A sertéstartás volumene Európa-szerte visszaesőben van, miközben Magyarországon 2025-re enyhe stabilizálódás jelei mutatkoznak. Az ágazat azonban mindkét szinten összetett kihívásokkal küzd: a gazdasági környezet, az állatjóléti és környezetvédelmi szabályozások, valamint a befektetési hajlandóság változásai egyaránt alakítják a termelők kilátásait. Bár egyes országokban kedvező árszintek uralkodnak, ez önmagában nem elég a beruházások ösztönzéséhez vagy a termelés fenntartásához.
Európa: csökkenő sertésállomány, elbizonytalanodó termelők
Az Európai Unió meghatározó sertéstartó országai – különösen Németország, Hollandia és Dánia – jelentős szerkezeti átalakulás előtt állnak.
A Német Sertéstartók Szervezete szerint a kocatartók egyharmada tervezi, hogy tíz éven belül felhagy a termeléssel, további egyharmaduk pedig még nem döntött. A visszafogott beruházási hajlandóság mögött nem csupán anyagi megfontolások húzódnak meg: a jogszabályi előírások, az engedélyezési akadályok és a jövőkép hiánya is komoly visszatartó erő. A német malactermelés jól szemlélteti: a korszerűsítésre kötelezett telepek számára a beruházások többmilliós tételt jelentenek, amit sokan nem tudnak vagy nem akarnak vállalni. Ráadásul az állattartási rendszerek fejlesztését gátolja a bürokrácia, az átláthatatlan előírások és a jóváhagyási eljárások lassúsága. Emiatt a fejlettebb tartási szintek aránya alig 3,5%-os, és gyakorlatilag nem nő.
Hollandiában és Dániában hasonló trendek érvényesülnek. A holland sertéstartókra különösen nagy nyomást gyakorolnak a szigorodó környezetvédelmi előírások: a nitrogénkibocsátás és a trágyakezelés szigorú szabályozása, valamint az állatállomány csökkentését ösztönző állami programok együttesen termelésleépítést idéznek elő. Az afrikai sertéspestis (ASF) és más járványos megbetegedések állandó kockázatot jelentenek, tovább növelve a kilépési szándékot. Dánia a 2020-as évek legalacsonyabb állománynövekedési adatait mutatta 2021–2022 között.
Magyarország: stagnálásból stabilizáció?
Magyarországon a helyzet valamivel kiegyensúlyozottabb: a KSH adatai alapján 2024–2025 között a sertésállomány enyhe növekedést mutatott, és a 2,7–2,8 millió darabos szinttel stabilizálódni látszik a korábbi évek csökkenése után. A vágásszám is emelkedett, ami piaci szempontból élénkülést jelez.
Ugyanakkor a jövedelmezőségi viszonyok romlása aggasztó. Az élő sertés felvásárlási ára csökkent, miközben a takarmány és energiaköltségek továbbra is magasak. Ez különösen a közepes és kisebb telepeknél jelent fenntarthatósági problémát, és egyes esetekben a termelés feladásához vezethet.
A beruházási hajlandóság ugyanakkor továbbra is élő: számos gazdaság technológiai fejlesztéseket, állatjóléti beruházásokat és digitalizációs megoldásokat tervez. A szereplők részéről egyértelmű az igény a gyorsabb és kiszámíthatóbb támogatási rendszerre, különösen a telepfejlesztésekhez.
A hazai piaci háttér – a tavaszi járványhelyzet után – viszonylag stabil. Bár az élőállat ára csökken, a kiskereskedelmi árak ezt nem követték hasonló mértékben, ami némileg ellensúlyozhatja a jövedelmi veszteségeket. A sertéshús iránti fogyasztói kereslet továbbra is erős, de a versenyképesség hosszabb távon csak a termelési hatékonyság növelésével és a járványvédelmi kockázatok csökkentésével őrizhető meg.
Kettős trend: konszolidáció és kilépési hullám
Az európai sertéstartás jövője jelenleg kétirányú folyamatban van: míg egyes régiókban (pl. Nyugat-Európa) a kilépés, a konszolidáció és a szerkezetváltás dominál, addig máshol, így Közép-Kelet-Európában továbbra is van növekedési potenciál. Magyarországon a következő években döntő szerepet játszik majd, hogy az agrárpolitika milyen eszközökkel tudja ösztönözni a beruházásokat és kezelni a piaci bizonytalanságokat. Az ágazat jövője nemcsak a termelési volumenről, hanem az alkalmazkodóképességről és a termelők jövőképéről is szól.
