A hazai szőlőültetvények éves átlagban 7–8 alkalommal részesülnek permetezésben, ennek többsége a szőlőlisztharmat és a peronoszpóra ellen irányul. A lisztharmat a forró, száraz nyarakon is fertőz, mivel számára a hajnali harmat is elégséges feltétel. A jelenlegi időjárási mintázat – kevés eső, hajnalonként párás meleg – ideális körülményt teremt a fertőzéshez, amit az iMetos előrejelző rendszerek országosan 100%-os fertőzésveszélynek jeleznek.
A fertőzés kialakulásához az időjárás mellett a szőlő fenológiai állapota is hozzájárul. A szőlőállomány rendkívül heterogén: egyes területeken még csak 1–2 kis levél van jelen, míg máshol már 4–5 leveles állapotban járnak a tőkék. Ezért a védekezés ütemezésekor az intenzív növekedéshez kell igazítani a permetezési terveket.
A lisztharmat gombájának kétféle áttelelési formája ismert: a rügypikkelyek alatt áttelelt gombafonalakból fakadó „zászlós hajtások”, valamint a nyár végén keletkező kazmotéciumok. Ez utóbbiakat még ősszel lehetett volna elpusztítani kénes vagy olajos-kénes lomblemosással, de ahol ez elmaradt, ott tavasszal elindulhat a fertőzési lánc. A fertőzés lappangási ideje mintegy 10 nap, ezt követően sárguló áttetsző levélfoltok, majd a fonákon megjelenő, spórákat tartalmazó fehér-szürke gombatelepek utalnak a jelenlétére – írja a NAK.
A védekezés célja a fertőzés megelőzése. Jelenleg a kontakt hatású kénkészítmények élveznek elsőbbséget, virágzásig javasolt ezek használata. Alternatív, de engedélyezett hatóanyagként a kálium-hidrogén-karbonát, a Cerevisane és a paraffinolaj is rendelkezésre áll. A fürtmegnyúlási szakasztól kezdve a szisztemikus hatóanyagok – például difenokonazol + cyflufenamid, metrafenon – is indokoltak, 2–4 alkalommal kijuttatva. A kén és felszívódó hatóanyag kombinációs alkalmazása is megengedett. Egyszerű anyagként lisztharmat ellen használható a szódabikarbóna, a konyhasó, a talkum és a tehéntej is.
A peronoszpóra szintén erős fertőzési nyomással jelentkezik: az iMetos műszerek 100%-os makrosporangium-aktivitást jeleznek. A kórokozó tünetei sárgászöld olajfoltok formájában indulnak a levél színén, majd barnulnak, míg a fonákon fehéres penészgyep jelenik meg. A lappangási idő itt 11–13 nap. A fürtfertőzés a legnagyobb kockázat, főként virágzástól a borsószem nagyságú bogyóállapotig.
Azokon a területeken, ahol tavalyi fertőzés nyomai maradtak (levelek, vesszők, fürtök), célszerű réz és lisztharmat elleni permetet kombinálni, de virágzás idején a réz perzselő hatása miatt már nem javasolt. Felszívódó szerek – pl. iprovalikarb, ciazofamid, azoxistrobin – mellett a csalán kivonat is használható. A lecitin, mezei zsurló, fűzfakéreg kivonatok mindkét kórokozó ellen alkalmazhatók.
A kártevők közül helyenként felszaporodott a gubacsatka, különösen fiatal leveleken veszélyes, csökkentheti az asszimilációs felületet. A szőlő levélatka és a tripsz is helyi problémát okozhat. A tarka szőlőmoly esetében a rajzás dinamikája növekszik, de még nem érte el a csúcsot.
