A permetezés munkaminőségét és hatékonyságát számos technológiai, műszaki, üzemeltetési és környezeti tényező együttesen határozza meg. A következőkben röviden összefoglaljuk a szántóföldi- és az ültetvénypermetező gépek helyes beállításához és szakszerű üzemeltetéséhez szükséges legfontosabb tudnivalókat.
Permetezőgépek beállítása
Minden gazdálkodónak saját érdeke, hogy gépét minden egyes permetezés előtt alaposan átvizsgálja és kipróbálja. Ezzel a termelők időt és pénzt takaríthatnak meg a teljes szezonra kivetítve, és sok bosszúságtól megkímélhetik magukat. Az átvizsgálást és a próbát nem elegendő a permetezési szezont megelőzően egyszer elvégezni.
A gépbeállítási adatok meghatározásánál a kezelendő terület, illetve növényzet jellemzőiből, a fajlagos szórásmennyiségből (dm3/ha) és a kijuttatástechnikai paraméterekből – például a haladási sebességből (km/h) – kell kiindulni.
A szórófejekben lévő fúvókák meghatározott üzemi nyomáson adagolják ki a kívánt mennyiségű permetlevet. A rendszerint a gép permetlétartályára felragasztott és a kezelési utasításban is megtalálható szórási táblázat alapján kell a permetezőgépre felszerelt fúvókákra vonatkozó megfelelő üzemi nyomásértéket (bar) megválasztani, és a gép nyomásmérőjén beállítani. A szórási táblázatok használatát szemlélteti az 1. ábra.
Az alkalmazni kívánt munkasebességet (km/h) egy meghatározott hosszúságú (például 100 m) szakasz megtételéhez szükséges idő lemérésével egyszerűen és gyorsan lehet ellenőrizni (régi traktor használata esetében kiemelt fontosságú). Ha nem akkora a haladási sebesség, mint amekkorával a termelő dolgozni kíván – függetlenül attól, hogy a kilométeróra azt mutatja –, a megfelelő értékűre kell módosítani, majd ismételt méréssel ellenőrizni is szükséges.
Ellenőrizni kell a fajlagos szórásmennyiséget (dm3/ha) is (korszerű új gép esetén is célszerű). A beállított üzemi nyomással és munkasebességgel 100 m hosszú szakaszon próbapermetezést kell végezni meghatározott mennyiségű vízzel töltött permetlétartállyal. Ezután a tartályt ismét pontosan eddig a szintig kell vízzel feltölteni. Ez alapján meghatározható a próbapermetezés alatt a tartályból elfogyott, azaz a szórószerkezeten lévő összes fúvóka által kijuttatott víz mennyisége, amit a munkaszélesség (szántóföldi permetezőgépeknél) vagy a sortávolság (ültetvénypermetező gépek esetében) és a munkasebesség ismeretében össze kell hasonlítani a beállítani kívánt helyes értékkel.
Szántóföldi-permetező gépeknél nagyon fontos a szórókeret megfelelő munkamagasságának beállítása, ami réses (lapos sugarú) fúvókák alkalmazása esetében rendszerint 50 cm, azonban egyenlőtlen terepen a lengések miatt célszerű ez az értéket 10–15 cm-rel magasabbra beállítani. Ez azért lényeges, mert a munkaminőséget sokkal nagyobb mértékben rontja a kezelendő célfelülethez a kívántnál közelebb dolgozó, mint a távolabbra kerülő szórószerkezet.
Ültetvénypermetező gépek esetében a szórószerkezetet a kezelendő növényzet jellemzőinek megfelelően úgy kell beállítani, hogy a kijuttatott permetcseppek minél nagyobb arányban a célfelületre jussanak.
A legfontosabb teendő a feleslegesen működő szórófejek lezárása az anyagtakarékosság (növényvédő szerrel és vízzel) és a környezet kímélete érdekében. A sorközbe beállva, a gépet működtetve a lepermetezni kívánt lombozat alsó és felső határát kell kis rátartással megcélozni.
Az egyenletes fedettség biztosítása érdekében a lombozat mélységének, illetve sűrűségének megfelelően a különböző magassági szinteken a kijuttatandó permetlé mennyisége sok esetben eltérő lehet. Ebből fakadóan a szórószerkezeten különböző méretű szórófejbetétek (pl. fúvókák, illetve szórólapkák és pörgetőbetétek) alkalmazására lehet szükség olyan módon, hogy az adagolási teljesítményük összege megegyezzen az előzőekben a gép vonatkozásában kiszámított összes szórásteljesítménnyel (2. ábra).
A beállításokat a ventilátor működtetése mellett kell elvégezni, mert a ventilátor beállításai (légteljesítmény, kilépő levegő sebessége és iránya) a hatótávolság mellett befolyásolják a penetráció (lombozatba való behatolás) mértékét is.
A megfelelő hatótávolság biztosítása érdekében a gépeket a sorközben, álló helyzetben úgy kell beállítani, hogy a kétoldalt kezelt növénysorokat a permetlé teljes szélességükben elérje. A hatótávolság a munkasebességtől is jelentős mértékben függ: ha növeljük a haladási sebességet, csökken a hatótávolság. Ezért a beállításokat munka közben mindig ellenőrizni kell, a szükséges korrekció legegyszerűbben a munkasebesség változtatásával érhető el. Ha több különböző adottságú ültetvényt is kezelünk, a gépet minden ültetvényhez külön be kell állítani.
Gyümölcsösben a túlságosan alacsony légteljesítmény következtében a növényzet belső részei nem kapnak elég permetet, a túl nagy mértékű légmozgás pedig átfújhatja a lombozaton a cseppeket, ezáltal veszteséget okozva, és veszélyeztetve a környezetet.
Példaként megemlítve a légporlasztásos szórószerkezeteket, ezeknél az egyenletes fedettséget azonos méretű szórófejbetétekkel és a lövellőcsövek, illetve -fejek szakszerű irányításával lehet biztosítani a különböző növényi szinteken.
Permetezőgépek üzemeltetése
Szántóföldi permetezés
Szántóföldi-permetező gépeknél a munka minősége szempontjából kiemelten fontos tényező: az üzemi nyomás, a szórófejek, illetve fúvókák típusa és mérete, a cseppméret, a szórásegyenletesség, a szórókeret lengései, a sávcsatlakoztatás, a haladási sebesség és a fajlagos szórásmennyiség.
Szántóföldi síkpermetezésnél általában 2–8 bar nagyságú, állandó nyomás alkalmazása célszerű. Figyelembe kell venni, hogy ha ingadozik a nyomás, akkor változik a szórásteljesítmény, a szóráskép és a cseppméret, valamint romlik a szórásegyenletesség.
A szórási kúpszög nyomásesés hatására bekövetkező csökkenése miatt a keresztirányú szórásegyenletesség és a cseppképzés, végső soron pedig a permetezés minősége és hatékonysága is romlik.
Nagyon fontos szabály, hogy kopott fúvókákkal ne permetezzünk! A kopás következtében megnő a fúvóka szórásteljesítménye, nagyobb méretű cseppek képződnek, módosul a szóráskép, romlik a keresztirányú szórásegyenletesség.
Ezért rendszeresen ellenőrizni kell a fúvókák állapotát. Permetezzünk az alkalmazni kívánt üzemi nyomáson 1 percig, és fogjuk fel a szórófejekből kijuttatott folyadékot. Amennyiben a szórásteljesítmény a szórási táblázatból kiolvasott névleges értéket több mint 10%-kal meghaladja, a fúvókákat újakra kell cserélni. Tekintettel arra, hogy a használt fúvókagarnitúra tagjai általában kis időbeli eltéréssel, mondhatni egyszerre kopnak el, célszerű a teljes garnitúra egyidejű cseréje.
Permetezés közben a szórókeret munkamagassága a keretlengések miatt gyakorlatilag sohasem állandó, hanem a névleges magasság körül változik, így a keresztirányú szóráskép is folyamatosan változik. Ismét hangsúlyozzuk, hogy a permetezési magasság csökkenése hatására lényegesen nagyobb mértékben romlik a szórásegyenletesség, mint a munkamagasság növelésével.
A permetezés munkaminősége tekintetében lényeges a permetezett sávok pontos illeszkedése.
Gyomosodás nemcsak teljes sávkihagyás következtében lép fel, hanem akkor is, ha az átfedés részleges. Ugyanakkor a kétszeri kezelés – az ajánlatosnál nagyobb adagban kijuttatott növényvédő szer miatt – perzselést okozhat.
A pontos sávcsatlakozás biztosítására jól alkalmazható például a művelőnyomos technológia. A nagy átmérőjű, ugyanakkor viszonylag keskeny kerekek vetetlen sávban haladnak, a munkaszélességnek megfelelő távolságban (1. kép).
A nagy pontosságú sávcsatlakoztatás biztosítható GPS-vezérléssel, fedélzeti számítógéppel felszerelt gépek használatával is. Korszerű technikai megoldásként külön említésre érdemes a robotkormányzás.
Ültetvények permetezése
A védekezés során az ültetvény jellemzőit is figyelembe kell venni. Ezek közül a legfontosabbak: a sor- és tőtávolság, a lombozat térbeli elhelyezkedése és sűrűsége, valamint a levelek mérete és mozgékonysága.
A szórószerkezetet a növényzet elhelyezkedésének megfelelően kell beállítani úgy, hogy a cseppek minél nagyobb arányban a célfelületre jussanak, és minimális legyen a permetlé talajra hullása, elsodródása és elpárolgása.
A gépeket többnyire 10–25 bar nagyságú, állandó nyomással célszerű üzemeltetni, mert ebben a nyomástartományban megfelelő méretű és elegendő mozgási energiával rendelkező cseppeket képeznek a szórófejek.
Kopott fúvókákkal, szórólapkákkal, pörgetőbetétekkel ültetvényekben sem szabad permetezni! Mivel ültetvényekben rendszerint nagyobb üzemi nyomással és fajlagos szórásmennyiséggel dolgozunk, fokozott jelentősége van annak, hogy kopásálló anyagból (pl. kerámiából) készült, hosszabb élettartamú fúvókákkal (2. kép), szórólapkákkal, pörgetőbetétekkel üzemeltessük gépünket, mert a magasabb ár viszonylag rövid idő alatt megtérül.
Szőlőültetvényekben a megfelelő minőségű permetezés előfeltétele a zöldmunkák gondos elvégzése. A túl sűrű lombozat, a sorközökbe benyúló hosszú hajtások ugyanis a permetcseppek behatolását, egyenletes elosztását nagymértékben akadályozzák, esetenként meg is gátolják. Kedvezőtlen a kis sortávolság, mert a traktor és a permetezőgép nehezen tud haladni a sorközökben a növények károsítása nélkül. A szőlő lombozatának sajátossága, hogy a levelek „zsindelyszerűen” helyezkednek el egymáson. A lombozat permetezéskor ennek megfelelően zárt, tömör egységet képez, mintegy „falat húz” a permetcseppek útjába. Ezt a jelenséget még fokozza, hogy a szőlő leveleinek mozgékonysága rossz.
Ezek a jellemzők a penetrációt erősen korlátozhatják.
Ezért a permetezés irányát úgy kell beállítani, hogy a levegő- és permetléáram ne oldalról, hanem lehetőleg elölről vagy hátulról, illetve alulról vagy felülről érje a lombozatot. Így a lombfal megnyílik, és a cseppek a növényzet belsejébe történő behatolása lehetővé válik. Ezt axiálventilátoros gépeknél a légterelő lemezek és a munkasebesség helyes beállításával, radiálventilátoros szórószerkezetek esetében pedig a lövellés irányának célszerű megválasztásával lehet elérni (3. kép).
Gyümölcsfák permetezésénél az egyenletes fedettséget a géptől nagy távolságban, összességében nagy, mélységében tagolt felületen kell elérni.
További nehézséget jelent, hogy a levelek mindkét oldalát védelemben kell részesíteni. Gyakori permetezési hiba, hogy a lombozat belsejébe és felső részére nagyságrendileg kisebb mennyiségű hatóanyag jut, mint a lombozat gép felőli oldalára. Sokszor a levelek fonák oldalára – noha a színen megfelelő a fedettség – egyáltalán nem jut permetlé.
Kis teljesítményű ventilátorral felszerelt vagy túlságosan nagy munkasebességgel üzemeltetett gépek esetében kismértékű a penetráció, a cseppek zöme a lombozat gép felőli oldalán rakódik le, a fa belseje felé a fedettség értéke rohamosan csökken. Gyümölcsültetvények védelménél a ventilátorok elsősorban a cseppek szállításában és a levélzet penetrációt segítő, kismértékű megmozgatásában játszanak fontos szerepet. Ehhez nagy légteljesítményre van szükség, ugyanakkor viszonylag alacsony kilépősebesség elégséges. Erre alkalmasak az axiálventilátoros permetezőgépek (4. kép).
A radiálventilátorok ezzel szemben magas légsebességgel, de kis légteljesítménnyel üzemelnek. Alkalmazásukkal a permetlé porlasztása finomabb, de kisebb hatótávolság érhető el. Előnyük viszont, hogy a permetezés iránya ezeknél a szórószerkezeteknél általában sokkal pontosabban beállítható a lombozat elhelyezkedésének megfelelően, mint az axiálventilátoros szórószerkezeteknél.
A permetezések eredményessége nagymértékben függ a gépek beállításától és üzemeltetésétől, ezért kiemelten fontos, hogy megfelelő gondossággal, szakszerűen járjunk el. Ennek eredményeként jó minőségben, takarékosan, környezetünket kímélve védhetjük meg növényeinket a károktól.
Dr. Dimitrievits György okl. mezőgazdasági gépészmérnök
Jordán László okl. agrármérnök, növényvédelmi szakmérnök, igazgató, Nébih NTAI
Dr. Gulyás Zoltán okl. környezetgazdálkodási agrármérnök, növényvédelmi mérnökszakértő, Nébih NTAI FGO
![a_kormany_146_milliarddal_tamogatja_a_bonafarm_csoportot_00[1]](https://agraragazat.hu/wp-content/uploads/2019/09/a_kormany_146_milliarddal_tamogatja_a_bonafarm_csoportot_001-375x532.jpg)
