A talajművelés termesztett növényeink termesztéstechnológiáján belül az egyik legnagyobb odafigyelést igénylő tevékenység. Természetesen az összes többi munkafolyamat, agrotechnikai elem is nagyon fontos, érdemes őket komplexen kezelni, de rövid, illetve hosszú távon mindenképpen leginkább a talajműveléssel befolyásoljuk termesztésünk alapját.
A talaj nemcsak egy „termesztőközeg”, hanem egy élő biológiai- kémiai-fizikai rendszer, amelyben az egyes folyamatok megőrzése, fenntartása nagyon fontos a jövőnkre nézve. Arról is nagyon sokat lehet hallani, olvasni, hogy nagyon sok a leromlott szerkezetű, kémiailag is kifogásolható, biológiailag is „elszegényedett” talaj, amiért talán leginkább a múltbeli talajművelési technológiák a felelősek.
A talajszerkezet befolyásolja a növénytermesztésünket
A talajművelés technológiáján belül több műveletet különböztetünk meg, amelyek elvégzésének minősége egymásra, a többi talajmunkára is hatással van. Most a teljes talaj-előkészítési folyamatból a tél elvonultával, tavasz közepén esedékessé váló magágykészítésre térünk ki részletesebben.
Mint a növénytermesztésben minden, így az egyes munkafázisok itt is kihatnak az utánuk következők „sikerességére”, minőségére. A vetni tervezett növényünk igényeinek megfelelő magágy, talajállapot kialakításához – akármilyen furcsának is tűnik – már az előző növényünk megválasztásával sokat tehetünk, tehát jóval a magágykészítés előtt elkezdjük, és így megalapozhatjuk a következő növényünk vetőágyának készítését. Nem mindegy, hogy az elővetemény mennyi és milyen szármaradványt hagy vissza maga után, valamint gyökerével milyen mélyen hatol le, gyökérzete milyen hatással van a talaj szerkezetére.
Előkészítő műveletek – tarlóművelés: a tarlóhántást és a tarlóápolást foglalja magában. A tarlóhántás a nyári betakarítási idejű növények lekerülésével visszamaradt talaj sekély művelését, „feltörését”, majd visszazárását jelenti. Betakarítás után minél hamarabb érdemes elvégeznünk, hogy a talaj száradását megállítsuk, nagymértékben lassítsuk, valamint a gyommagvak, elhullott kultúrnövénymagvak talajba keverését, csírázását elősegítsük. Ha ez megtörtént, az így kikelt növények visszadolgozását is el kell végeznünk a tarlóápolás műveletével. Mindkét művelet szerepet játszik a talaj vízháztartásának javításában, valamint a gyomosodás mérséklésében.
A forró, száraz nyarak egyre gyakoribbak, így előtérbe került a tarlón végzett műveletek elhagyása, helyettük a szármaradvány kombájnnal történő szecskázása, egyenletes szétterítése, ami mint „takaró” teljesen lefedi a talajfelszínt. A vékony, de összefüggő aprított szerves anyag megvédi a talajt a száradástól, az erőteljes sugárzástól, a felfelé mozgó pára a felszín közelében marad, az idővel kialakuló nyirkos körülmények pedig serkentőleg hatnak a talajéletre.
Az előkészítő műveleteket követi az alapművelés, amely a legmélyebb művelés, éppen ezért nagyon fontos és egyre nagyobb jelentőségű a kivitelezési módja megválasztása is. Értjük ez alatt azt, hogy ha erőltetjük a szántást túl nedves, vagy túl száraz talajnál, nagyobb kárt tehetünk benne, a későbbi műveletekkel (alapművelés elmunkálása, magágykészítés) rögös, poros állapotot alakíthatunk ki, ami egyetlen tulajdonságában sem felel meg a jó mag ágy feltételeinek.
Egyre több forgatás nélkül művelő munkagép létezik, amelyek kíméletesen lazítják, keverik, porhanyítják a talajt. Azt sem szabad viszont elfelejtenünk, hogy a forgatással sok szármaradvány, nagy mennyiségű istállótrágya dolgozható a talajba, amely esetlegesen megnehezítené a magágykészítést, valamint a növényvédelmi problémák enyhíthetők (például gyomosodás, fertőzött növényi maradványok stb.).
Az alapművelés elmunkálása is vitatott kérdés, hiszen az ősszel végzett művelet után maradó nagyobb rögök, hantok még sok esetben a nagyobb esők előtt, de nem száraz körülmények között eldolgozhatók, apríthatók, sőt, a szántással egy menetben is elvégezhetők, ami sok esetben a tavaszi munkálatokat könnyítheti, minőségüket javíthatja. Tavasszal is végezhetjük ezt, ha az őszi időjárási körülmények (túl száraz vagy nedves talaj) nem teszik ezt lehetővé, illetve tavasszal még egyszer is megtehetjük, a gyors felmelegedés hatására bekövetkező nedvességvesztés elkerülése érdekében.
Lezárjuk, elegyengetjük a legfelső réteget, így várjuk a magágykészítés időpontját. Akár ősszel, akár tavasszal végezzük, mindenképpen a magágykészítést segítjük vele, annak minőségét javíthatjuk általa. Erre nagyon alkalmas eszközök a simítók, amelyek igen egyszerű konstrukciók is lehetnek, fagerendákat, betonoszlopot, fapallókat szoktak ilyen célra használni. Természetesen léteznek a nagy gyártók által készített, egy vagy több elemből álló, merev vagy rugós felfüggesztésű fémből készültek is, sok esetben másik géphez kapcsolhatóan. Sok esetben összekapcsolják őket fogasboronával, amellyel az egyengető, rögtörő, porhanyító munka még intenzívebbé, hatékonyabbá válik.
Megfelelő magágy, de hogyan, mivel?
A magágykészítés az a művelet, amelynek során a talaj legfelső rétegében olyan talajállapotot hozunk létre, amely az adott időjárási körülmények és talajtulajdonságok mellett az ott termeszteni kívánt növényünk vetéséhez a legmegfelelőbb.
Ennek megfelelően általánosságban a jó magágy:
• aprómorzsás szerkezetű,
• nem poros,
• a vetés mélységében tömörített,
• ülepedett,
• nyirkos, de nem vizes,
• jól levegőzött, nem tömődött és
• gyommentes.
A felsorolásban szereplő kritériumok elérését a mezőgazdasági technika többféle elven és felépítéssel rendelkező géppel, talajművelő eszközzel is el tudja érni.
Járjuk ezeket egy kicsit körül:
• A vetőágy akkor jó, ha a vetés mélységében a magárok alja tömörített, erre kerül a vetőmag, ennek segítségével tudja a vetőgép a kellő mélységet egyenletesen tartani. A vetőmag körül apró morzsás, de nem poros talaj a jó, viszont a felszín felé közeledve és a talaj felszínén már a nagyobb frakciók a kívánatosak, hogy a csapadék akadálytalanul szivárogjon a mélyebb rétegekbe, ne iszapolódjon el a talajfelszín, így a cserepedés, kérgesedés elkerülhető.
• A teljesség igénye nélkül néhány gép, technológia, amelyekkel a fenti kritériumok kialakíthatók:
• A legjobb minőségű, a legtöbb kritériumot teljesítő magágy a magágykészítő kombinátorokkal hozható létre, éppen ezért leginkább ezek terjedtek el. Kombinátorok, mert kombinált gépek, többféle talajművelő eszközből állnak, így többféle műveletet végeznek, amelyek eredménye lesz – az esetek nagy részében egy menetben – a sík, apró morzsás, visszatömörített, gyommentes, jól levegőző, nyirkos magágy.
• Ha még lehet fokoznia munkaminőségi jellemzőket, akkor a germinátorokat is meg kell itt említenünk, amelyek a kombinátorokhoz nagymértékben hasonlítanak, de munkájuk még ennél is kifinomultabb, szebb.
Mindkét géptípusra jellemzőek a művelőelemsorok, amelyeket vagy a hengerborona, vagy a simító kezd, aztán következnek – több sorban – a rugószárú kapák, ezeket követik a különféle rendező-egyengető rugós pálcák vagy tárcsák, a sort pedig hengerborona zárja, visszatömörítést, lezárást végezve.
Az első hengersor (pálcás, léces), ha van, egy kis rögtörést és a munkamélység állítást-tartást végzi, az utána következő simító egyenget, kismértékben rögöt tör, míg a több sorban lévő rugós szárú kapáknak az intenzívebb rögtörés a fő feladatuk. A végső pálcás, léces stb. hengerek ugyancsak a mélységállításban és -tartásban játszanak szerepet, az előbb említett funkció mellett. A rugós kapák rögtörése azáltal valósul meg, hogy a kések talajba hatolásuk és a traktor egyenletes húzása által eltérő tömörségű részekbe érnek, és a haladási iránynak megfelelően rezgésbe, kisebb-nagyobb kilengésbe jönnek, az eléjük kerülő rögöket így „szétrúgják”.
Az ásóboronák is régóta használt szántáselmunkáló-magágykészítő eszközök. A talaj által hajtott forgó elemei „kapaszerűen” hatolnak a talajba, azt erőteljesen aprítják és keverik.
Munkájuk által aprómorzsás szerkezet jön létre, nagyon jó keverő funkciójuknak köszönhetően vegyszer vagy műtrágya bekeverésére is igen alkalmasak. Használhatunk – főként, ha nagyon rögös vagy durvább a talajfelszín – könnyű kultivátorokat, illetve kompaktorokat is magágykészítésre, sekélyen járatva őket, sok esetben gépkapcsolásban is alkalmazva. Robusztusabb felépítésűek a kombinátoroknál, a rugós kapák is erőteljesebbek, így nemcsak magágykészítésre, hanem tarlóhántásra, -ápolásra is használhatók.
A 30–40 évvel ezelőtt még sok művelettel kialakított magágy, már azt lehet mondani, a múlté, nagy változásoknak lehetünk szemtanúi. A sorba vető gépeket a kultivátorral vagy – sok esetben – rövidtárcsával kapcsolják össze, amelyek az alapművelés-elmunkálás, magágykészítés és vetés műveletét egyszerre, egy menetben végzik el költségtakarékosabban, sok munkaidőt, gépkopást megtakarítva. Szinte azt lehet mondani, hogy a nagyüzemekben ezek a gépek már teljesen kiváltották a klasszikus magágykészítés és külön a vetés műveletét. Főként a kalászosok vetése zajlik így, de akár a borsó, a lucerna tavaszi vetését is végezhetik ezzel a technológiával.
Ezeknek a magágykészítő-vető gépeknek vagy vetőaggregátnak vagy talajelőkészítő-vető gépeknek nevezett eszközöknek a vontatásához nagyobb, legalább 150–160 lóerős vagy annál is nagyobb traktorokat igényelnek, viszont még így is hatékonyabb technológiát valósítanak meg, mintha minden műveletet külön menetben végeznénk.
A tavaszi magágykészítés a téma, így az őszi alapművelést érdemes a területen elvégezni, de tavasszal már több művelet összevonható. Ha nagyon hamar melegszik az idő, és túl intenzíven szárad a talaj felső rétege, érdemes simítóval elmunkálnunk, lezárnunk az alapművelés utáni talajt, amely a téli csapadékot befogadta, a vízmegőrzés érdekében.
Kisebb üzemeknek rendelkezésre állnak olyan megoldások is, ahol forgóborona végzi a vetés előtt az elmunkálást és a magágykészítést, s azt hozzákapcsolva követi a vetőgép.
A magágykészítéssel egyszerre sok esetben a műtrágya egy részét is bedolgozzuk a talajba, ezt a kombinált gépekkel ugyanúgy megtehetjük, így még egy művelettel többet lehet egy menetben elvégezni.
A szemenként vetés esetén viszont még a külön menetes magágykészítés a jellemző. Ezeknél a vetőgépeknél a fejlesztések eredményeként a vetés gyorsasága nőtt meg, miközben ennél az alapkritériumoknak még inkább megfelelő talajszerkezetet, a mélységtartás, a mag pontos lehelyezése, aprómorzsás szerkezetet, a vetésmélységben tömörített talaj is követelmény, így még fokozottabban érdemes odafigyelni a vetőágykészítésre.
Az időjárás hatásai
Növényeink szántóföldi termesztésében az egyes agrotechnikai elemek egymásra épülnek, önmagukban nem emelhetőek ki a sorból. A talajművelés, ezen belül a magágykészítés is ilyen, ám ahhoz, hogy növényünk igényeinek megfelelő magágyat tudjunk készíteni, az időjárási tényezők is hozzájárulnak. Míg azonban a technikai feltételekre van ráhatásunk, addig ezeket befolyásolni nem tudjuk, csupán alkalmazkodhatunk hozzájuk, ami egyre nehezebb.
Elsősorban a téli csapadék befogadása, majd talajban tartása a fő célunk, hiszen ebből sokáig tud élni növényünk. Nem szabad elfelejtenünk talajaink szervesanyag-gazdálkodásának szem előtt tartását sem, hiszen mind a vízmegtartáshoz, mind a szerkezetességhez hozzájárul a talaj szerves anyaga is, így ez, közvetve, a magágy minőségére is hatással van.
A mostanában erősödő „regeneratív gazdálkodási szemlélet” talajmegújító törekvései is ezt sugallják, hiszen ha a vetésünk jól sikerül, állományunk kezdeti fejlődése is esélyesebb, ehhez pedig a jó magágynak kell a megfelelő alapot biztosítania.
Dr. Dóka Lajos Fülöp1 adjunktus
Dr. Szabó András1 adjunktus
Dr. Szabó Éva1 adjunktus
Vad Attila2 igazgató
1 DE MÉK Növénytudományi Intézet
2 DE AKIT Debreceni Tangazdaság és Tájkutató Intézet
