Már a gazdálkodók is tapasztalják talajaik romlását

Mindezt dr. Pénzes Éva vállalatvezető, címzetes egyetemi docens mondja egyszerre aggasztó, egyszerre reménykeltő interjúnkban. A szakember úgy véli, drasztikusan romlik a hazai talajok tápanyag-szolgáltató képessége, ám közben egyre több olyan új eszköz, technológia válik hozzáférhetővé, amellyel ellensúlyozható a folyamat, és megőrizhető a növénytermesztés biztonsága. Arról is beszél, tanultunk-e az AÖP-ből, vagy csak a pontokra vadásztunk vele…

50 év alatt mentek tönkre a talajaink

Nemrég a talajvédelem szakértői kimondták: már az nagy eredmény, hogy végre szakítottunk a „kiváló minőségű magyar termőföld” illúziójával, és legalább bevalljuk, hogy a hazai termőtalajok 60–90 százaléka leromlott, leromló állapotban van. – Igen, hiteles források alapján is meg tudom erősíteni, hogy tényleg rossz a helyzet Magyarországon a termőtalajok állapotát tekintve. Csak pár adat, röviden. A cserjoznom talajok humusztartalma általában 5 százalék körüli, a mai mezőgazdasági talajok átlagos humusztartalma 2,5–3 százalék. Ha eltűnik a humuszanyag, akkor a föld termőképessége drasztikusan romlik. A hazai talajok degradációja, eróziója, szerkezeti romlása nagyon gyors. Egyre nagyobb területeken, például dombságokon vagy az Alföldön már a felső termőréteg 30–50 százaléka eltűnt.

Ez a folyamat sajnos az utóbbi 40–60 évben ment végbe! Nagy lépésnek számít, hogy az Európai Unió is felismerte termőtalajaink romlását, és intézkedési, cselekvési tervet fogadott el. Főként Franciaország mutat kimagaslóan jó példát a talajvédelem területén. Örvendetes, hogy Magyarországon elindult a regeneratív talajművelés és az ehhez kapcsolódó komplex talajóvó gazdálkodás is. Most még talán nincs késő változtatni.

Mit javasolna egy olyan gazdának, aki ma határozza el, hogy a degradált, szerkezetvesztett talajaiba új életet lehelne?

– A legfontosabb, hogy jól ismerje a gazda a termőtalaját, annak adottságait és az időjárási körülményeit is. Ma már elég tudásanyag, információ és eszköz áll rendelkezésre a degradált, szerkezetvesztett talajok javítására. Szerencsére van lehetőség a témában szaktanácsot is igénybe venni. Véleményem szerint két kulcspont létezik: az intenzívebb talajélet elérése és a talaj szervesanyag-tartalmának növelése. A fő szempont, hogy lehetőleg környezetbarát technológiával csökkentsük a talajéletet érő stressztényezőket. Mindezt a talajkímélő, forgatás nélküli talajműveléssel, az állandó növényborítottsággal, a talajoltó mikrobiológiai készítmények szakszerű használatával, és a növényi maradványok talajba történő visszajuttatásával tudjuk elérni. Ha lehetőség van arra, hogy trágyázzuk a területet, akkor azt okvetlenül meg kell tenni. Javasolt biostimulánsok, talaj- és növénykondicionálók használata is. Fontos a helyes vetésforgó betartása. Külön szeretném kiemelni a pillangós virágúak vetésváltásban történő állandó használatát, mivel biológiájukból eredendően, gümőképződéssel nitrogént kötnek meg a talajban. A következő kultúra meghálálja ezt az előveteményt. Átgondoltan kell a növényállomány kezelésének gyakoriságát is meghatározni, hogy ne terheljük a talajt a munkagépekkel, így elkerülhetjük a felesleges talajtömörödést. De a regeneratív gazdálkodás komplex rendszeréhez még az okszerű tápanyag-utánpótlás és növényvédőszer-használat is hozzátartozik. Összetettnek tűnik a recept, de mindig az a lényeges, hogy az adott talaj ismerete után határozzuk meg a lépéseket.

Újraélesztés és humuszgyarapítás

Számos lehetőség van talajóvó megoldásokra: forgatáscsökkentés, takarónövények, mulcshagyás, lazítás, precíziós inputozás, mikrobiológiai és szervestrágya-alapú készítmények és sok más. Ha listáznia kellene, milyen fontossági sorrendet állítana fel a hazai gazdálkodók számára?

– Nehéz fontossági sorrendet felállítani, hiszen mindig a talajadottságokhoz kell igazodni, a fő probléma megoldására szükséges először koncentrálni. Mégis, én mindig azzal a látásmóddal közelítenék, hogy milyen eszközökkel tudom a talajban lévő életet serkenteni és a humusztartalmat növelni. Például egy tömörödött, levegőtlen talaj nem kedvez az aerob hasznos talajmikrobáknak, így azt a talajt lazítani szükséges. Ezt meg lehet tenni különböző lazítást végző eszközökkel, berendezésekkel, de mélyre hatoló gyökerű növénykultúra vetésével is segíthetünk a problémán.

Újságíróként egyre több és egyre aktívabb érdeklődőt látok a legtöbb talajszelvény-elemzéses programon. Ön mit tapasztalt, mennyire terjed a talajóvó gazdálkodás iránti érdeklődés, mennyire érezhető változás idehaza?

– Igen, én is úgy látom, hogy egyre nagyobb az érdeklődés a gazdák körében a regeneratív növénytermesztés iránt. Ennek oka részben az lehet, hogy a gazdálkodók megtapasztalják talajaik romlását, a tápanyag-szolgáltató képesség csökkenését. Ez abban mutatkozik meg, hogy például hiába emelik a műtrágya mennyiségét, a hozamok nem növekednek, illetve kiegyenlítetlenek a termésátlagok, romlik a termés minősége. A másik oka a témában való aktivitásnak, hogy ha egy gazdálkodó jó példát mutat talajának javításában, az gyorsan terjed, és követőkre talál. Mindenki ismer a környékén olyan növénytermesztőt, akit érdemes követni, mert jó, szakmailag helyes gyakorlatot követ. Nagy örömmel üdvözölte a Magyar Talajvédelmi Szövetség is a Magyar Talajtani Társaság március 20-án rendezett országos talajszelvény programját, „A TALAJ ÉLETE – amit egy szelvény el tud mondani magáról” című országos figyelemfelkeltő kampánynapját. Országosan nagyon sok érdeklődő volt. A gazdák itt szembesülhettek azzal, hogy bizony egyes talajszelvényeken már erősen látszott a degradáció, a termőréteg drasztikus csökkenése vagy a tömörödés.

A mikrobiológiai készítmények segítik a tápanyagok feltáródását, a növénynek hozzáférhetőbbé teszik a tápanyagokat. Milyen mértékben következik – következik-e egyáltalán – ebből az ásványi alapú, konvencionális tápanyagok (makro- és mezoelemek) csökkentésének lehetősége?

– A mikrobiológiai készítmények hatása általában komplex. Vannak a készítményekben olyan baktériumtörzsek, amelyek képesek a talajban kötött formában lévő foszfort és a káliumot felvehetővé tenni a növény számára. Más mikrobák nitrogént biztosítanak. De a cink, a vas és egyéb vitaminok, nyomelemek ellátottságában is szerepet játszanak. A jó talajszerkezet építéséhez az exopoliszacharidot (nyálkaszerű anyagot) termelő baktériumok járulnak hozzá, így javul a talaj víz- és hőgazdálkodása. A patogén kórokozóktól a sziderofort termelő törzsek védik meg a növényt. A növényi maradványok szakszerű lebontásában pedig olyan mikrobák segédkeznek, amelyek cellulázt, xilanázt és egyéb bontóenzimeket termelnek. A pillangós virágúak gümőképződését fajspecifikus rhizobium törzsekkel támogathatjuk, mind a magra történő oltással, mind a talajba történő juttatással. Visszatérve az eredeti kérdésre, általában elmondható, hogy a szakszerű, talajbaktériumokkal történő oltás esetén csökkenthető a műtrágya mennyisége.

– Fontos azonban kiemelni, hogy a különböző törzsek nitrogén-, foszfor- és káliumtápelem- „biztosítása” nagyban függ a talajadottságoktól, a nedvességtartalomtól, a hőmérséklettől, a kémhatástól és még sorolhatnánk. Átlagosan a szakirodalom szerint akár 50–250 kg N/ha/év is lehet a plusz nitrogénszolgáltatás a nitrogénkötő baktérium jellegétől függően, a foszfor esetében ez az érték 80–90 kg/ha/év, míg a káliumnál 30–35 kg/ha/év. A szója esetén, ha duális szójaoltást végzünk (mag- és talajoltást), akkor a kijuttatandó nitrogén mennyisége 20–25 kg/ha-ra csökkenhet. Megjegyzem, hogy humin- és fulvosavas termékek használata esetén is csökkenthető a kiadott műtrágya mennyisége, mivel a huminsavak erős megkötőképességüknél fogva szinte 100 százalékos hatékonysággal tudják a növénybe bevinni a tápelemeket.

A szemléletből tanulunk vagy a támogatási rendszerből?

Az inputanyag-áremelések miatt is nőtt a mikrobiológiai készítmények iránti érdeklődés?

– Igen, úgy látom, nemcsak a mikrobiológiai termékek iránt nőtt meg a kereslet, hanem az egyéb alternatívák, így a biostimulánsok, talaj- és növénykondicionálók, huminsavas és aminosavas készítmények iránt is. Sokan az AÖP-től azt várták, hogy nemcsak támogatási pontokhoz és pénzhez juttatja a gazdákat, hanem közvetetten edukálja a gazdaságokat, fejleszti is a tudatosságot az alternatív, ökológiailag tiszta és egyben hatékony technológiák iránt. – Biztos vagyok abban, hogy az AÖP közvetetten is edukálja a gazdákat, mert ha választanak a jó gyakorlatok közül a támogatásért, és megtapasztalják annak hasznosságát, például talajjavító hatását, hatékonyságát, akkor azt a jövőben is alkalmazzák majd. De mindig vannak és lesznek, remélhetőleg csak nagyon kis részben, olyan gazdálkodók, akik csak a pontokért, támogatási pénzért pályáznak az AÖP-ben, a szakmaiság nem elsődleges náluk.

Elmondható-e az, hogy ma már inkább jól felfogott szakmai érdek, nem pedig csak a támogatási kritérium kipipálása áll az ilyen készítmények bevetése mögött?

– Igen, szakmai érdek is a modern készítmények használata. Példaként megemlítem, hogy régebben az AKG-ban választható gyakorlat volt a baktériumtrágyázás (ez később kikerült az AKG-ból, most az AÖP-ben szerepel). Sok gazda a támogatás miatt alkalmazta a baktériumos talajoltást vagy a mikrobákkal történő növényi maradványok elbontását. Több példa is van azonban arra, hogy jó néhány termelő már a támogatás megszűnése után is használta a baktériumtrágyákat, mert bebizonyosodott jótékony hatásuk. Amikor pedig az AKG-ból kikerült, sok gazda hiányolta a gyakorlatot.

Az EU lassít, de nem adja fel – szerencsére

A jelek szerint az EU markánsan visszavonul az inputanyag-felhasználás csökkentését célzó erőltetett tempójú tervektől. A talajvédelmi, mikrobiológiai termékeket gyártó iparág számít-e arra, hogy ezzel netán csökken az alternatív készítmények iránti igény?

– Úgy gondolom, hogy az EU nem könnyen adja fel a Green Deal célkitűzéseit, mert e mögött fontos szakmai érvek vannak. A termőtalajok védelmében, a klímaváltozás káros hatásainak mérséklésének, a lakosság egészségének megóvása érdekében születtek ezek az irányelvek. A fokozatosság bevezetésére, az új technológiák kipróbálására, a biológiai készítmények hatásának gyakorlatban történő bizonyítására időre van szükség. A gazdáknak is meg kell győződniük arról, hogy az alternatív utak igenis lehetnek hatékonyak, gazdaságosak amellett, hogy környezetbarát technológiákat foglalnak magukban. Tudományos publikációk sokasága, kutatások és fejlesztések vívmányai, eredményei bizonyítják, hogy a biológiai megoldásoké a jövő. Tudom, nehéz a megszokott, talán évtizedek óta bevált technológiát megváltoztatni, de mára elengedhetetlen, mert a termőföldjeink, teremtett világunk jövőjéről van szó.

Kohout Zoltán