A köztes növényekről, zöldtrágya- és takarónövényekről folyamatosan jelennek meg cikkek a mezőgazdasági szaklapokban, a gazdák pedig a gyakorlatban egyre gyakrabban használják a másodvetéseket. Ezeket a magkeverékeket általában a fővetésű növény betakarítása után vetik el, és a következő kultúra vetése előtt 2-3 héttel a talajba dolgozzák. Egyre több szó esik azonban a még ritkábban alkalmazott kettős termesztési eljárásokról, a rávetésekről, alávetésekről. Ma már inkább az alávetés kifejezést használjuk.
Az alávetések a fővetésű növények meghatározott fenofázisában történnek, és a fővetésű kultúra betakarítása után hasznosulnak. Sokféle célt szolgálhatnak, egyrészt zöldtrágyázási, takarmányozási feladatot láthatnak el, másrészt a biodiverzitást növelhetik. Az alávetéshez használt növények köre sokrétű, a magkeverékek összetétele változatos, leggyakrabban őszi kalászosnál találkozhatunk ezzel a gazdálkodási fogással, de a kukoricában is egyre többször alkalmazzák a módszert.
Az alávetésekhez pázsitfűféléket, pillangósokat és gyógynövényeket alkalmaznak a legtöbbször. Az így létrejött növénytársulás gyökérrendszere és annak gyökérváladékai kedvezően hatnak a talajéletre, a létrejövő szimbiózisok javítják a tápanyag- és a vízfelhasználás hatékonyságát az adott fővetésű kultúrában. Nagyon fontos persze a helyes vetésidő megválasztása, ami elsősorban a fővetésű növény igényeitől és vegetációs idejétől függ. A fajgazdag alávetés növeli a sikeres telepítés esélyét, és segít csökkenteni az utóveteményben előforduló növénykórtani kockázatot. Az alávetés az ökológiai növénytermesztésben a kalászosok termesztéstechnológiájának már régóta szerves része. Őszi búzában a csapadékosabb őszi/téli időszakot szokták javasolni, az alávetés időpontját úgy választják meg, hogy a fővetésnek ne jelentsen víz- és tápanyag-konkurenciát. Hazánk éghajlatát figyelembe véve az alávetés az őszi vetésű főnövényeknél jóval sikeresebb, mint a tavaszi vetésűeknél, a szárazabb, nyári periódusban ugyanis sajnos már gyakran nincs lehetőségünk ennek a technológiai elemnek az alkalmazására.
Mikor és mivel?
Az őszi búzában a növény 2-3 leveles fejlettségi szakaszában vetett alávetések a legsikeresebbek, legbiztosabbak, azok a búza betakarítása után gyors növekedésnek indulnak, és az így létrejött biomassza a keverék összetételétől függően késő nyáron vagy ősszel takarmányként, takaró- és zöldtrágyanövényként még kiválóan hasznosulhat. A növények fényhez jutva hamar elérik a 15–25 cm-es magasságot. Ha szeretnénk takarmányként hasznosítani, különösen fontos az alávetés betakarításának időpontja; egy kis szerencse is kell hozzá, hogy ne gyomosodjon ki, mire kaszálnánk. A pázsitfüvekből és pillangósokból álló alávetések 1-2 kaszálást adhatnak még a következő fővetésig, ami a kisebb földterülettel, és közepes méretű állatállománnyal rendelkező gazdaságoknak segíthet a takarmányozás biztonságának növelésében. Az alávetések sikere nagyban függ az alkalmazott vetéstechnikától. Megfelelő mennyiségű csapadéknál a szórva vetés is szóba jöhet, de más esetben túl nagy a kockázata a csíranövény elszáradásának. Ezt a problémát hivatott kiküszöbölni a bevonatolt vetőmag, amely csírázásserkentő, nedvességmegkötő anyagokat, valamint tápanyagokat tartalmaz, de ez egyelőre még nem terjedt el hazánkban. Hosszú távon van létjogosultsága: a könnyen felszerelhető szórva vető egységek vetőgépre és sorközművelő kultivátorra egyaránt adaptálhatók. A drónos szórva vetés rohamléptekkel fejlődik, ami költséghatékony alternatíva lehet, főleg ha az alávetést az aratás előtt 2-3 héttel kívánjuk elvégezni, és már nem szeretnénk kárt okozni magunknak a fővetésben. Az alávetésekhez ettől függetlenül leggyakrabban vetőgépeket használunk. A gyomnyomás kiküszöbölése és csökkentése érdekében kiemelten fontos az egyöntetű kelés, ennek alapvető feltétele az optimális mag-talaj kapcsolat, a megfelelő vetésmélység és visszatömörítés. A szárazabb talajoknál jobb a gumihenger, a nedvesebbeknél elég lehet a pálcás borona. Ha fényre csírázó faj is szerepel a vetőmagkeverékben, ne felejtsük el, hogy azok csak abban az esetben kelnek ki, ha nem kerülnek 2 cm-nél mélyebbre, gondoljunk a pázsitfűfélékre. Az őszi búza alávetéseknél az utóbbi időben terjed a dupla sortávra vetés, annak érdekében, hogy a sorok közé második munkamenettel el tudják vetni a növényeket. Ezt a műveletet gyakran a mechanikai gyomirtással kötik össze, a kameravezérelt kultivátorra szórva vető egységet szerelnek.
A 25 cm-es gabonasortáv esetében 40%-kal csökkenthető a szükséges vetőmagnorma a hagyományos 12,5 vagy 15 cm-es sortávhoz képest. A növelt sortávnál a várható termésmennyiség 10–30%-kal marad el a hagyományos vetésű állományokéhoz képest. Ez a csökkenés első hallásra nagynak tűnhet, de ne felejtsük el, a széles sortáv lehetővé teszi a mechanikai gyomirtást, ami a biogazdálkodás fontos eszköze. Németországban, Baden-Würtenbergben 2018 és 2022 között vizsgálták az őszi búza alávetések terméseredményre gyakorolt hatását: a vizsgálatok 6–33%-os csökkenésről számoltak be. Ez még nagyobb különbség, de ha figyelembe vesszük az alávetések további járulékos hasznát, akkor már nem egyértelműen negatív a kép, bár ezeket az előnyöket nehezebb pénzben kifejezni. A legelőként, kaszálóként, zöldtrágyaként hasznosított alávetések nemcsak közvetlenül mérhető anyagi haszonnal járnak; alkalmazásukkal javul a talaj termőképessége, növekszik a biodiverzitás, miközben a pillangósok nitrogénmegkötő képességéről se feledkezzünk meg.
A technológia nehézségei
A legnagyobb probléma az alávetéseknél a megfelelő gyomszabályozás; ha ez nem sikerül, az egész technológia haszna kárba veszhet. Ha a fő- és alávetés azonos időben történik, készíthetünk vakmagágyat; a gondos talaj- és magágy-előkészítéssel sok gyomot kikapcsolhatunk. Az azonos műveletben történő vetés akkor javasolható, ha a csapadék mennyisége és eloszlása megfelelő. Ehhez az osztott tartályos, dupla csoroszlyás vetőgépeket használhatjuk. Az alávetéseknél gyomirtó szereket csak korlátozottan alkalmazhatunk, kontakt szereket a vetés előtt legfeljebb 2-3 héttel korábban juttathatunk csak ki, ha konvencionális módon gazdálkodunk. Amennyiben a fő- és az alávetés nem egyszerre történik, akkor vakboronálással védekezhetünk a gyomok nagy része ellen közvetlenül vetés után vagy a fővetésű növény 3-4 leveles méretéig.
Ha az alávetést zöldtrágyának hagyjuk meg, akkor is érdemes ősszel terminálni a növénytakarót. Nem kell idejekorán a talajba forgatnunk, de érdemes késes hengerrel fékezni a további biomassza-képződést, illetve a nemkívánatos növekedést. Kerüljük a növények felmagzását, ezzel megkönnyítjük a későbbi műveleteket, talajmunkákat. A tervezett vetés előtt 2-3 héttel elég mulcsoznunk, a mulcsréteg segít a gyomszabályozásban. Az alávetésekkel kapcsolatban gyakran merül fel, főleg az aszályos években, hogy mekkora vízkonkurenciát jelentenek a főnövénynek? A kérdés hasonlóan vegyes érzelmeket kelt, mint az, hogy a zöldtrágyázás mennyire szárítja ki a talajt. Mivel a növények árnyékolják a talajt, a pára jobban hasznosul, rövid távon, extrém csapadékhiány esetén azonban nyilván minden más növény vetélytársat jelent. Átlagos években, hosszú távon viszont a talaj felső rétegének jobb átgyökerezettsége nyomán javul a vízmegtartó képessége, amit tovább növelhetünk, ha emelni tudjuk a talaj humusztartalmát, megfelelő zöldtrágyázással, köztes vetéssel, kettős hasznosítással. A megfelelő talajszerkezet akár 20–30%-kal is növelheti a talaj vízmegtartó képességét, a szakszerű alávetés összességében jót tesz a vízháztartásnak.
Az őszi kalászosokban, főként búzában végzett alávetésekkel kapcsolatban gyakran merül fel a kérdés, mennyiben növeli a technológia a gombabetegségek előfordulását, a fertőzések kialakulásának veszélyét. A biogazdálkodók tapasztalata alapján elmondható, hogy a kockázat nem nagyobb, mint a hagyományos termesztés esetében. A virágzó alávetéseknél különösen gondosan járjunk el, a gombaölő szeres kezeléseknél vegyük figyelembe, hogy a kijuttatott fungicidek röpképtelenné tehetik a beporzó rovarokat, a szárnyaik összetapadhatnak; ennek káros hatását ne becsüljük alá.
Söjtöri Andor