Klímaválság: pont a mi mezőgazdaságunk van nagy veszélyben

Nem a fejletlen mezőgazdaságú vidékek, hanem pont a legnagyobb élelmiszertermelők – köztük Európa és a Kárpát-medence – lesznek a klímaválság legnagyobb vesztesei. A búza 20, a kukorica 40%-os hozamveszteségre számíthat. Nemcsak a gazdaságoknak kell gyorsan alkalmazkodniuk, hanem a biztonságpolitikának is…

Egyszerű szorzat – baljós kilátás

A Nature magazin egy nagyszabású kutatáson alapuló tanulmánya először becsülte meg globális léptékben, hogyan reagálnak a mezőgazdasági termelők a klímaváltozásra, és ez mennyiben enyhíti vagy súlyosbítja a terméskieséseket. A vizsgálat csaknem 13 ezer régióból és hat alapvető élelmiszernövényből (búza, kukorica, rizs, szója, cirok, manióka) származó adatokon alapul, amelyek a globális kalóriatermelés kétharmadát teszik ki.

A tanulmány szerint a globális kalóriatermelés évente körülbelül 5,5×10¹⁴ kcal-lal csökken minden egyes Celsius-fok globális hőmérséklet-emelkedés esetén. Lefordítva hétköznapi mennyiségekre ez fejenként napi 120 kcal veszteségnek felel meg, ami az ajánlott napi bevitel 4,4%-a. Ráadásul ez még az alkalmazkodás és a gazdasági fejlődés esetén is alig mérséklődne 2050-re, miközben a rizs kivételével minden más alapélelmiszernél jelentős marad a terméscsökkenés.

Különösen sérülékenyek a nagy „éléskamrák” – köztük hazánk

A kutatás egyik legmegdöbbentőbb eredménye, hogy nem a szegény és meleg éghajlatú régiók a legveszélyeztetettebbek. Épp a mérsékelt klímájú, modern mezőgazdasággal rendelkező „éléskamrák” (USA, Kína, Európa, Oroszország). Ezekben a régiókban eddig kevésbé történt meg az éghajlati alkalmazkodás, így a klímaváltozás hatásai nagyobb csapást mérhetnek a globális élelmiszer-ellátásra. Közép-Európa és benne Magyarország a búza- és kukoricatermés szempontjából közepesen sújtott régió. A búzatermés 15–25%-kal csökkenhet a század végére, miközben a kukoricánál a mediterrán peremterületek akár 40%-os visszaesést is tapasztalhatnak. Az alkalmazkodás itt is visszafogott, így a veszteségek csökkentéséhez nagyobb mértékű innovációra és agrárpolitikai támogatásra lesz szükség.

Fájdalmas, sürgető ébredés a kényelem évszázadai után

Alacsony jövedelmű, forró égövi régiók (pl. Közép-Afrika, India déli részei) már most is magas alkalmazkodási szintet mutatnak, mivel termelőik kényszerűen reagálnak a szélsőségekre (pl. hőhullámok, vízhiány). Magas jövedelmű, mérsékelt éghajlatú térségek (pl. USA, Nyugat-Európa) viszont jelenleg kevésbé adaptáltak. Emögött az az érdekes, bár logikus tény áll, hogy az elmúlt évszázadokban időjárás, termésbőség és talajminőség nem változott számottevően vagy nem ilyen gyorsan. Vagyis a termésbiztonság nem volt veszélyben. Ezért nem is szorultunk rá arra, amire most már nagyon is: az alkalmazkodásra, fajta- és fajváltásokra, vízmegőrző és kímélő, regeneratív talajművelésre. Ráadásul a fejlődés és a technológiai beruházások csak lassan és nem egyenletesen terjednek. Ez főleg a szegényebb országokban van így, ahol a manióka és a cirok kiesése komoly élelmezési válságot okozhat.

Ezért fontos a kalória: az éhezés társadalmi következményei

A terméskiesések és a globális kalóriaveszteség áremelkedést és élelmezési bizonytalanságot idézhet elő, különösen a szegény országokban. Ha a gazdag országok globális irányú agrártermelése csökken, az „odahaza” áremelkedéseket, társadalmi destabilizációt okozhat. Ám a tehetősebb észak-nyugati világ ezt sokáig képes finanszírozni. Ahol azonban a termelési szint vagy az időjárás miatt importkényszer van, ott – akárcsak a szíriai polgárháború esetében – akár drámai krízisek is kialakulhatnak. Afrika, a Közel- és Távol-Kelet bizonyos térségeiben nem csak az élelmiszer ára, hanem a hozzáférhetősége is kérdéses, így súlyos destabilizáló tényező.

Innovációra és politikai támogatásra van szükség

A tanulmány kiemeli, hogy az adaptáció mértéke még nem elegendő a klímaváltozás hatásainak ellensúlyozására. Az élelmezésbiztonság fenntartása érdekében elengedhetetlen a következők fejlesztése: új, hő- és aszálytűrő fajták nemesítése, vetésidő-átállítás, precíziós gazdálkodás, vízgazdálkodás fejlesztése, kistermelők támogatása technológiához és tudáshoz való hozzáféréssel.