A mézelő méheknek fontos szerepük van ökoszisztémánk működésében, és sajnálatos tény, hogy populációjuk évről évre csökken. A csökkenés kezelése érdekében a kutatók a robottechnológia és a mesterséges intelligencia felé fordulnak, hogy hatékony módszereket dolgozzanak ki a kaptárak egészségének megőrzése és méhpopuláció csökkenésének visszafordítása érdekében.
Európai Innovációs Tanács Pathfinder programja
A mezőgazdaság élelmiszertermelése nagymértékben függ a beporzó rovaroktól. Valójában az összes haszonnövény legalább egyharmadának szüksége van a beporzásra. A beporzó rovarok populációjának csökkenése, az általuk nyújtott „beporzási szolgáltatások” elvesztését eredményezheti, aminek jelentős, negatív ökológiai és gazdasági hatásai lesznek. Ugyanis jelentősen befolyásolják a vadon élő növények sokféleségének megőrzését, a szélesebb ökoszisztéma stabilitását, a növénytermesztést, az élelmezésbiztonságot és az emberi jólétet. Az említett negatív hatások megelőzése illetve csökkentése érdekében világszerte számos projekt fut.
Az Európai Unió legnagyobb, ilyen irányú projektje a RoboRoyale, amelyet az Európai Innovációs Tanács Pathfinder programja finanszíroz. Más kísérleti projektekkel szemben a RoboRoyal-ban kizárólag a királynőre fókuszálnak, nem pedig a teljes kolóniára. A miniatűr robotikát, a mesterséges intelligenciát (AI) és a gépi tanulást ötvözve az a cél, hogy a robotméhek serkentsék a királynő tojásrakását. Amelyet többek között úgy terveznek elérni, hogy a királynőt a robotméhek a megfelelő táplálékkal etetik a megfelelő időben.
Több robotból álló rendszerről van szó. Az első és a végkimenetel szempontjából legfontosabb feladat, hogy a robotok megtanulják, hogyan kell ápolni a királynőt és hogyan lehet optimalizálni a tojásrakását valamint a feromonok termelését. A kutatók több mint 150 millió mintát rögzítettek a királynők kaptáron belüli pályájáról, valamint részletes elemezték más méhekkel való társas kapcsolataikat.
A szakemberek egyik célja az, hogy a robotméhek potenciálisan serkentsék a tojásrakást azáltal, hogy a királynőt specifikus fehérjedús táplálékkal látják el a megfelelő időben. Ezzel fokozva a tojásrakó aktivitást. Előbbiekből következően növekszik a méhek száma és ezáltal a táplálékkereső repüléseké is. Ami a környező ökoszisztéma hatékonyabb beporzását eredményezné a növények növekedésének támogatása érdekében.
Más fókuszpontú technológiai megoldások
Habár a végcél közös, az egyes kutatóintézetek más és más módon közelítenek hozzá. A Harvard Egyetem Wyss Intézete által elindított projekt a RoboBees nevet kapta. Az Intézet szakemberei magára a beporzási tevékenységre fókuszálnak. Az általuk kifejlesztett miniatűr robot mérete kisebb, mint a mi 5 forintos érménk. Mozgásukban a méhek „izmait” szimulálják. Önállóan repülnek és leszállnak. A másodpercenként 120-as csapásszámú szárnyaik piezoelektromos technológiával működnek.
Az előzőhöz viszonyítva egészen más méretkategóriát képvisel az a 2018-ban, az amerikai Nyugat-Virginia Egyetem kifejlesztett BrambleBee nevű eszközt, amely robotkar segítségével végzi el a növények beporzását. Szintén nem méh méretű a finn Polly sem. Finnországban a hosszú, sötét napok megnehezítik a méhek beporzó tevékenységét, ezért kézi beporzással kell a tevékenységükre rásegíteni. A Polly névre hallgató robot elvégzi a kemény munkát és növény-egészségügyi adatokat is gyűjt, lehetővé téve a gazdálkodók számára, hogy megalapozott döntéseket hozzanak a kezeléssel kapcsolatban.
A roboméhek soha nem helyettesíthetik az igazit
A kutatók véleménye megoszlik abban a kérdésben, hogy a robotméhek jövőbeli szerepét illetően. Dave Goulson, a Sussexi Egyetem biológiaprofesszora azt az elvet vallja, hogy a robotméhek soha nem helyettesíthetik az élő rovarokat. „Az igazi méhek nagyon jók a beporzásban és már 120 millió éve csinálják. Szóval miért gondoljuk azt, hogy jobb eredményeket érhetünk el, ha kis robotokat építünk? A rovarok dolga valójában nem a beporzás, hanem az újrahasznosítás is. Bármilyen halott anyagot újrahasznosítanak, amit egy robotméh nem tenne. Fontos szerepe van a technológiának abban, hogy segítsen a gazdáknak. De ez csak egy kis része az ökológiai rendszerváltás nagyobb szükségletének és nem helyettesíti azt, amit a természet jelenleg és több millió éve tesz” – vélekedik Goulson.
Kétségtelen tény, hogy a robotika és a természet összekapcsolása nagy kihívásokkal jár. Például a méhek érzékenyek a kaptárukban lévő idegen tárgyakra és eltávolíthatják vagy viasszal vonhatják be őket. Ugyanakkor minden olyan innovációra szükség van, amely segítséget nyújthat az előttünk álló növény beporzási problémákra.
A témában ez is érdekelheti: A tudósok szappanbuborékok segítségével poroztak gyümölcsfákat
Czékus Mihály
