Eltűnnek kisbirtokok, de ez összefogással jót is szülhet

Mint Európában sok helyen, hazánkban is egyre fogynak a családi és kisgazdaságok, a trend a nagybirtokrendszer kialakulását, további erősödését jelzi. Csakhogy míg Európa legtöbb országában erre összefogással reagálnak, addig nálunk pont ez a folyamat hiányzik.

2030-ra további nagy kisbirtok-csökkenés várható

Mint nemrég bemutattuk, a birtokszerkezet alakulása az elmúlt 150 év folyamatait (kivéve a TSZ-korszakot) erősíti, és ma is kedvez a nagygazdaságok térhódításának. Az utóbbi 10 évben a legkisebb, a 4000 eurónál kevesebb standard termelési értékkel (STÉ) rendelkező – vagyis a kisgazdaságok száma csökkent a legnagyobb mértékben, több mint fele meg is szűnt. A középgazdaságoknak majdnem harmada számolta fel a tevékenységét. Ugyanakkor a három legnagyobb méretkategóriába tartozó gazdaságok száma jelentősen nőtt az utóbbi 11 évben. Ez a folyamat átalakították a gazdaságszerkezetet: 2013-ban még a két legkisebb méretkategóriába tartozó gazdaság dominálta a magyar mezőgazdaságot (80%), tavaly már ez az arány 61%-ra csökkent. Ezzel szemben a 15 ezer eurónál nagyobb STÉ-vel rendelkező gazdaságok részesedése 12-ről 27%-ra emelkedett – írja a KSH nemrég kiadott, a tavalyi évet összegző jelentése. Becslések szerint 2030-ra a mostani szűk 200 ezerrel szemben 120 ezernél is kevesebb kisgazdaság lehet Magyarországon.

A TSZ-korszak után nehéz, de vannak jó példák

Számos, nagy mezőgazdasági hagyománnyal rendelkező ország agráriuma erre azzal reagál, hogy növeli az integrációk, termelési és/vagy értékesítési szövetkezések, szerveződések körét. A kisebb, kevésbé mérethatékony gazdaságok közös gépbeszerzések révén juthatnak költséges eszközökhöz, technológiákhoz, illetve közös fellépéssel jobb árat tudnak kialkudni a terménypiacokon. Francia- vagy Németországban, Ausztriában ennek nyilván nagyobb tradíciói vannak, mint a kolhozosítást 40 évig nyögő kelet-európaiaknak, de a lengyel példa is mutatja, hogy sosem késő behozni a lemaradást.

Magyarországon a szövetkezetesítés és a rendszerváltás utáni korai TÉSZ-ek körüli botrányok tartósan visszavetették az integrációk iránti bizalmat. Pedig ma már az egyébként nem sikertelen baromfiágazatban is a versenyképesség, az állategészségügyi kihívások egyik fő feltétele a vertikális és horizontális összefogás. Ugyanezt mondja a kertészeti ágazat is. Hazánkban az Európai Unióba belépésünk után 20 évvel sem értük el az EU átlagos integrációs szintet, a szervezettség hiánya az egész ágazat teljesítményét visszaveti. Például a hazai kiskereskedelmi beszerzés oldalán nagymértékű koncentráció zajlott/zajlik, amivel szemben a kisgazdaságok egyenként nem, csak közösen tudnak jó tárgyalópozícióhoz jutni.

Közösen is lehet – vagy elvesznek a kisgazdaságok!

Ezt a kérdést boncolgatta nemrég közölt cikkében Fórián Zoltán banki agrárelemző is, azt a kérdést vetve fel, „Tényleg latifundiumokra [egy személy vagy egy szűk kör kezében lévő, nagyméretű földbirtokok – a szerk.] van szükség?” A szakértő szerint a birtokméretek növekedésének azonban nem kell feltétlenül tulajdonosi koncentrációban megtestesülnie. „A termelési integrációk révén is életképes üzemszerkezet alakítható ki. Erre számos példát látunk már ma is. Árnyékugrásra felkészülni! Aki nem képes együttműködni a szomszédaival, az elvész” – figyelmeztet Fórián Zoltán.