nem utolsósorban a gabona és a gyomok közötti kompetíció hatására a termés mennyisége is csökkenhet (7. kép).
A rezisztencia kialakulhat
Itt szeretném felhívni az olvasó figyelmét a növényvédőszer-rezisztencia kialakulásának veszélyeire. Ez elsősorban a növényvédő szerek egyoldalú, indokolatlan használata miatt alakulhat ki. Ha éveken keresztül vagy év közben többször egymás után ugyanazt a hatóanyagot (pl. piretroid) használjuk, egy a sejtszinten végbemenő mutáció révén kialakulnak az átlagosnál tűrőképesebb egyedek, amelyek ezt a tulajdonságot átadják az utódaiknak. Ezek a példányok képesek olyan mennyiségű rovarölő szer elviselésére, amely a normál rovarnépesség nagy részét elpusztítaná. Ezért ha egy károsító ellen évente többször kell védekezni, ajánlott a növényvédőszer-hatóanyagokat (csoportokat a keresztrezisztencia miatt) váltogatni, így késleltetve a rezisztencia kialakulását.
A gabonatermesztésben, a teljesség igénye nélkül, a következő hatóanyagok állnak a repcetermesztők rendelkezésére a Nébih 2024. 06. 04-ei adatbázisa szerint:
– acetamiprid: szipoly, levéltetvek, mezei poloska, mórpoloska;
– lambda-cihalotrin: bagolylepkék, bagolylepkék lárvái, gabonapoloska, levéltetvek;
– cipermetrin: bagolylepkék, gabonapoloska, levéltetvek, vetésfehérítő bogarak;
– flonikamid (IKI-220): levéltetűtojások, levéltetvek;
– lambda-cihalotrin: bagolylepkék lárvái, gabonapoloska, levéltetvek, poloskák, vetésfehérítő bogarak;
– gamma-cihalotrin: bagolylepkék lárvái, levéltetvek, mezei poloska, vetésfehérítő bogarak;
– deltametrin: levéltetvek;
– eszfenvalerát: bagolylepkék, levéltetvek, vetésfehérítő bogarak és
– Bacillus thuringiensis ssp. kurstaki: lepkehernyók ellen.
Takács Attila
növényvédelmi entomológus
