A szántóföldi növénytermesztés talajmunkái közül az egyik legfontosabb és legigényesebb munkaművelet a magágykészítés. A tavaszi vetésű növényeket, akár a sűrűsoros kultúrák növényeit (a tavaszi árpa, zab) vagy a széles sortávolságra vetett növényeket (kukorica, napraforgó, cukorrépa, szója stb.) nagyon változatos ökológiai adottságok – rendkívül változó tulajdonságú talajokon és éghajlati, időjárási viszonyok – mellett termeljük. Ezek a termesztési, illetve termelési körülmények azonban változatos technológiát, agrotechnikai és műszaki eszközök alkalmazását igénylik.
Az említett növényféleségek termesztése nagy termőterületen történik, és a kitavaszodáskori gyors felmelegedés, a talaj optimális nedvességű állapota miatt viszonylag rövid időszak áll rendelkezésre a magágykészítés elvégzésére. A termőterületi adatok és hozamok alakulását és a vetés, illetve az azt megelőző magágykészítés agrotechnikailag optimális időszakát – a tavaszi vetésű növények vonatkozásában – az 1. táblázat szemlélteti.
Magágykészítés, de miért is?
A tavaszi vetésű növények alá történő magágykészítést az említett növényféleségek optimális, gyors és egyenletes kelési feltételeinek biztosítása céljából végezzük. E feltételek biztosítására a magágy talajának a vetési mélységben kellően átlazított, porhanyított, egyenletes mélységben aprómorzsás rétegű, tömör alapúnak kell lennie. Az alkalmazott gépek munkaeszközei hatékonyan kell hogy irtsák a kelőfélben lévő gyomnövényeket. A munkavégző eszközöknek cserélhetőknek kell lenniük, a különböző növények vetőágyra vonatkozó igényeinek megfelelően. A munkavégző elemeik ne legyenek hajlamosak eltömődésre. A tavaszi magágykészítés során fontos szempont a talaj nedvességtartalmának megőrzése, a gyorsabb felmelegedés biztosítása, a vegyszerek vetés előtti hatékony bedolgozása, a munkamenetek számának a minimumra való csökkentése (1. kép).
Magágykészítő eszközök
Ezeknek az agrotechnikai követelményeknek megfelelő magágy a tavaszi vetésű növények alá számos aprító, lazító, lezárást végző géppel elvégezhető. Kellően elmunkált talajon a magágy különböző kiegészítő (simító, lezáró) hengerekkel felszerelt fogas boronákkal is elkészíthető. Ezeknél a gépeknél a nagyobb munkaszélességű változatok is függesztett kivitelben készülnek. A fogasborona-tagok munkaeszközei rácsos szerkezetben, fixen, hegesztéssel vagy cserélhetően csavarkötéssel vannak rögzítve. A boronatagok rácsszerkezete a zártszelvényekből kialakított kereszt- és hossztartókhoz mereven csatlakozik. A boronatagok elé sima élű simítólapok vannak felszerelve. A boronatagok rácsszerkezetének hátsó részéhez szemes lánccal kapcsolódnak – a jó talajkövetés érdekében – a pálcás lezáróhengerek. A nagy munkaszélességű változatoknál a középső boronatagok vázkeretéhez csuklósan kapcsolódnak a szélső boronatagokat tartó, szállítási helyzetben hidraulikusan felcsukható szárnyak (2. kép).
Magágykészítésre a szántóföldi kultivátoroknak a talajadottságokhoz alkalmas rugós vagy merev szárú munkaeszközökkel szerelt változata is alkalmas. A jól elmunkált, könnyen kezelhető változatokhoz alakították ki a könnyű szántóföldi kultivátorokat. A könnyű szántóföldi kultivátorok munkáját azonban külön menetben le kell zárni (3. kép).
A menetszám csökkentésére ezeket a berendezéseket különböző simító, lazító, aprító, keverő, tömörítő kiegészítőkkel szerelik fel. Az ezekkel a kiegészítőkkel szerelt gépek a kombinált szántóföldi kultivátorok, illetve nevezhetjük ezeket kombinátoroknak, kompaktoroknak vagy germinátornak is.
Függesztve vagy vontatva
A magágykészítésre is alkalmas szántóföldi kultivátorok függesztett, félig függesztett vagy vontatott kivitelűek. A kisebb függesztett gépek vázszerkezete fix kivitelű, míg a nagyobb munkaszélességű változatok szállítási helyzetbe felcsukható oldalszárnyakkal, oldalakkal készülnek. A vázkeretük mellső kereszttartójára fixen különböző egyenes élű vagy fűrészfogas simítóegységek vannak felszerelve (4. kép).
Egyes típusokon a felület egyengetését lúdtalp alakú szerszám végzi fűrészfogú simítóval kombinálva. Gyakori megoldása a rugózott osztott szerszámú simítóegységek alkalmazása is. A simítóegységek talajterhelését rugók biztosítják. Ezek mellett a felszínalakító munkaeszközök mellett feltétlenül szükséges a traktornyomlazítók használata (5. kép).
Ennek az eszköznek a használata magágykészítés során elengedhetetlen. A talajtömörödés csökkentésére célszerű ikerabroncsozású vagy gumihevederes traktorral vontatni a munkagépet (6. kép).
A fűrészfogas simítóelemet a legtöbb konstrukciós megoldásnál pálcás vagy fémlapos rögtörő henger követi. A magágykészítő gépek vázkeretének középső részében – esetenként külön kereten, több sorban – zárt szelvényű tartókon csavarkötés rögzíti a művelő munkaeszközöket. Ez a középső vázkeret, a kultivátorszekció a tökéletes talajkövetés, a munkaeszközök pontos mélységtartása biztosítására gyakran paralelogramma felfüggesztésű (7. kép).
A kultivátorszekció leggyakrabban rugós szárú véső- vagy dárda alakú művelőszerszámokkal van felszerelve, ezek 25 × 12, 25 × 25 vagy 35 × 12 mm keresztmetszetűek. A művelőeszközök lehetnek rugózott vagy merev szárú, lúdtalp alakú kapák is, ezek szélességi mérete 250–260 mm vagy annál nagyobb. A rugós szárú véső- vagy dárda alakú munkaeszközök a kisebb munkaszélességű változatoknál 3–5, míg a nagyobb munkaszélességű gépeknél 7-8-9 sorban vannak elhelyezve, osztástávolságuk a konstrukciótól függően 70–100 mm lehet. A lúdtalp alakú, merev száras munkaeszközök 2-3 sorban vannak a kereszttartókon rögzítve. A talajban működő munkaeszközök koptató igénybevételnek vannak kitéve, ezért ezeket a kopó alkatrészek közé soroljuk. A nagy igénybevétel elviselésére ezeket az alkatrészeket Hardox vagy azzal megegyező tulajdonságú, jó minőségű acélból készítik. Egyes kultivátorok munkaeszközeinek talajban működő éleit keményfémél-felrakással készítik. A kopó alkatrészek gyors cseréjének elvégzése céljából a kopásnak kitett Hardox minőségű acélból készült orrokat, csúcsokat cserélhetően, gyakran csavarkötéssel szerelik.
Utána a tartószerkezet
A középső kultivátorszekciót lezáró munkaeszközöket a tartószerkezet követi. A vázkerethez lengőkarokkal csatlakoznak a különböző hengerkombinációk, melyek az előzőekben ismertetett egyengető-simító elemekkel vannak kombinálva. A több tagból álló hengertagok a talajféleségtől függően különböző konstrukciójúak lehetnek. Nehezebben művelhető kötött talajok esetén, rögös talajokon a Cambridge-Croski vagy Güttler hengerek dolgoznak hatékonyan. A könnyebben művelhető, laza talajokon pedig pálcás, spirál, DD hengerek használata javasolható. Egyes típusoknál a vízmegtartás, nedvességmegőrzés hatékony eszközei a gumibütykös hengerek. A lezáró hengersorokat gyakran további simító-egyengető elemek követik. Újabb konstrukcióknál pedig a további egyengetést az egy vagy több sorban elhelyezett rugóacél művelőelemes rugósfogú boronatagok végzik. A kultivátor munkaszerszámokat követő, egy vagy két sorban elhelyezett hengersornak a művelt felületréteg lezárásán túl a művelési mélység állítása, az egyenletes mélységtartás, a magágy egyenletes mélysége szempontjából is fontos, illetve meghatározó szerepe van (8. kép).
A nagyobb munkaszélességű gépek vázkerete szállítási helyzetben összecsukható, felhajtható. A vázkeret bakjaihoz csapszegen keresztül csatlakoznak szekciónkénti osztásban a munkaeszközöket simító, egyengető kultivátorlezáró elemek. A nagyobb munkaszélességű konstrukcióknál az oldalszárnyak is osztott kialakításúak. Az oldalszárnyak a vázkeretre támaszkodó kettős működésű hidraulikus munkahengerekkel működtetett mechanizmussal állíthatók munkahelyzetbe, illetve emelhetők ki szállítási helyzetbe. Függesztett és félig függesztett változatoknál a szélső tagok vagy szárnyak a középső vázszerkezet mellé vagy fölé hajthatók be, szintén hidraulikusan (9. kép).
A vetéssel kapcsolatos munkaműveletek további csökkentésére egyes típusok – elsősorban a kisebb munkaszélességű konstrukciók vázkerete – úgy van kialakítva, hogy ahhoz a megfelelő vázkerettel rendelkező vetőgép is csatlakoztatható. Ilyen gépkapcsolat alkalmazható a tavaszi kalászosok magágykészítésével egy menetben történő vetésére (10. kép).
Forgókapás változatok
A forgókapás munkaeszközzel szerelt magágykészítő gépek konstrukciójukat, építési módjukat tekintve az előzőekben ismertetett konstrukciókhoz hasonlóak. A kisebb munkaszélességű függesztett és félig függesztett változatok fix, míg a nagyobb munkaszélességű gépek hidraulikusan összecsukható vázkerettel készülnek. A nagy munkaszélességű, nehéz forgókapás magágykészítő gépek vontatott kivitelűek, hidraulikusan felcsukható vázkerettel. A függesztett és félig függesztett változatok függesztőkerettel kapcsolódnak a traktor hárompont-függesztő szerkezetéhez, a vontatott gépek pedig vonórúddal a vonóberendezéshez. A forgókapás magágykészítő kombinátorok vázszerkezete zárt szelvényű kereszt- és hossztartókból van kialakítva. A mellső kereszttartóhoz csapszeges állítással csatlakoznak a merev szárú, lúdtalp alakú szerszámmal szerelt vagy a különböző merev vagy laprugós felfüggesztésű simító-egyengető egységek. Egyes rugós szárú előmunkáló vagy egyengető munkaeszközök rugós biztosítással vannak védve a túlterhelés ellen. Az egyengetőegységet követően csapszeges és lengőkaros csatlakozással és szintén tekercsrugós biztosítással kapcsolódnak a lengőkarokban a csapágyazott forgókapák. A vetőágy egyenletes mélységtartásának segítésére már olyan kultivátor/kombinátor kapák is bővítik a szerszámválasztékot, amelyek rugókarakterisztikája – a mélységváltozást jellemző függőleges irányú elmozdulások terén is követik az igénybevételt – kiválónak minősíthető.
Szintezési megoldások
A magágykészítő gépeken kialakított precíziós szintezési rendszer egyrészt a traktor hátsó függesztőberendezésének és a magágykészítő gép lezáró elemeinek összehangolásával valósítható meg, másrészt – függetlenül a traktorkoordinációtól – minden esetben a mellső-hátsó tömörítőhengerekre, illetve a szintezőelemekre építve valósítja meg a precíziós munkamélységtartást. A leggyakoribb konstrukciós megoldás a kiemelőmechanizmust működtető hidraulikus munkahenger löketének ütköztetéssel történő beállítása. A magágykészítők egyéb szerkezeti elemei közül a traktornyomlazítóknak van nagy szerepe, amelyek merev vagy rugós szárú kapákból (kapacsoportokból) állnak, és azok merev (fix) rögzítésűek, és rugóval vagy hidraulikusan állíthatók be (11. kép).
Dr. Kelemen Zsolt
műszaki szakértő
