A tavalyi ősz kevés csapadékot, enyhe időjárást hozott. A talajokban csak nagyon kevés helyen A tavalyi ősz kevés csapadékot, enyhe időjárást hozott. A talajokban csak nagyon kevés helyen elégséges a talaj nedvességtartalma, ami a megfelelő növekedéshez kellene…
Hazánkban a kalászosok és kártevőik a kontinentális klímához alkalmazkodtak. A hideg téli időjárás segít(ene) megtizedelni őket. Télen a növények mélynyugalomban vannak, azonban az évszakhoz képest melegebb időszak alatt a növények anyagcsere-folyamatai nem állnak le, a kártevők pedig nagyobb számban tudnak áttelelni. Egy enyhe télen pedig táplálkoznak…
A gabonafélék az emberiség élelmezésének szempontjából elsőrendűek, így ezek növényvédelme is kiemelt fontosságú. A búza mint kenyéradó gabonánk védelme a kártevőktől fontos és összetett feladat. Az utóbbi évek időjárási anomáliái miatt a gabonafélék növényvédelme ma még nagyobb odafigyelést igényel, mint évtizedekkel korábban. Ebben a szituációban az évtizedek szakmai tapasztalatai kiegészítésre, pontosításra szorulnak. Az alábbiakban a gabonák legfontosabb rovarkártevőiről lesz szó, egy-egy faj rövid bemutatásával.
Gabonáink kártevőiről újra és újra, csak pontosabban!
A gabonatábla kiválasztásakor törekedni kell arra (1. kép), hogy az nagyszámú talajlakó kártevőktől, pattanóbogár- és pajorlárvától mentes legyen.
A táblák ismerete azért is fontos, mert ezek a kártevők foltszerűen károsítanak: pl. drót- és áldrótfégek lárvái (2. kép). A tavaszi vetéseket a mezei pockok, a sároshátú bogarak, a bagolylepkehernyók, a levéltetvek és kabócák károsítják.
A csíkoshátú búzalégy tavasszal is kárt okoz. Az első nemzedéke a tavaszi gabonát, második nemzedéke az őszit károsítja. Ha a vetés korán történt, az elősegítheti a csíkoshátú búzalégy gradációját. A kifejezetten tavasszal károsító legyek a tavaszi fekete búzalégy és az ugarlégy.
Az ősszel és tavasszal is károsító bogár a csócsárló vagy gabonafutrinka. A kártétele foltszerűen jelentkezik. A bogarak sok kártevőfajhoz hasonlóan érési táplálkozást folytatnak. A kukoricán és a gabonaféléken kívül a pázsitfűféléket is károsítják. A fő károsító a lárva. Kártételére ősztől (szeptember) egészen április végéig számítani lehet. Enyhe teleken a lárva nem vonul nyugalmi állapotba, ilyenkor megszakítás nélkül táplálkozik. Előrejelzése talajcsapdázással lehetséges. Megelőző agrotechnikai védekezés, ha őszi kalászos után tavaszi kalászos kerül. Tarlón alászántás és az árvakelés megszüntetése szintén hatásos lehet a lárvák ellen.
A száraz tavasz elősegíti a gabonapoloskák betelepülését a gabonatáblákba, ahol érési táplálkozást folytatnak. A szívogatásukkal okoznak kárt, ennek hatására csak lassan következik be a szárba indulás. Jelentős kártevők a levéltetvek (3. kép), melyek szívogatásukkal a vírusokat az egyik növényről vagy tábláról a másikra viszik.
A levelek sárgulása a levéltetvek szívogatása és az általuk terjesztett sárga törpülés vírus miatt következik be. Alapvető, hogy be kell tartani az optimális vetésidőt, szükséges a vetőmagcsávázás, és a kelő gabonaállományban a vektorok ellen védelem.
Melyek a legveszélyesebbek?
Magyarországon a gabona-levéltetű, a zselnicemeggy-levéltetű és a zöld gabona-levéltetű a legjelentősebb kártevőfaj. Mivel vírusvektorok, ezért vetőmag-előállításban kifejezetten káros a jelenlétük. Amikor a gabonatábla 30%-án megjelentek az első kolóniák, akkor védekezni kell ellenük. Ilyen tömeges megtelepedéskor törekedni kell arra, hogy kíméljük a hasznos parazitoid és ragadozószervezeteket, a katicabogarakat, azok lárváit, a zengőlégylárvákat és azok bábjait, valamint a pókokat is.
A búzafonálféreg elsősorban a vad pázsitfűféléken él, ám a gabonafélék is az étlapján vannak. A búzafonálféregnek évente egy nemzedéke van. A gabonák közül a búzát, rozst, az árpát és a zabot is károsítja. A kártételére már ősztől számítani lehet. A kártétel az ősszel kikelt gabonán jelentkezik, és ez a károsítás egészen az aratásig tart. Ősszel a kikelő lárvák a növénybe fúrják magukat, így kártételük hatására a gabonák levelei deformálódnak, fodrosodnak, csavarodnak. Ezek a növények a fejlődésében visszamaradnak, száruk rövidebb lesz. A Kárpát-medencében elsősorban a Dunántúl csapadékosabb, hűvösebb vármegyéiben okoznak kárt. A fonálférgek a növényben áttelelnek.
A közönséges pejbogár, a gabonaszipolyok és a mezei gabonamoly hernyói tavasszal és a nyár elején a virágok és a szemek rágásával, kitúrásával vagy ezek fogyasztásával okoznak kárt. Száraz tavaszon előfordulhat, hogy kártevőként lép fel a közönséges fülbemászó is.
Gyűjtőnév alatt
A gabonapoloskák egy gyűjtőnév, amely több poloskafajt takar. A fő kártevő a szerecsenpoloska, az osztrákpoloska és a csőrös szipolypoloska. Ezeknek a fajoknak a kártétele és életmódja nagyon hasonló.
Tápnövényeik elsősorban a kalászosok és a pázsitfűfélék. Jellegzetes kártételük már korán, szárba indulás előtt jelentkezik. Tünetei: a vezérhajtás sárgul, fehéredik, később elpusztul.
A veresnyakú árpabogár az egész országban gyakori és elterjedt (4. kép). Elsőrendű tápnövénye a zab, a tavaszi árpa, az őszi búza és az őszi árpa.
Kártételét kukoricában is megfigyelték már, elsősorban meleg, aszályos időszakokban. A bogarak lárvái, a „csigák” hámozzák a gabonák leveleit. A lárvák főleg a zászlóslevelet károsítják. A lárvák fejlődési ideje általában két hét, a talajban bábozódnak. A bábnyugalom két hétig tart.
A repülő kártevő rovarok közül az egyik legveszélyesebb a vetési bagolylepke. Erősen polifág faj. A hernyók a fenyőféléken kívül szinte minden egy- és kétszikű növényen megélnek. A fénycsapda egy jó előrejelző módszer, amely jól jelzi a lepkék rajzását. A leghatékonyabban a fiatal lárvák ellen lehet védekezni. A lárvák tömeges kelése a rajzáscsúcs utáni két héttel várható.
A védekezés eszközei
Itt szeretném felhívni az olvasó figyelmét a növényvédőszer-rezisztencia kialakulásának veszélyeire. Ez elsősorban a növényvédő szerek egyoldalú, indokolatlan túlhasználata miatt alakulhat ki. Ha éveken keresztül vagy év közben többször egymás után ugyanazt a hatóanyagot (pl. piretroid) használjuk, egy a sejtszinten végbemenő mutáció révén kialakulnak az átlagosnál tűrőképesebb egyedek, amelyek ezt a tulajdonságot átadják az utódaiknak. Ezek a példányok képesek olyan mennyiségű rovarölő szer elviselésére, amely a normál rovarnépesség nagy részét elpusztítaná. Ezért ajánlott, ha egy károsító ellen évente többször kell védekezni, a növényvédőszer-hatóanyagokat (csoportokat a keresztreziszencia miatt) váltogatni, így késleltetve a rezisztencia kialakulását.
A gabonatermesztésben a teljesség igénye nélkül a következő hatóanyagok állnak a termesztők rendelkezésére a Nébih 2025. 01. 08-ai adatbázisa szerint:
– acetamiprid: szipoly, levéltetvek, mezei poloska, mórpoloska;
– lambda-cihalotrin: bagolylepkék, bagolylepkék lárvái, gabonapoloska, levéltetű, levéltetvek, poloskák, vetésfehérítő bogarak;
– cipermetrin: bagolylepkék, gabonapoloska, levéltetvek, vetésfehérítő bogarak;
– flonikamid (IKI-220): levéltetűtojások, levéltetvek;
– tau-fluvalinát: poloskák, vetésfehérítő bogarak;
– gamma-cihalotrin: bagolylepkék lárvái, levéltetvek, mezei poloska, vetésfehérítő bogarak;
– deltametrin: levéltetvek;
– eszfenvalerát: bagolylepkék, levéltetvek, vetésfehérítő bogarak ellen.
Takács Attila
növényvédelmi entomológus
Fotók: Takács Attila
