Előrelátás, ügyes utódlás, öntözés – íme, a recept

Ezt a szakonyi gazdaságot valóban a nulláról kezdte építeni Cséry László a 90-es évek legelején. Ma több száz hektáron, részben bérmunkában vállalt földeken dolgozik fi ával és két alkalmazottjával – ám a történet nemhogy nem áll meg, hanem igazán lendületet kap itt. A Cséry-gazdaságban ugyanis az utóbbi években nemcsak látványos beruházásokat, fejlesztéseket végzett, hanem további nagyszabású terveket is kidolgozott a jövőre. Mindezt annak érdekében, hogy a klímaváltozással érkező időjárási szeszélyeket és kihívásokat előnyükre fordítsák. Hogy hogyan, azt Cséry László és fia, Ákos mondja el Gazdaszemmel-rovatunkban.

Óva intették, de belevágott

Állattenyésztői diplomája és sokéves téesz-tapasztalata alapján Cséry László az első adandó alkalommal úgy döntött, hogy önálló gazdaságot alapít. – Annak ellenére is, hogy a nagyszüleim, a szüleim a szocializmus alatti téeszesítés, a vagyonelkobzások miatt bizalmatlanok voltak a rendszerrel szemben. Óva intettek attól, hogy a saját pénzem öljem valamibe, amit elvehetnek. De a rendszerváltás után már nem volt megállás. A család minden megtakarítását ebbe fektettük. Először egy MTZ traktort vettünk, ami amúgy máig működik. Az első munkagépet 10 liter pálinka fejében hoztuk el a sógoroktól, Ausztriából. Aztán lépésről lépésre növeltük a gazdaságot; a gépek mellett földeket, sertéseket vásároltunk – fejti fel a kezdetek fonalát az alapító. Fia, Ákos mindjárt hozzáteszi a máig érvényes alapelvet: – A nyereséget mindig valamilyen fejlesztésbe forgattuk vissza. Voltak persze beruházásaink hitelből, állami és európai pályázati támogatásból. Például a legnagyobb, 70 hektáros táblát devizahitelből vettük, s máig emlegetjük: ha nem mezőgazdasági befektetésre, folyamatosan emelkedő értékű földre vettük volna fel, talán mi is ráfáztunk volna…

Jó példa a generációváltásra

A gazdaság ma 250 hektár saját és bő 200 hektár bérmunkában művelt földön tevékenykedik. Szerencsések, mert az elkerülhetetlen generációváltás harmonikusan megy végbe ezekben az években. Erre azért is kérdezek rá, mert még a nyugati, jelentős polgári és vállalkozói hagyományokkal bíró államokban is a gazdaságok ötöde-negyede megsínyli a pszichológiai, közgazdasági, szociológiai szempontból is érzékeny időszakot.

– Nekem egy fiam van, akivel ráadásul szerencsém van, mert gyerekkora óta szereti a gazdálkodást – vág a közepébe László. Ki is fejti, miért ezt a két szempontot említi. – Ahol több gyerek van, ott lehetséges, hogy nehezebb a felosztás, ha többprofilú gazdaságról van szó. Kié legyen az állattartás és kié a szántó? Ki vigye a papírmunkát, ki mit dolgozzon…? Hogyan fizetik ki azt, aki nem is akar részt venni a gazdaságban? Több gyereknél több a dilemma is. Ákos ráadásul nemcsak szereti, de érti is a szakmát: gazdasági agrármérnöki és növényvédelmi szakmérnöki diplomája is van.

– …és kezdettől mindenben együtt döntünk. Milyen gépet vegyünk, hogyan állítsuk össze a vetésforgót, meddig várjunk a termésértékesítéssel… – veszi át a szót Ákos.

Az irigykedés nem segíti a helyieket

A Cséry-gazdaság az ezredfordulón kezdte kinőni magát. – Akkor még egészen más volt földet vásárolni, mint ma. Volt olyan tábla, aminek hektárját 100 ezer forintért vettük, és nem mi kerestük, hanem felajánlásra kezdtünk érdeklődni utána. Ma már közismerten szűk a piac, sőt, az irigykedés sem segíti könnyebb helyzetbe kerülni a helyi földművelőket – sejteti László. Diszkréten és diplomatikusan fogalmaz, de szavaiból a magyar társadalom-lélektan jellemző portréja rajzolódik ki. Az osztrák határtól pár kilométerre fekvő Szakony térségében ugyanis gyakori, hogy a bérbe adandó vagy eladó földeket a magyar tulajdonosok inkább külföldi gazdálkodónak adják, mint helybélinek. – A legtöbb terület a térségben külföldi hasznosítású, és mivel a leosztások már megtörténtek, és nemigen van már szabad föld, ez hosszú időre így is marad – foglalja össze apa és fia az elszomorító helyzetet. Ők aztán nem kárörvendő jellemek, így nem vigasz nekik, hogy az ilyen érthetetlen kicsinyességek miatt elő-előfordulnak konfliktusok a régió tulajdonosai és a gazdálkodók között…

Jó és jobb ajánlatok

Kedvezőbb a helyzet viszont a munkaerő-utánpótlással – tudom meg a szakonyi családi gazdaságban; igaz, kicsit az az érzésem, hogy rögtön le is kopogják ezt a kijelentést: – Két alkalmazottal, együtt el tudjuk látni a gazdaság összes munkafeladatát. A gépkezelőnk fiatal, huszonéves, és ennek örülök, mert mindig is ezt láttam a legjobb megoldásnak. Hiszen ha nálunk szerzi meg valaki a gyakorlatot, akkor hosszú távon számíthatunk rá – mondja az apa.

– Ugyanakkor mindig megvan a veszélye annak, hogy a dolgozóink, éppen mire kiképeznénk őket, megszereznék a gyakorlati jártasság fogásait, addigra egy jobb ajánlatért elmennek. Amikor kijön valaki az iskolából, hiába a végzettség: még nagyon keveset tud. Mi időt, energiát, odafigyelést, sőt, családias és megbízható, a magánéletben is segítőkész hozzáállást nyújtunk. Meggyőződésem, hogy a bejelentett munkáért kapott nettó bér is kifejezetten vonzó egy itt élő fiatalnak… De „röghöz kötési” szerződést nem írathatunk alá senkivel, akkor sem, ha az indulást nekünk köszönheti – mutat rá a munkaerőhelyzet árnyoldalaira Ákos.

Hatékonyság, sokféleség

Ezeken a stabil alapokon a gazdaság még a mai, változékony piaci körülmények között is optimistán látja a közeljövőt. Ebben persze az is közrejátszik, hogy az utóbbi években mind a precíziós, mind a kiszámítható értékesítést szolgáló beruházások szépen fejlődtek. – Az újra, az innovációra fogékony gazdaság vagyunk, ezért már 2008 óta fokozatosan bővítjük a precíziós gazdálkodás eszközparkját és technológiáját. A GPS-es automata kormányzással kezdtük. Ma már ott tartunk, hogy a zónaalapú mintavétellel felmért termőtáblákon tőszámterv alapján vetünk. Ugyanígy működik a tápanyag-kijuttatás is a fej- és az alaptrágya esetében. Nem is elsősorban az a cél, hogy az anyagköltségen spóroljunk, hanem az, hogy a kijuttatott tápanyag éppen ott hasznosuljon, ahol szükség és lehetőség van rá. A kavicsos talajainkra kevesebbet, a sűrűbben vetett zónákban pedig többet – így nem vész kárba, illetve a talajt nem terheli felesleges hatóanyag– vázolja munkamódszerük lényegét Ákos. A bajai Axiál szakmai támogatásával szép eredményeket értek el. – Előfordult, hogy egy 30 hektáros táblán hektáronként 250 kiló PK-műtrágyát nem kellett kijuttatnunk, olyan jól állt a talaj tápanyagtartalma – teszi hozzá.

A hatékonyság révén a konvencionális szántóföldi növények – árpa, búza, kukorica, repce – mellett olyanok is bekerültek a vetésforgóba, mint a lucerna, a bíborhere vagy a mák. A mák hogyan? – kérdeztük meg rögtön.

– Úgy, hogy 40 éve is foglalkoztam vele, a téesz-időkben, és ahogy akkoriban, úgy most is lehet nyereségesen termeszteni – veszi vissza a szót László, hozzátéve: a 25 hektáron vetett étkezési mákra stabil, korrekt értékesítési szerződésük van. – A nitrogénigénye csak harmada a repcéének, másrészt az ára stabilabb, ezért kiváló a repce kiváltására. Ugyancsak nagyon jó tapasztalataink vannak a fehérjenövényekkel. A bíborhere például nem is igényel nitrogénműtrágyát, ugyanakkor a talaj szempontjából kiváló választás. Jó talajt „csinál”, a légköri nitrogént leköti a gyökereinél, mechanikai és biológiai szempontból is nagyon jó elővetemény a kalászosok előtt. Az egyik ilyen táblán idén 2 kamionnyi műtrágyát takarítottunk meg, ami tízmilliós nagyságrend, és még a talajt is javítottuk ezzel az alternatívával – toldja meg a vetéskörképet Ákos.

Figyelemmel a talaj állapotára

A Cséry-gazdaságnál a talaj védelme, megújítása az utóbbi években mind nagyobb figyelmet kap. – Korábban előfordult, hogy levittük a szárat a táblákról, és tapasztaltuk is a tápanyaghiány nyomait, következményeit. Nem is csoda: ha learatunk, márpedig bizony learatunk 7-8 tonna gabonát és 12 tonna kukoricát, akkor kimerül a termőtalaj. Nem elég csak műtrágyával pótolni a kieső természetes tápanyagokat. Így ma már szerves trágyára cseréljük, és azt mind a termőföldekre juttatjuk, és részben ezért is veszünk részt az AKG-ban. Eleinte nem akartuk, mert bonyodalmas, sok az adminisztráció. Aztán úgy voltunk vele – és ez részben válasz a generációváltásunkkal kapcsolatban is –, hogy távlati, jövőbeni terveink vannak a földjeinkkel, így nem mindegy, hogyan ápoljuk, tartjuk karban termőtalajainkat.

A földek zöme hamarosan öntözött lehet

Ugyancsak a jövőbeni stabil terméseket szolgálja a Cséry családban az öntözésfejlesztési terv. Bár a környéken sem csatorna, sem hagyománya nincs ennek, ők úgy döntöttek, belevágnak, és pályáznak. – Jók az adottságaink abból a szempontból, hogy a 250 saját hektárunk kevesebb mint 10 táblából áll. A legnagyobb táblánk 70 hektáros – mutat rá Ákos. – Így aztán 170-180 hektáron tudnánk kiépíteni öntözőrendszert, ami nagyon komoly előrelépés lenne.

A Cséry-gazdaság egymaga alakít ehhez öntözési szervezetet, és pályázik a 70 százalékos intenzitású állami támogatásra. – A beruházás hektáronként várhatóan 2 millióba kerül, vagyis még a támogatással együtt is nagyon komoly összegről van szó. Mégis úgy kalkulálunk, hogy egyrészt ilyen hozzájárulás mellett nem szabad kihagyni, másrészt elkerülhetetlen is a vízutánpótlás biztosítása – mondja László.

– A mi környékünkön ugyanaz a helyzet, mint egyre több helyen. Az össz-csapadékmennyiség még megvan, de az eloszlása egyáltalán nem kedvez a stabil, kiszámítható növénytermesztésnek. Ha csak azt veszem, hogy vetőmagtermesztésre vagy stabilan 14 tonnás kukoricatermésekre is képesek leszünk, akkor biztos vagyok benne, hogy megtérül a beruházás.

Fejlesztés és önállóság

A Cséry-gazdaságban emellett még egy álom válhat valóra jövőre. – Most úgy látjuk, hogy belefogunk a sertéshizlalásba, sőt, már elfogadott pályázatunk is bent van állattartótelep-korszerűsítésre. A terv az, hogy évente 2000-2500 hízót nevelünk és értékesítünk – mondja László. A gazdálkodó szerint ez természetesen a szervestrágya-utánpótlásban is további előnyöket jelent majd: akárcsak egykor a tradicionális vegyes gazdaságokban.

A Cséry-gazdaság távlati tervei ugyancsak nem előzmény nélküliek. Ákos ezt úgy fogalmazza meg: a stabil, megbízható függetlenségnek ára van ugyan, de fontos megteremteni. – Idén nagyon jó eredménnyel tudtuk értékesíteni a repcénket és a gabonánkat, mert van akkora tárolókapacitásunk, amivel a háttérben sikerült kivárni az eladással. Van mobilszárítónk, ami ugyancsak a rugalmasságunkat növeli. A korszerű munkagéppaletta megújítása érdekében pedig precíziós pályázatot nyújtottunk be. Új kombájnt, vetőgépet, vontatott permetezőgépet és ehhez való traktort szeretnénk vásárolni – mondja Ákos. Így már egy kicsit csaknem túlgépesített a birtok. Ezt azonban apa és fia azzal indokolja, hogy a szolgáltatásként végzett munka és az említett önállóság miatt stabil alapokon akarják tudni a vállalkozást.

Kohout Zoltán