Műtrágyakrízis – kinek hol szorít a cipő?

Írta: Agrárágazat-2022/05. lapszám cikke - 2022 május 06.

Az alábbi cikk bemutatja, melyik tápelemet honnan szerzik be a világ legfontosabb termelői, miért fáj az orosz-ukrán háború az egész világnak, és megoldható-e más forrásokból a műtrágyaellátás.

A globális műtrágyapiaci gondok nem az orosz-ukrán konfliktussal kezdődtek, hanem a 2021 nyarára kibontakozó energiaválsággal.

A kőolaj, a földgáz és a villamos energia ára egymást gerjesztve kúszott egyre feljebb, és velük együtt gyakorlatilag minden drágulni kezdett. A mezőgazdaságot a gázolaj és a nitrogénműtrágyák árának emelkedése érintette a legfájdalmasabban. Az Európa keleti felén zajló háború és a büntetőintézkedések aztán lezárták azokat az útvonalakat is, amelyeken, ha drágán is, de bejöhetett volna az ammónia, a foszfát vagy a kálisó. Mivel a konfliktus globális hullámokat vet, a világ oly távoli területein is komoly termelési nehézségekkel szembesülnek a gazdálkodók, mint Brazília. Ha kicsit jobban körbenézünk a világban, azt kell mondanunk, a nitrogén még nem is a legnehezebben hozzáférhető makroelem, ugyanis a káliumot és a foszfort sokkal koncentráltabban állítja elő a világ. A foszforkőzet elszállítása egy marokkói bányából Franciaországba jóval nehezebb feladat, mint a földgáz vezetéken keresztüli eljuttatása Európa bármely országába, ahol aztán nitrogénműtrágya készülhet belőle. Nézzük tehát, mi honnan hová kellene, hogy eljusson.

Az európai ellátás

A legnagyobb műtrágyagyártók a világban: a kanadai Nutrien, az ausztrál Westfarmers, az amerikai Mosaic Company, a Szaúd-arábiai Műtrágyagyár és az amerikai CF Industries. A vegyianyaggyártásban nagyon jön fel India. Az első 13 gyártó között már 6 indiai vállalatot találunk. Az európai térben a legnagyobb piaci szereplő a norvég Yara International, az orosz EuroChem, a kanadai Nutrien, az amerikai CF Industries Holdings és a Mosaic Company.

kukorica
Takarékoskodunk a foszforral, aztán a nitrogénnel is – mi lesz ebből?

A Yara csak Európában évi 4,9 millió tonna tiszta (99%-os) ammónia termelésére képes. Összehasonlításul a magyar Nitrogénművek Zrt. félmillió tonnás kapacitással rendelkezik ammóniából. Ez 34% százalékos nitrogéntartalmú ammónium-nitrátra lefordítva mintegy 1,4 millió tonna gyártási kapacitást jelent. Számottevő tehát a magyar termelés, kényelmesen fedezné a hazai igényeket, de mivel exportálunk is – és mert néhány forgalmazó az importot részesíti előnyben –, Szlovákiából, Ausztriából, Szerbiából és Horvátországból is behozunk nitrogéntartalmú termékeket. Az európai műtrágya-felhasználás 30 százalékát importból fedezi a közösség, javarészt Oroszországból. Az Eurostat 2018-es adatai szerint a nitrátműtrágyák forrása döntően Oroszország (a teljes uniós import fele), valamint Egyiptom és Algéria. A foszfátalapú termékeket főként Marokkóból szerzi be a közösség (a teljes import negyede-ötöde). Az importált kálium fele Oroszországból, negyede-ötöde Fehéroroszországból érkezik. A norvég Yara a komplex NPK-műtrágyák terén számít vezető beszállítónak.

Március elején minden borult

A fentiek fényében érthető, miért a nitrogén és a kálium az, ami most leginkább hiányzik az európai piacról. A magas energiaárak már tavaly ősszel arra késztették a világ nagy műtrágyagyártóit, hogy visszafogják a termelésüket, és egyes országok (pl. Kína) már ekkor exportkorlátozó intézkedéseket tettek a belpiaci árak stabilizálása érdekében. Ezt a helyzetet fejelte meg az orosz-ukrán háború, a kikötők használhatatlanná válása, valamint a kereskedelmi és pénzügyi szankciók egyre szélesebb köre. Március elején mélypontra került az európai nitrogéngyártása Nitrogénművek teljesen le is állt –, Ukrajna betiltotta a nitrogén, foszfor, kálium és komplex műtrágyák exportját, az EU pedig kitiltotta a fehérorosz káliumot, és gyakorlatilag felszámolta mindennemű üzleti tevékenységét Oroszországgal (kivéve a földgázvásárlást, melynek elszámolása körül még most is vita folyik). Az „oligarchaellenes” akciók hatására Európában nemcsak az import, de a helyi műtrágyagyártás is szűkült. Az orosz EuroChem, amelyik mindhárom makrotápanyagból (nitrogén, foszfor, kálium) rendelkezik gyártási kapacitásokkal, Belgiumban és Litvániában is termel. A cég tulajdonososa és igazgatósági tanácsának elnöke, Andrej Melnyicsenko március 9-i hatállyal lemondott posztjáról, és bejelentette visszavonulását, majd Vlagyimir Rasevszkij is lemondott vezérigazgatói posztjáról. A Forbes mindkét milliárdost a világ 10 leggazdagabb embere között tartja számon. A visszavonult vezetők azt remélik, hogy háttérbe vonulásukkal „biztosíthatják a vállalat zökkenőmentes működését”.

Kinek hol szorít a cipő?

2020-ban a 99%-os ammónia exportjában világelső volt a kőolajban és földgázban gazdag Szaúd-Arábia, a második helyen, érthető módon, Oroszországot találjuk. Az oroszok a teljes világkereskedelembe kerülő ammóniamennyiség 24 százalékát adják, ammónium-nitrátból a világpiaci részesedésük mintegy 40 százalékos. Meglepő lehet, de a harmadik helyezett a Venezuela partjainál fekvő kis sziget, Trinidad-Tobago, amelyet Indonézia és Kanada követ a sorban. Import terén India vezet, ezt az országot az Egyesült Államok, Brazília, Marokkó és Dél-Korea követi az igények nagyságában. A foszfátműtrágyák legnagyobb exportőre Kína, Marokkó, Egyiptom, Izrael és Hollandia volt. Az import terén 2020-ban Brazília vitte a prímet, ezt Indonézia, az Egyesült Államok, Franciaország és Ausztrália követte a sorban. Káliumműtrágyából a legnagyobb exportőr Kanada, Fehéroroszország, Oroszország, Németország és Jordánia. Az orosz és fehérorosz káliumexport – az Uralkali és a Belaruskali tevékenységének köszönhetően – a globális forgalom 40 százalékát képviseli. Import terén az Egyesült Államok vezet, ezt Brazília, Kína, India és Indonézia követi a sorban (forrás: OEC).

Három tényre szeretnénk ráirányítani a figyelmet:

1. Az európai közösség a foszfort elsősorban Marokkóból szerzi be Franciaországon át, ezt a háborús helyzet nem érinti.

2. Nitrogénből nehéz alternatívát találnunk. Az Egyesült Államok, miközben cseppfolyósított földgázt kínál, maga is nitrogénhiányos terület, de a norvég beszerzési útvonal is jóval drágább, mint az orosz. Ezen a téren a mezőgazdasági termelésnek súlyos anyagi tehernövekedéssel kell számolnia Európa összes tagállamában.

3. Németország a világ negyedik legnagyobb kálitermelője, a világtermelés 9%-át adja, az EU importrészesedése mégis ebből a termékből a legmagasabb (lásd fentebb).

Itt egy pillanatra álljunk meg. A régió fő termelője, a német K+S világszinten is jelentős káliumműtrágya-gyártónak számít, az európai felhozatal szinte kizárólag tőle származik. Mióta az EU megtiltotta a kálium behozatalát Fehéroroszországból, Németország nagy reményeket fűz a keleti tartományokban zajló próbafúrásokhoz. A cég a növekvő energiaköltségek ellenére a valaha mért legjobb éves eredményre számít idén. A német kálibányák iránt egyébként az ausztrálok is érdeklődnek. A Davenport Resources már szintén a próbafúrásoknál tart. A vállalat egy több mint ötmilliárd tonna nyers kálisót tartalmazó lelőhely kiaknázására szerzett koncessziót. És még egy fontos dolog, amiről a topimportőr-lista árulkodik. Az Egyesült Államok és Brazília mindhárom tápelemből a három legnagyobb importőr között található! Brazília a felhasznált nitrogén csaknem 96 százalékát importálja (szinte teljes egészében Oroszországból), foszforból 55 százalékos a behozatal aránya (teljesen orosz importból), és a káliumból 97 százalékos az importarány (felerészt orosz-fehérorosz forrásból). A brazil kormány, tanulva a jelenlegi helyzetből, szeretné jobban diverzifikálni a beszerzési forrásait: Oroszország és Fehéroroszország mellett nagyobb szerepet juttatna Kanadának, Kínának, Marokkónak és Iránnak is. Hosszabb távon helyi és nemzetközi befektetőket vonzanának az iparágba, hogy az importfüggőséget 2050-re 60 százalékosra csökkentsék.

Mindenkinek mindenhol fáj

Hangsúlyozzuk, hogy Ukrajna és Oroszország mellett Brazíliának is meghatározó szerepe van a világ élelmezésében. Ukrajna mezőgazdasági kibocsátása 30–40 százalékkal is csökkenhet idén, Oroszországot pedig „karanténba” helyezte a világ, kereskedni szinte csak a baráti országokkal és Kínával tud. (A helyzet nyilván meg is erősíti a két ázsiai ország kapcsolatát.) Brazília pedig erőteljes importkitettsége miatt szembesül olyan műtrágyaárakkal, amelyek a kukorica termőterületét és a növény hozamait is visszavethetik. Ha az időjárás tökéletesen alakul, valószínűleg akkor is kevesebb lesz a takarmánynak való. Az elemzők ugyanezért sorra csökkentik a világ összes fontos repce- és kukoricatermelőjének várható terméseredményeit. 10-15 százalékos mínuszokról lehet olvasni akár Ausztráliáról, akár Kanadáról, akár az USA-ról van szó. Ezért lesznek idén nagyjából ennyivel magasabbak a terményárak, mint tavaly voltak, és ezért lesz mindenki számára még drágább az ennivaló az egész világon.

Gönczi Krisztina