Ó, Lajos!

Amikor e sorokat írom, éppen indul a napraforgóvetés országszerte, miközben pénz hullik az égből. Az áprilisi eső nagyot fordít az idei terméskilátásokon. Az olajos magok termelése pedig a legjobb példa arra, hogyan fejlődik a termelői szemlélet. Erre szükség is van, hiszen rendkívüli időket élünk.

Elég, ha arra utalok, hogy fogynak ki Németországban a napraforgóolaj-készletek az ukrajnai szállítások beszűkülésével. A boltok korlátozzák a vásárolható mennyiséget, hiszen e termékből az ország szükségletének 94 százalékát importból fedezik. Ukrajna és Oroszország pedig a napraforgóolaj-világpiac legnagyobb szállítója, 51, illetve 27 százalékos aránnyal. Ebben a hónapban a napraforgóval indítom az olajosmagok piaci kilátásairól szóló cikksorozatot. Az olajos növények általános helyzetének világpiaci áttekintése e részben kap helyet. A gazdálkodási körülmények gyökeres változása, gyakorlatilag minden költségelem egyidejű drágulása a vetésszerkezet módosulásán is nyomot hagy. Sokan döntenek ugyanis úgy, hogy a legjövedelmezőbb növények területét növelik. Ez a nagy területfoglaló kultúrák arányának további emelkedését jelenti. Ha az olajos magok közé kissé „szorulósan”, de bepréseljük a szóját is, akkor a vetésterületet tekintve ezek már nem maradnak el a búza és a kukorica mögött.

A vetésszerkezet merevségével régóta küzdő magyar szántóföldi növénytermesztés számára az olajosok, a maguk magasabb önköltségével, érzékenységükkel, szakmai kihívásaikkal valahol a területi maximumuk közelében vannak, de még akár jelentős átrendeződések is lehetnek közöttük. Gondoljunk például a szója háza táján kialakult nyüzsgésre, amit az energiaárak, az időjárás és a pandémia egy időben okoz, a nitrogénműtrágya-krízis pedig kifejezetten ráirányította a figyelmet. Mégpedig kettős okból: egyrészt a szója akár nitrogén-önellátásra is képes, másrészt a jellemzően rövid tenyészidejű fajtákkal a szárítási költség is jelentősen mérsékelhető.

Csökkenő világpiaci készletek

A zavarba ejtően magas árakat lassan megszokjuk, de vajon értjük-e? A 2021/22-es gazdasági évben a szokásos 600 millió tonnás olajosmag-termeléssel számol a világ, de a készletek jelentősen kisebbek lesznek. Közel 10 százalékkal lesznek az előző éviek alatt, ami elsősorban a szója és a repce kisebb globális termésének köszönhető, de a hangulatot olyan tényezők is fokozzák, mint az oroszok április elején bejelentett napraforgó- és repcekiviteli stopja.

Ahogy azt József Attila „Hazám” című versében találóan megfogalmazta: „fortélyos félelem igazgat”. A terménypiacokon a hangulati elemek tartósan magasabb felhalmozást idéztek elő. Mivel a költségtényezők drágulása tartós, a magas árak velünk maradnak.

Erre lehet fejlesztést alapozni, de a matek sokkal fontosabbá vált, ahogy a fenntarthatósági szempontok is stratégiai elemmé váltak. A diagramokon jól látszik, hogy a napraforgó és a repce olajütési aránya a termelésével arányos, míg a szója takarmányozási felhasználása a pálmaolajnak ad nagyobb teret az olajtermelésben. Ez nagyon fontos összefüggés. Különösen kontinensünkön, hiszen az Európai Bizottság 2019-ben úgy döntött, hogy a pálmaolaj üzemanyag célú felhasználása 2023-ig nem haladhatja meg az akkori szintet, és ezt 2030-ig nullára kell csökkenteni. (Az EU pálmaolajimportjának több mint fele üzemanyagként hasznosul.) Az európai háború bizonyos értelemben a pálmaolaj malmára hajtja a vizet, hiszen a napraforgóolaj ellátási gondjai által ütött résbe be tud lépni. A hektárra vetített olajtermelése olyan szinten haladja meg az összes többi magét, hogy versenyképessége még akkor sem kérdőjelezhető meg, ha sok szállítási költség terheli. Az kétségtelen, hogy az általános áremelkedések minden olajfélét érintenek. Így a napraforgóolaj helyettesítése sem úszható meg egy olcsó változattal. A világ növényiolaj-termelésének negyven százaléka pálmaolaj. Mögötte a sort napjainkban a szója (28%), a repce (canola) (13%), a napraforgó (10%), a gyapotmag és a kókusz (2-2%) alkotja. A napraforgó olaja a humán étkezésben használatos leginkább, magas hőstabilitása, telítetlen zsírsavai és nem utolsósorban jó íze miatt. Nem is beszélve a többihez képest kedvező fogyasztói áráról. Nos, ezek az előnyök egyre inkább köztudatba kerülnek, és hozzájárulnak a kereslet tartós emelkedéséhez.

Ukrán krízis

A világpiac arra számít, hogy Ukrajnában nem fog sikerülni a szokásos napraforgó-terület bevetése. Ez a következő gazdasági évben a kínálat csökkenését fogja okozni, amit az EU tovább bővülő termelése nem fog tudni ellensúlyozni. Tudvalévő, hogy Ukrajnában a napraforgót sokkal inkább a keleti országrészben termelik, mint a nyugatiban. Ezt a mellékelt térképünk mélyülő zöld színe mutatja.

Az EU napraforgó-vetésterületének idei bővülése mintegy 2 százalékos, amit szokás szerint térségünk fog hozni. Bővülni fog a repce- és szójaterület is, így közel 5 százalékkal nagyobb lesz a közösség olajosmag-területe a 2022/23-as szezonban, mint az előzőben. Ez a termelők reakciója a magas árakra, amihez az ugarok bevetésének engedélye is hozzájárul. Az ukrán kikötők zárlata több gondot is okoz. Egyrészt halmozódnak a készletek. Különösen napraforgóból van jelentős készlet, ami minőségében romlik. Ráadásul az aratáshoz közeledve szűkös lesz a raktárkapacitás.

Másrészt a termelők az exporttermékek felől a belső fogyasztást szolgáló növények felé fordulnak még akkor is, ha a nemzetközi árak és a gyenge hrivnya erős motiváció lenne. A most folyó vetéseket a harcok, az üzemanyag- és műtrágyahiány hátráltatja.

Szárnyalnak az olajosmagárak

Akár éves, akár havi bontásban tekintünk az árakra, az olajos magok és a növényi olajok árai meredeken emelkednek. Rotterdamban áprilisban a szója 24, a napraforgó23, a repce 65 százalékkal volt drágább, mint egy évvel korábban. Olajaik ezzel szemben 52, 57 és 65 százalékkal kerültek többe.

Világpiaci árelőrejelzéssel csak a szójára és repcére vonatkozólag rendelkezünk, de mivel az ábrák szerint e termények árai jellemzően együtt mozognak, érdemes őket megismerni. Az EU szerint a szója és a repce ára középtávon lassú, de tartós emelkedésben marad.

Meggyőződésem, hogy az árgörbék meredeksége már nem lesz olyan, mint a mögöttünk hagyott hónapokban. Továbbá korrekciókra is számítani kell, de a tartósan és lassan emelkedő trend állandósulni fog. Ennek egyszerű oka az, hogy a kereslet növekedési ütemével a kínálat nem tud lépést tartani. Az ingadozásokat leginkább a szója fogja okozni.

Itthon töretlen a napraforgó népszerűsége

Itthon a 653 ezer hektáros tavalyi napraforgó-terület több mint duplája a 20 évvel ezelőttinek, de 6 százalékkal kisebb, mint az eddigi csúcsnak számító 2017-es.

Az 1,76 millió tonnás termés 4 százalékkal meghaladta az egy évvel korábbit, a termésátlag viszont elmarad attól (2,7 t/ha). Ettől persze még a hozamok tekintetében a világ élvonalát képviseljük. A 2020-as évet a napraforgó szempontjából átlagosnak nevezhetjük, hiszen a kisebb termést a nagyobb terület ellensúlyozni tudta.

A napraforgómag hazai felvásárlási ára 2022 márciusában az egy évvel korábbit 66 százalékkal haladta meg, ami nyilván nem egy normál piaci viszonyra utal. A 2020-ban kezdődött extrém piaci körülmények tavaly és idén tovább fokozódtak azzal, hogy a piaci kereslet a zárások feloldása miatt visszatért, sőt, a felhalmozás miatt még fokozódott is. Az értékláncon belüli áremelkedések tágítják a mozgásteret felfelé. Tehát, mivel nemcsak a mag, hanem a dara és az olaj is nagy ütemben drágul, további növekedésre van lehetőség. A fentiek fényében azonban úgy látjuk, hogy a következő termésig a további árnövekedés esélye nagyon lecsökkent.

A 2020-as évi visszaesés tavaly is folytatódott a napraforgó exportjában, miközben az import dinamikusan növekszik. Pozitív egyenlegünk 63 ezer tonnára zsugorodott 2021-ben.

Mi látszik ebből?

• Az étolaj ára is követi a piaci hangulatot, és emelkedik. Ez a kereslet mérséklődésével jár. Ugyanakkor olyan széles körű az ipari és vendéglátásbeli felhasználása, ami tovagyűrűző hatást fejt ki minden élelmiszerre. A kilátások további áremelkedéseket tartalmaznak. Ebben vaskosan benne van a hangulatkeltés, ami megágyaz a fogyasztói szintű áremelkedéseknek. Nem szabad ennyit beszélni az áremelkedésekről, mert azokat ezzel is gerjesztjük.
• Mivel a termeltetési szerződések időszaka van, igen nagy jelentőségűek a maradék ó és az új termés árkilátásai. Szeptemberig a magunk részéről nem számítunk további emelkedésre.

Fórián Zoltán
vezető agrárszakértő;
Erste Agrár Kompetencia Központ