Szalma vagy kukoricaszár?

Megoldás minden méretre

A kalászos gabonákat és a kukoricát Magyarországon jelentős, ~2,5 millió ha területen termesztjük. A terméshozamról is pontos adatok állnak rendelkezésre. A kalászos gabonák évi termése ~8,5 millió tonna körül, míg a kukorica termése ~6,5 millió tonna körül alakul évente. A szemtermés után visszamaradt szalma- és kukoricaszár kapcsán csak becsülhetjük a volument. Ez a gabonaszalmát illetően ~8 millió tonna, míg a kukoricaszár esetében ~7–8 millió tonna körüli lehet évente. A gabonaszalma, a kukoricaszár és egyéb szármaradványok legnagyobb volumenének hasznosítása a betakarítás után a szántóföldön, a talajba visszadolgozva hasznosul. Az állattenyésztés alom- és takarmányszalma-igényének üzemi szintű és kereskedelmi célú kielégítése, valamint a szalmafélék és a kukoricaszár egyéb – például hőenergetikai, szesz- és cellulózipari – hasznosítása bálázással történik.

Felhasználói igények – Kinek, milyen bálára van szüksége?

A bálázott őszi gabonák szalmáját döntően a szarvasmarhatartásban használják fel, különösen az almos, mélyalmos és alomtakarékos tartástechnológiákban. A tehenészeti és húsmarhatartó telepeken a TMR etetési technológia ma már általánosan alkalmazott, és a bálázott szalma fontos takarmánykeverék-alkotóként szerepel benne. Aszályos, száraz évjáratokban – amikor a szalmatermés elmarad az elvárt szinttől – a kukoricaszár is hasznos takarmánypótló lehet, emellett gyakran alomanyagként is felhasználják (1/a–b. kép).

Az élőmunka-erővel jól ellátott, kisebb állatlétszámmal gazdálkodók – például a hobbi- vagy sportállattartók – rendszerint a kisbálás technológiát alkalmazzák. A közepes méretű állattartó telepek, valamint a nagyobb állatlétszámmal rendelkező vállalkozók szalma- és kukoricaszár-bálázási igényeit állandó- és változókamrás hengeres bálázók üzemeltetésével lehet kielégíteni (2. kép).

A nagy állatlétszámú tehenészeti és marhatartó telepeken az alomszalma és a kukoricaszár bálázását eredményesen végezhetik a nagyobb bálaátmérővel dolgozó hengeres és szögletes nagybálázó gépekkel. A bálázásra szakosodott, illetve a bálák kereskedelmével foglalkozó bérvállalkozók is ez utóbbi konstrukciókat üzemeltetik.

Bálázási módszerek – mikor, mit érdemes használni?

A szalmarendek nagysága a szalma volumenétől függ. Nagyhozamú, 5,0–7,0 t/ha búzatermés renden lévő, 7,0–8,0 kg/m rendfolyóméter-tömegű szalmája nem igényel különösebb előkészítést. Az ilyen rendfolyómétertömegű szalmarendek még a nagy teljesítményű, változókamrás hengeres és szögletes nagy bálázógépekkel, rendrakás nélkül közvetlenül is bebálázhatók (3. kép).

A kisebb, 3,0–5,0 kg/m-es rendfolyóméter-tömegű szalmarendek szögletes kis és hengeres bálázók elé szintén nem szükséges a rendösszerakás. A változókamrás hengeres bálázók, valamint a szögletes nagybálázó gépek csak akkor képesek szabályos formájú és tömörségű bálákat készíteni, ha előtte 2–3 gépaljnyi rendet összeállítanak (4. kép).

A kukoricaszár bálázásának technológiája bonyolultabb. A szárzúzós csőtörő adapterek munkája nyomán a kukoricaszár felaprítva és elterítve marad a tarlón. A túl magas tarló akadályozhatja a munkát, és fokozott igénybevételnek teheti ki a rendkezelő gépeket, valamint a bálázógépek rendfelszedő berendezéseit. Éppen ezért egy külön menetben végzett szárzúzási műveletet kell beiktatni (5. kép).

Az előzőekben említett rendfolyóméter-tömeg elérésére a szárzúzott és elterített, aprított kukorica szármaradványokat össze kell rakni. A rendösszerakást csillagkerekes rendsodrók használatával lehet elvégezni. Nagyobb szártömeg esetén célszerű vezérelt ujjas rendrakó gépeket használni, a konstrukciótól függően különböző kialakításban. A rendre rakott kukoricaszár bálázása kisebb mennyiség esetén szögletes vagy hengeres kisbálázókkal, nagyobb volumen esetén pedig hengeres vagy szögletes nagybálázó gépekkel történhet (6. kép).

A szecskázott kukoricaszár nedvességtartalma a szalmáéhoz viszonyítva magasabb értékű, ezért a készített bálákat célszerű több napig a termőterületen hagyni. A szalma- és kukoricaszár bálázása során törekedni kell a bálázott anyag talaj-, föld- és porszennyezésének minimalizálására.

A túlzott porszennyezés a szarvasmarhatartásban egészségügyi, míg a hőerőművi felhasználás során pirotechnikai problémákat okozhat. A porszennyezés csökkentésére rendrakó adaptereket szerelnek fel. Ezzel a szárzúzott kukoricaszár közvetlen rendrakásra kerül, így bebálázható (7. kép).

Gépválasztás: kicsitől a nagybálázókig

A szalmafélék és kukoricaszár bálázására szinte valamennyi bálázógép konstrukció, szöglete- és hengeres kisbálázó, valamint hengeres és szögletes nagybálázó gép konstrukció is alkalmazható.

Kis helyen is nagyot alkot – a kisbálák világa

A hazai gyakorlatban alkalmazott kisbálakészítő gépek döntő többsége csúszódugattyús kialakítású, és változó hosszúságú szögletes kisbálák készítésére alkalmas. A mezőgéppiacon azonban elérhetők hengeres kisbálakészítő gépek is. A szögletes kisbálakészítő gépek jól kiforrott konstrukciók, és a folyamatos gyártás- és gyártmányfejlesztés eredményeként üzembiztos gépek. A hazai gyakorlatban alkalmazott szögletes kisbálázó gépek vontatott kivitelűek, hajtásukat az üzemeltető traktor TLT-jéről kapják, kúpkerék hajtóművön keresztül (8. kép).

A rendfelszedő berendezés által felszedett szalmát a konzolcsigák és a vezérelt ujjas villakarok továbbítják a forgattyús hajtómű által meghajtott csúszódugattyú elé. A bálacsatornában a bálatömörséget az elkészült bála reakcióereje biztosítja, amelyet a bálakamra rugóval szabályozható szorítómechanizmusa határoz meg. A készített bálák hosszúsága 400–1200 mm között állítható a menet közben működő automata kötözőszerkezettel. A szögletes kisbálakészítő gépek kötözőszerkezetét az említett automata vezérlő berendezés kapcsolja be. A kötözőszerkezet általában 2 kötözőfejjel dolgozik, de egyes típusok 3 kötözőfejjel vannak felszerelve. A használt kötözőanyag nagy szilárdságú polipropilén zsineg. A szögletes kisbálakészítő gépek a készített bálákat a talajra rakják. A bálagyűjtés és kocsira rakás nagy kézi munkaerőt igényel. A kézi munkaerő csökkentése érdekében a kisbálázó gépeket gyakran felszerelik pótkocsivontató berendezéssel, kocsirakó bálacsúszdával vagy hevederes bálaröpítővel (9. kép).

Hengeres óriások – nagy volumenhez nagy gépek

Nagyobb volumenű szalma- és kukoricaszár bálázására a különböző konstrukciójú hengeres bálázógépek használhatók. A hengeres nagybálázók használatával a kézi munkaerő is jelentősen csökkenthető. Az állandókamrás hengeres bálázógépek állandó, 1200 mm-es bálaszélességgel dolgoznak, és – a konstrukciótól függően – 1200-tól 1700 mm átmérőjű bálákat készítenek. A bálakamra tömörítőszerkezete lehet 16–18 görgős kialakítású (amit a szakzsargon gyakran „dobos” rendszernek nevez), illetve előfordulhat láncos, rudas vagy rúdláncos megoldás is (10. kép).

A hengeres nagybálakészítő gépeket jellemzően vezérelt ujjas rendfelszedő berendezéssel szerelik fel, de léteznek leszedőlemezes változatok is. A munkaszélesség konstrukciótól és a készített bálák méretétől függően 1800, 2000, 2100 vagy akár 2400 mm is lehet. A rendfelszedő berendezéseket kétoldalt gumiabroncsos támkerekek támasztják alá, amelyeket csapos-furatos állítómechanizmussal függesztenek fel (11. kép).

A rendről felszedett, kétoldalt elhelyezett anyagot rövid, konzolos csigák terelik a bálakamra elé épített rotoros anyagtovábbítóhoz. A szélesebb körű technológiai alkalmazáshoz a rotorok mögé szeletelőkések vannak felszerelve. Az aprítókések – egyes típusoknál – fixen vannak beépítve, más konstrukcióknál pedig könnyen kiiktathatók. A hengeres bálázógépeknél a bála tömörítését tömörítőszerkezet végzi. Az állandókamrás gépek kívülről végzik a bálatömörítést, így laza belső szerkezetű, jól átszellőző bálák készülnek.

A görgős tömörítőszerkezetű gépeknél ezen túlmenően a bálázott anyag külső rétegeinek tömörségét külön tömörítőhengerek alkalmazásával növelik. A változókamrás, hevederes tömörítőszerkezetű gépek alapkivitelben egyenletes tömörségű bálák készítésére alkalmasak. Az újabb konstrukciók esetében a bálakészítés kezdetén a formázógörgők kiiktathatók, így ezekkel a gépekkel laza közepű hengeres bálák is előállíthatók. Az ilyen bálák utószárítása a kukoricaszár bálázásánál különösen előnyös.

A változókamrás hengeres bálázógépek tömörítőszerkezete a bálakamra palástját alkotó formázó hevederekből áll. A változókamrás, hengeres bálázógépek szintén 1200 mm-es bálát készítenek. Ezeknél a gépeknél a bála átmérője – konstrukciótól függően – szabadon állítható, többféle mérettartományban. A legkisebb bálaátmérő 500, 600 vagy 900 mm, míg a legnagyobb bálaátmérő 1500, 1800, 2000 vagy akár 2100 mm is lehet. A hevederes tömörítőszerkezetű, változókamrás gépek újabb fejlesztéseinél a hevederek számát az eredeti 5–6 darabról kevesebbre csökkentették. Az újabb fejlesztésű változatok 4-3-2 hevederrel készülnek, de találkozhatunk egy hevederes típussal is (12. kép).

A bálatömörség a formázó hengerek mechanizmusát működtető tekercsrugók feszítésével állítható be.

Az újabb fejlesztésű gépeknél a rugó és a hevederek feszessége folyamatosan változtatható. Ez azt jelenti, hogy ezekkel a gépekkel is készíthető laza közepű szalma- vagy kukoricaszárbála. A hengeres nagybálakészítő gépek minden típusa alkalmas zsineges, zsineg-fóliás és hálós kötözésre is (utóbbi közismert nevén necckötözés).

Négyszögletes hatékonyság: a legnagyobb teljesítményre

A nagy bálázási kapacitást, teljesítményt és bálatömörséget igénylő felhasználásra fejlesztették ki a szögletes nagybálakészítő gépeket. Ezek a gépek 1200 mm szélességű bálákat állítanak elő, hogy megfeleljenek a szállítási űrszelvény megengedett szélességi méretének. A szállítási űrszelvény magassági méretéhez és a szállítóeszközök platómagasságához igazodóan a szögletes nagybálák magassági mérete 700-900-1000, ritkán 1100 mm is lehet. A szögletes nagybálák mérete a szállítóeszközök platójának hosszúsági méretéhez beállítható, de max. 2600–3000 mm.

A szögletes nagybálázó gépek rendfelszedő-, anyagtovábbító- és szeletelőberendezéssel vannak felszerelve (13. kép).

Egyes típusokat a rendfelszedő egység elé beépített előaprító, lengőkéses szerkezettel látnak el. Az előaprító, lengőkéses szecskázónak különösen kukoricaszár bálázásban van nagy jelentősége. Ezeknél a gépeknél az anyagtovábbító berendezés továbbítja a szalmát vagy kukoricaszárat a préscsatornába, ahol a csúszódugattyú végzi a tömörítést. A szalma vagy kukoricaszár tömörítésének mértékét egyrészt a bálakamra falait működtető hidraulikus mechanizmus, másrészt az összeszorított bála által kifejtett reakcióerő határozza meg. A nagy bálázási teljesítmény mellett a szögletes nagybálák könnyen kezelhetők: rakodásuk, szállításuk és tárolásuk jól szervezhető hatékony logisztikai megoldásokkal.

Ezért a szalma és kukoricaszár kereskedelmi célú bálázására a bérvállalkozók is előszeretettel alkalmazzák a szögletes nagybálázókat. Szalma és kukoricaszár bálázásában a szögletes kisbálázó gépekre és a hengeres bálázógépekre is vállalnak bérbálázást. A nagy bérvállalkozók elsősorban ipari felhasználók – például cellulóz-, papíripari üzemek vagy hőerőművek – kiszolgálására alkalmaznak szögletes nagybálakészítő gépeket, az ezekkel kötött integrált szerződések alapján. Az ismertetett bálázógép konstrukciókra a szenzor- és digitálistechnológia, az ISOBUS-adatátvitel, elektronikus távvezérlés jellemző. A digitális alkalmazásokkal a készített bálák mérete, tömege és tömörsége is rögzíthető. A nyomon követés szempontjából ez különösen fontos a kereskedelmi célra szánt szalma- és kukoricaszár-bálák esetében.

Az ismertetett bálázógép-konstrukciók megfelelő technológia alkalmazásával üzembiztosan használhatók a szalmafélék és a kukoricaszár bálázására.

Dr. Kelemen Zsolt
műszaki szakértő

---

Agrárágazat Tudástár: TMR etetési technológia
A TMR (Total Mixed Ration – teljes keveréktakarmány) etetési technológia lényege, hogy az állatok – főként szarvasmarhák – minden takarmánykomponensből előre összeállított, homogén keveréket kapnak. Ez a módszer biztosítja, hogy minden falat azonos tápanyag-összetételt tartalmazzon, így kiegyensúlyozottabb az állatok energia-, fehérje-, rost- és ásványianyag-ellátása. A TMR-technológia előnyei közé tartozik a jobb takarmányhasznosulás, az egységesebb állománykondíció, a termelési szint javulása és az emésztési zavarok csökkenése. A rendszer általában speciális TMR-kocsikkal valósul meg, amelyek a keverést és az adagolást is elvégzik, optimalizálva a munkaidőt és az élőmunka-szükségletet.