A hazai állattenyésztést az ág is húzza – erősítették meg a decemberi Portfolio Agrárszektor konferencia meghívott szakemberei. Talán csak a tej- és a tojáságazat kivétel, de ennek takarmányigényét is nehéz lesz fedezni. Maguk a takarmánygyártók is kényszerpályán mozognak – derült ki egy kerekasztal-beszélgetésből. Világossá tették: az ukrán háború nélkül most más helyzetben lenne az iparág.
Csökkenő állatállomány
A gáz jelenlegi ára már menedzselhető szintre ért, a feldolgozóipar költségei enyhülhetnek. Év végére egyértelműen csökkenő pályára állt a lakossági fogyasztás is. Mindez egyrészt könnyebben fedezhető igényekhez vezet, másrészt rossz hír a vállalkozások által elérhető bevételek alakulása szempontjából – mutatott rá a recesszió néhány makrogazdasági tünetére Madár István, a Portfolio vezető elemzője. Az általános felvezetőt Kulik Zoltán előadása követte. A Vitafort Zrt. vezérigazgatója rávilágított, hogy tápot gyártani nemcsak nagyon energiaintenzív folyamat, de az iparág az állattenyésztés gondjaival is szembesül. Rámutatott: Európa takarmánygyártásában már 2022-ben minimum 3,5%-os csökkenés állt be, ami 2023-ban vélhetően még tovább esik.
A legnagyobb mértékben a sertések számára előállított késztáp gyártása mérséklődik. A folyamat hátterében az állatállomány zsugorodása áll. Nagy kérdés az is, miből készítsenek a feldolgozók takarmányt? Az idei kukorica nemcsak nagyon kevés, de nagy része használhatatlanul toxinos is a gyártók számára. Ha a megszokott felhasználási szintekkel számolunk, akkor legalább 2,3 millió tonna kukorica importjára van szüksége az országnak a jelenlegi szezonban.
Miből főzünk?
Balassa Gergely, a Bonafarm-Bábolna Takarmány Kft. ügyvezetője biztosította a hallgatóságot afelől, hogy lesz elég takarmány 2023ban, mert a 2,4 millió tonnás magyar kukoricatermés ugyan minden idők legrosszabbja, de részben helyettesíthető. Hozzátette: az energiaárak emelkedése még nem futott át teljesen a feldolgozóiparon, így a takarmányok árában még várható egy felfelé irányuló elmozdulás. Az Agrofeed Kft. tulajdonosa, Csitkovics Tibor úgy vélte, az iparág sokkal nehezebb helyzetben lenne most, ha a fekete-tengeri gabonakereskedelem úgy működne, mint a háború előtt: elkerülte volna az országot az ukrán gabona, és akkor tényleg nem lenne miből takarmányt készíteni. Másrészt az ellátási lánc szakadozottsága hátrány a premixek beszerzésében.
A szakember úgy látja, hogy míg a kukorica ára lefelé csordogál, és az ukrán szemes termény zavartalanul érkezik, addig a hazai etanolgyárak érezhetően kevesebb kukoricacsírát, CGF-et tudnak kibocsátani, ami azt jelenti, hogy a tápokban nagyobb arányban kell egyéb fehérjeforrásokkal pótolni a hazai alapanyagot. Ebben a tekintetben kulcskérdés, hogyan alakul majd a szója ára. A foszfor is fontos adalékanyag; ez hagyományosan Oroszországból, Finnországból és Észak-Afrikából érkezik Európába, a háború miatt így ennek is szűkült a kínálata.
(forrás: Kulik Zoltán előadása)
Csitkovics Tibor kiemelte: a precíziós takarmányozás legnagyobb előnye az állattartó számára az, hogy emberi munkát lehet kiváltani vele. A felhasznált takarmánymennyiség ugyanis érdemben nem változik, csak az állatok egyedi igényei alapján kerül kiosztásra. Az eddigi tapasztalatok alapján 2-3 éven belül megtérül a befektetés. Kulik Zoltán is úgy látta, a magyar állattartók számára szerencsés helyzet, hogy az ukrán gabona a szárazföldön keresi az exportutakat. De hozzátette: az ukrán termésből is csak a 2021. évi volt kifogástalan, az új kukoricában egyre gyakoribbak a fuzáriumos tételek. A hazai aflatoxinos kukorica esetén különösen a tehenészeteknek szánt takarmányok gyártásakor kell résen lenni, hiszen a méreganyag könnyen megjelenik a tejben is. A sertésben vagy baromfiban ez sokkal kisebb problémát jelent. „A fő, hogy tudjuk, mi az, amiből főznünk kell…”
Ehhez Molnár Lajos, az SGS Hungária Kft. laboratóriumvezetője hozzátette, a fumonizin, az aflatoxin és a DON-toxin is megszaporodott a takarmány-alapanyagokban, súlyos a helyzet. Az új termésű ukrán kukoricában azonban még mindig a GMO-k és a peszticidek jelenléte okozza a nagyobb gondot.
2023-at illetően Kulik úgy vélekedett, hogy az ágazatot továbbra is a markában tartja majd az energia, a csomagolás és a logisztika magas ára, miközben a működés banki finanszírozása is drága marad. Ha a takarmány áfája nem 27, hanem 5% lenne, az nagy segítséget jelentene mind az állattartók, mind a takarmányipar számára. Egyebként ágazati szinten a tejtermelés piaci pozíciója jónak mondható. Globális szinten az akvakultúra terjedésére hívta fel a figyelmet, ami leginkább a fejlődő országokba irányuló takarmányexport terén jelent lehetőségeket az iparág számára.
Gönczi Krisztina
